S.MikoAgnes blogja

Humor
S.MikoAgnes•  2025. január 27. 18:20

Isten jóra tervezett

Tönkre tettem balkarom
rossz emlékű hajnalon.
Két éve volt ez eset,
testem akkor leesett.
Megszédültem s lépcsőfok,
legfelsőről szétdobott.
Nem tört semmim, nem repedt.
ám azóta szenvedek.
Tenni ballal akarom?
Besegít a jobbkarom.
Jobbom erősít még balt,
örvendek, mert ép maradt.
Isten jóra tervezett:
Kettőt adott egy helyett!

S.MikoAgnes•  2024. november 30. 17:13

Késő bánat...eb gondolat II:

Sehol egy felhő, tiszta az ég,
keletről fény kél s szép békesség
terül a tájon, szívembe száll:
indul a napom, Micim már vár.

Fürdőzik fényben reggeli táj,
fényezi kertem, bár már sivár,
megyünk kertvégbe, "dolgát" végzi ott
Micike kutyám egyből legott,
kapunál ne legyen kutya akna,
rálépve vendég dühtől robbanna!
Így:
nyugodt lélekkel jöhet vendég,
kutya aknára biztos nem lép.

S nem lehet így már "késő bánat" !

Tudod-e miért? Gondolhatsz hármat!

S.MikoAgnes•  2024. szeptember 28. 21:41

Késő bánat...... eb gondolat I.

Gyere gyorsan Micike,
mondanék valamit:
-Miért tetted pont ide
e nagy csomó kakit?
Jaj, csúfság a kapunál!
Kertvég lenne helye!
S kiégeti a füvet
pisidnek ereje.

Mikor tanulsz már rendet?
Hét év nem volt elég?
Szégyent hozol bizony ránk,
ha vendég belelép!

Rám se hederítesz, te!
Hisz vigyorog a szád!
Éppen ezt tette egykor
az a kutya anyád!
De én vagyok a hibás,
elkényeztettelek,
á, késő már a bánat,
szedem fel "tettedet"....

Micim néz rám kajánul,
olvasok szeméből,
ez a csuda nagy csibész,
mit is közöl erről?

-Jobb, ha rögtön megteszed,
mert még véletlenül,
én leszek ki belelép,
s szobádba is kerül.....

S.MikoAgnes•  2024. március 17. 09:35

Azt a kutyafáját!

Csupa kinccsel teli
a virágos kertem,
kapálgatás közben
most vajon mit leltem?

Egykor eltűnt kesztyűm
rég keresett párját,
Micikének műve:
Azt a kutyafáját!

Úgy tudtam csak csontot
kapar már be földbe,
tán' tartalékolna
ínséges időkre...

Rájöttem, á, dehogy,
akármit elrejthet,
így hív fel magára
örökös figyelmet!

S.MikoAgnes•  2024. január 20. 13:00

Ez ám nagy szerencse !

Lassúcska volt járásom tegnapelőtt reggel,
megsürgetett Micikém és jól hasra estem!
Bizonytalan lépteim segítettem bottal:
-Futni velem így akarsz még fürge koromban?

Mint medvének erdőben akkora ereje !
Elkapta hát botomat és elrohant vele.
Mert megrántott hirtelen, -vesztve egyensúlyom-
testtel előre bukván sárba túrtam orrom....

Kiengedett föld fagya, ez ám nagy szerencse,
így csak sárban fürdetett elmúlt nap reggele.
S Micim bottal szájában tért vissza:- Ez blamázs!
Míg botodat futtatom, te mindvégig lazsálsz?