S.MikoAgnes blogja

Játszanak szép fények falakon s a fákon,
fogadd be szívedbe neked is ajánlom!
Menj ki a szabadba, töltsd fel fáradt lelked,
s add át magad e friss, kellemes érzetnek!

Ágakon telt bimbók duzzadva rád várnak,
festenek levélkék új színeket tájnak,
téltől borús kedvem elfeledem gyorsan,
változtatom vígan tavaszra hangoltan!

Még egy napig hetvenhárom vagyok,
holnap viszont ugrom egy nagyot!
Át a hetvennegyedik évbe,
lám, ezt is megérem végre!
Pedig egykor háromnaposan,
a sírba szántak végleg, paposan.

Háznál gyorsan kereszteltek,
ne névtelen temessenek.
Mégis itt vagyok,
már-már isteni csoda,
és sorsom talán
mégsem oly mostoha.

És sikerült átugranom,

ez korona szép napomon,

nagy szó bizony életemben,

örülök, hogy "vénebb" lettem!

Hajnali háromkor
nyilallt az agyamba,
néhány cserepesem
szabadban hagyatva...

Ugrás ki ágyamból
félálomban értük!
Jaj! Erősebb fagy jön! 
Eddig még megvédtük!

Virágok nőnapra
most jól megúsztátok!
Tavasztündér jöttig
vigyázok már rátok.

Hol meleg, hol hideg
idei március,
bolondos kedveddel
ideje : messzi fuss!

Fürgén fuss, de máris
tőlünk el messzire!
S fényekkel teljen meg
minden ember szíve!

Kiskoromtól hosszú hajjal járatott jó anyám,
leánykának a fiús haj,-mint mondta,- borzadály.
No, de igen kócolódott rakoncátlan hajam,
bárhogyan is fésülgette, hallattam jajszavam.

Szólásmondás is bosszantott: Hosszú haj, rövid ész.
Ám, nagyapám így biztatott: -Tanulj csak, többre mész!
Műveltség és hajkorona a nőnek két éke!-
s drága öreg kedves szavát szeretet kísérte.

Nagy sóhajjal elfogadtam hosszú hajnak "átkát",
s mit ad a sors, hajam miatt, kellemes mi rám várt.
Ez fogta meg leginkább majd, később fiúk szemét,
hisz' hullámzón vállra omló szép nőies kellék.

Férjemnek is ez tetszett meg legelőször rajtam,
addig-addig dicsérte míg szívembe fogadtam.
Sajnos, mára elvesztettem ékes hajkoronám,
fényképek az albumokban őrizték meg csupán.

S haj, utolért  rövid haj és rövid észnek kora,
feledékenységgel ver már Jóisten ostora.

Kikeltem ma ágyból, még inkább magamból,
szeretet-szó helyett most éppen harag szól!

Kit bántana versem, kerüljön messzire,
ne fájjon miattam költői kis szíve!
Későbbre se várjon művészi sorokat,
korszakos műveket, világra szólókat!

-Amatőr rímelő vagyok hidd el nekem,
szívemből írok én, hiszen így szeretem
sorokba rendezni gondolataimat,
boldogan szót adva hétköznapjaimnak!
S ha leszólod versem, fáj az nekem nagyon,
ezért rút kritikád szó nélkül nem hagyom!

Vannak kik kedvelnek, áldja őket Isten,
széppé teszik napom, ez elég úgy hiszem
e ronda világban, hol kevés az öröm,
ezért kerülj engem:
Őket megköszönöm!!!!!