S.MikoAgnes blogja

Még egy napig hetvenhárom vagyok,
holnap viszont ugrom egy nagyot!
Át a hetvennegyedik évbe,
lám, ezt is megérem végre!
Pedig egykor háromnaposan,
a sírba szántak végleg, paposan.

Háznál gyorsan kereszteltek,
ne névtelen temessenek.
Mégis itt vagyok,
már-már isteni csoda,
és sorsom talán
mégsem oly mostoha.

És sikerült átugranom,

ez korona szép napomon,

nagy szó bizony életemben,

örülök, hogy "vénebb" lettem!

Kiskoromtól hosszú hajjal járatott jó anyám,
leánykának a fiús haj,-mint mondta,- borzadály.
No, de igen kócolódott rakoncátlan hajam,
bárhogyan is fésülgette, hallattam jajszavam.

Szólásmondás is bosszantott: Hosszú haj, rövid ész.
Ám, nagyapám így biztatott: -Tanulj csak, többre mész!
Műveltség és hajkorona a nőnek két éke!-
s drága öreg kedves szavát szeretet kísérte.

Nagy sóhajjal elfogadtam hosszú hajnak "átkát",
s mit ad a sors, hajam miatt, kellemes mi rám várt.
Ez fogta meg leginkább majd, később fiúk szemét,
hisz' hullámzón vállra omló szép nőies kellék.

Férjemnek is ez tetszett meg legelőször rajtam,
addig-addig dicsérte míg szívembe fogadtam.
Sajnos, mára elvesztettem ékes hajkoronám,
fényképek az albumokban őrizték meg csupán.

S haj, utolért  rövid haj és rövid észnek kora,
feledékenységgel ver már Jóisten ostora.

Tönkre tettem balkarom
rossz emlékű hajnalon.
Két éve volt ez eset,
testem akkor leesett.
Megszédültem s lépcsőfok,
legfelsőről szétdobott.
Nem tört semmim, nem repedt.
ám azóta szenvedek.
Tenni ballal akarom?
Besegít a jobbkarom.
Jobbom erősít még balt,
örvendek, mert ép maradt.
Isten jóra tervezett:
Kettőt adott egy helyett!

Sehol egy felhő, tiszta az ég,
keletről fény kél s szép békesség
terül a tájon, szívembe száll:
indul a napom, Micim már vár.

Fürdőzik fényben reggeli táj,
fényezi kertem, bár már sivár,
megyünk kertvégbe, "dolgát" végzi ott
Micike kutyám egyből legott,
kapunál ne legyen kutya akna,
rálépve vendég dühtől robbanna!
Így:
nyugodt lélekkel jöhet vendég,
kutya aknára biztos nem lép.

S nem lehet így már "késő bánat" !

Tudod-e miért? Gondolhatsz hármat!

Gyere gyorsan Micike,
mondanék valamit:
-Miért tetted pont ide
e nagy csomó kakit?
Jaj, csúfság a kapunál!
Kertvég lenne helye!
S kiégeti a füvet
pisidnek ereje.

Mikor tanulsz már rendet?
Hét év nem volt elég?
Szégyent hozol bizony ránk,
ha vendég belelép!

Rám se hederítesz, te!
Hisz vigyorog a szád!
Éppen ezt tette egykor
az a kutya anyád!
De én vagyok a hibás,
elkényeztettelek,
á, késő már a bánat,
szedem fel "tettedet"....

Micim néz rám kajánul,
olvasok szeméből,
ez a csuda nagy csibész,
mit is közöl erről?

-Jobb, ha rögtön megteszed,
mert még véletlenül,
én leszek ki belelép,
s szobádba is kerül.....