S.MikoAgnes blogja

Szülinap, de nincs most bódulat,
pezsgő a fejemben sem mulat,
hetvenhez megéltem e kettőt,
sújtott sok betegség, de eljött!

Szállnak az éveim kéretlen,
mennyi van hátra, nem kérdezem,
öröm, hogy ennyit is megéltem,
bár ennél szebb napot remélten.

Mondjátok! Kellemes öregkor,
jóleső lehet, mint sörre bor,
ha kedvünk töretlen megmarad,
s fájdalom messzire elszalad.

Két éve vicceltem bajokon,
búsulni nemigen volt okom,
érkeztem szerető családba,
nagy is lett szívemnek hálája.

Csak aztán búbánat ellepett,
bocsánat, mert vette eszemet!
Picinykét elveszett bizalmam,
ám lassan helyreállt nyugalmam.

Mert áradt felém sok szeretet,
gyógyítón, rég sérült lelkemnek,
és így biztat én kedves párom:
-Vidám lesz majd a hetvenhárom !!!!!

A főoldalon található 70. évemre írt önköszöntőm nyomán....

Vidám verssel készültem,
de mindennek van ára,
hajszál került váratlan
a pezsgőspohárba.

Holnapután szülinap,
eljön hetvenkettő,
olyan sok baj érintett.
nem lesz hetvenkedő.

Ki jókedvet szeretne,
ne is keresse fel,
el ne rontsa szép napját
felemás versemmel!

Séta, s mit szemem lát,
virágok tengere,
sokszínű találka
kiskertemben szerte.

Tündéri kép ez, bár
aprócska nép ez még,
mégis ily tömegben
nyugtatón meseszép.

Tyúkhúr, mely gyomnövény,
ezernyi virággal
terített szőnyeget:
dehogy tiprom lábbal!

S mily szép dísz sárgállón
sok réti boglárka,
csillogók a fényben
új társakra várva!

Aranyló napsugár,
liluló ibolyák,
megkésett hóvirág
színezi e csodát!

S csokornyi kankalin
bokorból kandikál!
Nézd! Én is részt veszek
virágok randiján!

Nincs szentebb dolog az életnél,
s nekem még drágább, ki véled él.
Rég te vagy életem értelme,
együtt még sok év, de szép lenne!

Erősít kezdettől szeretet,
halálig összefűz: csak veled!
Két erős karoddal védj te meg,
melletted nem érzek félelmet.

Támadhat bárhogy e vad világ,
legyőzi szeretet, szív mit ád,
s ha jön a végleges perc.... egyszer,
hálával búcsúzom, kedves, el.

Miért, hogy az, ki korábban kedvelt,
és isteni-tehetség-tollal ír,
jaj, miért venné tőlem a kedvet
írni örömmel szerény soraim?

Miért űzne kertbe, tollam letéve,
mért zavarná tőlem csöpp múzsám el?
Túrjak csak földet? S bukjak fel estére?
És hívni a papot ezután kell?

Igen! Szeretem, vágyom a földet,
s tavasztól őszig kertészkedem én,
örülök minden éltető zöldnek:
-Látsz ennél szebbet Földünk kerekén?

Nem könnyű e munkám saját kis telken,
jól el is fáraszt, de kedves öröm ez,
s miko',ha megtelt már szépséggel lelkem,
veszem ceruzám és versbe szövöm ezt.

Galamblélekkel, nem kívánva rosszat
rendezem immár óvatos sorokba,
s elismeréstől senkit meg nem fosztva
száműztem magam: s. miko blogomra.

Mért venné tőlem el a maradék kedvet?
Épp írásaim a hozzám nem hűtlenek,
amelyek csupán szerény kis versek,
s szállhatnak széllel.......hisz arra születtek.