S.MikoAgnes blogja

váratlan roham
kivédhetetlen támad
nyomában kék folt

gyakorta robban
a legbékésebb fegyver
szeretet-bomba

biztonság őröm
havi fizetést nem kér
Ő Mici kutyám

korai fagyok
kegyetlenül váratlan
harapós ordas

tehetetlen düh
értelmetlen pusztulás
gyászolom kertem

mély a bánatom
könnyezve hullt sok levél
velük szenvedek

négy fok minuszban
kert kincseim ellopva
megtörte lelkem

Újra süt a Nap
bámulhatja mi maradt
kertem romhalmaz

Hetvenes években jött egy tanítványom,
emlékét idézve a keresztet hányom.
Olyan káromkodást nem hallottam addig.
Hogy tudta cifrázni! Fülemben visszhangzik...

Pásztorcsalád fia tavaszoktól őszig
messze hét határon birkát, disznót őriz.
Nem volt addig soha ő gyerekek között,
születéstől időt állatokkal töltött.

Nem hallott finom szót, irodalmi nyelvet,
odakint sok kemény trágárságra tellett.
Pici ízelítő,- amit elbír papír,-
mégis érzem, mindjárt megszínesít arcpír.

Ceruzát dühösen vágta a sarokba,
átkozott tanulást Istent káromolva,
azután nagy dühe mint egy hegy omolt rám,
megkaptam magamét és ez nem koholmány.

-Mit gondol maga itt? Meddig f.ssa a szót?
odakinn az elébb a harang megkongott!
Azt a k..va anyját! Kukac a s.gg.mbe!
Szomjan hal a jószág! Itatni kellene!

Azzal fogta magát, és bíz' útnak eredt.
eltűnt mint a kámfor, usgyi, illa berek!
Megtette ezt sokszor, ledöbbent az osztály,
másnap káromkodva...tízre...visszahozták.

Győzködve az apját semmire se mentem:
-Minek ennek tudás! Birkákhó a nem kell!
Megtanul kint mindent, én is abbul élek,
kelljenek a könyvek a fészkes fenének!

Régen volt, nagyon rég, szinte hihetetlen,
bölcsiben, oviban kezdi ma kisember,
aztán az iskola pallérozza agyát,
s mondja-e ma elsős? - B.szd a rézangyalát?

vadszőlőm ősszel
karcsú fenyőm öleli
bíbor örömben

nem múló érzés
rajongva csügg ágain
örök szerelem

boldogság-látvány
félelmeket feledtet
nyugtató-varázs

Ne szülőtől várj el könnyű életet,
amiért megharcolsz, az lesz szép neked.

És ne egyedül küzdj, keresd hű társad,
ki egy életre lesz lélekben a másad!

Bár, buktatókkal tele van az élet,
erős akarattal hidd el: -Túléled!
Rossz felé lépeget a bűnös világ,
de kettős szeretet hangosabban kiált:
vas akarattal, nagyon erős hittel
legyőzhető, csak igaz szívből hidd el!

Munkál gonosz erő kegyetlenül, de
jó célokért tenni nem vagy egyedül, ha
találsz sok barátot, jószándékkal élőt,
kik nem csak a jóban hűen kísérők,
s majd sokakból áradó jóakarat
vétkes világunkon diadalt arat.

Hetvenen túl is optimista vagyok.
E hitben élek, s ha egyszer meghalok, bár
gyermek, unoka nem emlékszik majd rám,
megtart emlékben sok tanítvány, talán....