S.MikoAgnes blogja

Hirtelen zuhantunk nyálkás, hideg őszbe,
égető, forró nyár pusztítón előzte:

-Megszenvedtelek nyár! Ősz vagy százszor rosszabb!
Állandó fájdalmam egekig fokoztad!

Szúró a lepedő, ólom e takaró,
megkínzó fájdalmam szűnni nem akaró.

Elkerülő álom fárasztja nappalom,
uralni kínjaim hiába akarom....

Könyörgésem Hozzád száll szívbéli szóval:
-Csak egyetlen napra, Uram , vedd le rólam !

Zajokkal ébresztett
tegnap a hűvös hajnal:
falunapnak örvendett
mellettünk a parkban.

Volt nagy készülődés
színes programokkal,
e szép  falu népe
várta izgatottan.

Álltak a sátorok
öreg hársak alatt, ott
főzőverseny indult:
és grill-sütés aratott!

S polgármester várta
étkezőben délbe'
falunk lakosságát
bőséges ebédre.

Jöttek aztán sorra
neves énekesek,
piroslott a színe
tapstól tenyereknek.

Nőklub új műsorral
lépett a színpadra,
lelkes hallgatóság
mosollyal fogadta!

Gyermekek rajzoltak
faluház udvarán,
melyiküké legszebb?
zsűri sem tudta tán'...

Lufihajtogatás,
arcfestés., ugróvár,
gyönyörködve nézte
kacagó napsugár!

És este falubál
zárt sikeres napot,
fejünk felett a vén Hold,
örömmel ragyogott!

Sétálok erdőben, tölgyfáé vaskos törzs,
sok évet megélő: tőle jótanács, bölcs!
Lombjával mesét mond, tündérekkel telit,
meséivel időm észrevétlen telik....

Megölelem e fát, fogadom erejét,
áramlik testembe, holnap is kell ez még!
Jaj, mit látok arrébb, ó, mennyi kacatot!
Lelketlen galádok csúfságot hagytak ott.

Szedem a szemetet, nézd, kosaram telve,
bele gombát szántam ízes eledelre.
Az erdő fáitól bocsánatot kérek,
öreg tölgy nyugtatgat: ez nem a te vétked.

Mégis szégyenkezem, mások tette is bánt,
Hogyan követhetnek ily alantas "hibát"?

Versem néhány éve született, de ma sem jobb a helyzet.

Szívszorító látvány a szomorú határ,
kukoricatábla nagy búsan furulyál.

A gazda letörten, könnycseppel szemében
bont meg üres csövet... elvesztett reménnyel.

Szörnyű e szárazság, nem közeleg eső,
langymeleg, éltető, keveset megmentő.

Hajnali harmat sincs csörgő levél között:
megfakult nyári kép ősz véget előzött.

Emlékszel-e még drágám?
Szép augusztusi éj volt.
Ó,hogy ragyogott le ránk
a sokcsillagos égbolt!

Mélysötét tágas réten
feküdtünk fűben hanyatt,
csodáltunk hulló csillagot
mennyei kupola alatt!

Két boldog szerelmes
ábrándozott oly régen,
Istenem , hány éve is volt
ott, a csillagos éjben....

Elszállt azóta sok év,
ám ez a boldog emlék
arról az augusztusi éjről:
míg élek, a lelkemben ég!

Ma éjjel 80-100 hullócsillagot is láthatsz 1 óra alatt , ha tiszta az égbolt.