S.MikoAgnes blogja

Nagyot estem sajna reggel,
térdem, csuklóm jéghez vertem,
elhasaltam... mint egy béka,

feküdtem ott...én mint béna,

ám végződött ......szerencsésen!

Törés nélkül, szinte épen
úsztam meg korai sétám:
-Jaj, a télen mi vár még rám!?

Szív alakú fekete folt:
meglepetés csupán...
Nagyot mancsolt a karomra
Micikém, kis butám!

Nem tudhatja mit okoz, ha
rám ront víg örömmel,
s fájdalomtól feljajdulva
könnyeim törlöm el.

Tegnap történt, már nem is fáj,
ám mint egy kis csoda !
Amit látok mancsa helyén:
szívként került oda.

Hűvös hajnal enyhe faggyal
nem hív korán kertbe,
hétig megtart meleg ágyam
s meghitt szobám csendje.

Nem ébreszt már víg madárdal,
éjszakánk is hosszabb,
szép Napunk is lustábban kél,
Micikém se bosszant.

Türelmesen lelapulva
ajtó előtt megvár,
komótosan készülődöm:
-Jó kutyám , megyek már.

Levéllel telt udvar fogad,
csetteg szarka parkban,
Micim kakíz kertnek végén:
Szerencsét kalappal!

Férjem később belelépett.
13 volt és péntek.....

szemerkélő eső, áldás néhány csepp is,
hosszú aszály után de kedves minden itt.

kertünk körül kering, táncolva fut, szalad,
szerencsénkre szelíd, könnyű kis fuvallat.

Meglenget gallyakat, leveleket hoz, visz,
majd mennydörgés csattan, s lezúdul a sok víz!

mily mélyre sötétült fölöttünk az égbolt,
ily bőven csapadék igen-igen rég volt.

fürdőzik kertemnek minden bokra, fája,
csak csendesen hull, hull, Jóistennek hála!

és lassacskán elment , frissült lett levegő,
éltető esőből maradt elegendő !

lassan őszbe fordul, ám még színes kertem,
ághagyó levelet széllel sepertetem....

Kedves bicajos postásunk
Micikét imádó nő,
kutyám áhítattal várja,
tudja, milyen fontos ő!

Kölcsönös a szeretetük,
s én kutyumtól annyira,
mikor kapunk előtt megáll,
kinyúl hozzá mancsija!

Egyszer olyan lendülettel
köszöntötte őt Mici,
hogy hirtelen, váratlanul
felborult a bicikli.

Repült táska, a sok újság,
csaknem ő is elesett,
hál'Istennek szerencsésen
végződhetett ez eset.

Ám csöppet sem haragudott
ez a jólelkű postás,
el sem hiszem, ha nem látom,
csak a szomszédok mondják.

Szerinte a falunkban
az egyetlen Micike,
aki soha nem ugatja,
ezért zárta "szívibe"....

Nem tudhatja miért van ez,
ne is mondja el senki,
hogy a kutyám megértette:
kajapénzt hoz ő neki!

Bolondnak is titulálna!
Pedig Micim oly okos,
gondolatomban is olvas,
csak látszólag kolontos!