S.MikoAgnes blogja

Gyere gyorsan Micike,
mondanék valamit:
-Miért tetted pont ide
e nagy csomó kakit?
Jaj, csúfság a kapunál!
Kertvég lenne helye!
S kiégeti a füvet
pisidnek ereje.

Mikor tanulsz már rendet?
Hét év nem volt elég?
Szégyent hozol bizony ránk,
ha vendég belelép!

Rám se hederítesz, te!
Hisz vigyorog a szád!
Éppen ezt tette egykor
az a kutya anyád!
De én vagyok a hibás,
elkényeztettelek,
á, késő már a bánat,
szedem fel "tettedet"....

Micim néz rám kajánul,
olvasok szeméből,
ez a csuda nagy csibész,
mit is közöl erről?

-Jobb, ha rögtön megteszed,
mert még véletlenül,
én leszek ki belelép,
s szobádba is kerül.....

Csupa kinccsel teli
a virágos kertem,
kapálgatás közben
most vajon mit leltem?

Egykor eltűnt kesztyűm
rég keresett párját,
Micikének műve:
Azt a kutyafáját!

Úgy tudtam csak csontot
kapar már be földbe,
tán' tartalékolna
ínséges időkre...

Rájöttem, á, dehogy,
akármit elrejthet,
így hív fel magára
örökös figyelmet!

Lassúcska volt járásom tegnapelőtt reggel,
megsürgetett Micikém és jól hasra estem!
Bizonytalan lépteim segítettem bottal:
-Futni velem így akarsz még fürge koromban?

Mint medvének erdőben akkora ereje !
Elkapta hát botomat és elrohant vele.
Mert megrántott hirtelen, -vesztve egyensúlyom-
testtel előre bukván sárba túrtam orrom....

Kiengedett föld fagya, ez ám nagy szerencse,
így csak sárban fürdetett elmúlt nap reggele.
S Micim bottal szájában tért vissza:- Ez blamázs!
Míg botodat futtatom, te mindvégig lazsálsz?

Karácsony lesz, Karácsony,
nézd, kisült a kalácsom!
Szép repedés oldalán,
a töltelék sok talán?

Így a finom és így jó,
ha sok benne mák, dió!
S ha jó nagy rajta repedés,
úgy lesz új év szerencsés!

Népi hit alapján....

Nagyot estem sajna reggel,
térdem, csuklóm jéghez vertem,
elhasaltam... mint egy béka,

feküdtem ott...én mint béna,

ám végződött ......szerencsésen!

Törés nélkül, szinte épen
úsztam meg korai sétám:
-Jaj, a télen mi vár még rám!?