S.MikoAgnes blogja

Magyarnak születtem

Hű magyarnak születtem én, annak nevelt anyám,
s nevelt volna még inkább a korán meghalt apám!
Hiszem, hogy magyarnak lenni nagy és szent akarat,
fogjunk össze mind magyarok, s örökké az marad!
Költő Zrínyink rég megírta, a magyart te ne bántsd,
mindig lesz majd sok-sok magyar, ki védi e hazát!
Hulltak, hulltak legjobbjaink hosszú harcok alatt,
mégis mindig új századra újabb legjobb maradt!
Más nemzet már eltűnt volna, feledésbe menne,
de a magyar megmaradt és él világban neve!
Erős hitű akarat él és hűség magyarban,
s Isten az ő igazságát, hiszem, meghallgatja!
Ne akard hát feladni a magyar hagyományod,
elődöktől megörökölt hited, szép országod!
Sose akard elherdálni maradék hazánkat,
akiért a hű magyarok életet adnának!
S nem mondhatod arcpír nélkül: - Kik kívül rekedtek,
"kapott" fejlett országukban boldogok legyenek!
Ne akarjunk feloldódni nagy közös masszában,
minden népnek legkedvesebb saját kultúrája!
Ahány népe a Földünknek, mind megvívta harcát,
lett a föld a szülőföldje, mely házat, hazát ád!
Határokkal jelölte ki édes anyaföldjét,
s utódoknak szépítgette, hogy ők örököljék!
Derűlátás, értékvédés, szeretet-közösség,
határtalan együttérzés, közös felelősség!
Ebben rejlik a népeknek megtartó ereje,
nemcsak én mondom egyedül! - nagyon hiszek benne!
Bizakodó vagyok igen, hiszek magyar jövendőt,
és ha mennem kell a sírba: hagyok sok-sok követőt,
kik maradnak magyar honban, s magyar nyelven szólnak,
nem veszik át minden szavát a büszke angolnak!
Büszke nép a magyar is, szabadságot szerető!
Kérlek, tartsd meg nemzetünket mindörökké: Teremtő!

Könnyeden száll széllel a hajnali pára,
vöröses fénnyel fest kelő Nap sugára.
Majd teljes fénypompa, hisz fellép Ő égre!
Fényesen csillámló tőle egünk kékje.

Langymeleg köszöntött szívbéli hazámra,
érdemes kimenni végtelen határba.
Messzire ellátok, még víg zöld vesz körül,
tágas szabadságot kaptam itt örökül.
 
Hullámzón lágy lankák, egyszerű és mily szép,
szelíden ölel át, simogat e vidék...
S kedvemre szolgáló, jókedvem alapja:
fényekkel aranyló "vénasszonyok nyara" !

Szűkebb kedves hazám, édes nyírségi táj!
Bárki is leszóljon, a szívem ami fáj.......
Nincsenek nagy hegyek és hívó óceán,
csak csend van...nyugalom...s békesség száll reám.

 Egy, a hegyekből hozzánk látogatónak, ki azt mondta vidékünkről, :
SZÜRKE, UNALMAS,ÉLHETETLEN.

Mámoros örömben fürdőzik a lelkem,
mosolyt csalt arcomra amit átélhettem.
Múlt éjjel álmomban a jövőnket látván,
ébredtem vidáman, s mély megnyugvás szállt rám.

Gyönyörűséges volt! Látomás, de pompás!
Béke egész Földön és nagy összefogás.
Segített nekünk egy fegyvert eltüntető,
bolygónk védelmező ismeretlen erő.

Nem akart senki sem háborút kezdeni,
hódítva másokét más földjére menni.
Mindenki boldogult: volt saját hazája,
senki a másikat már meg nem alázta!

Törtető irigység és vad rosszakarat
kihalt az emberből, mely másokon arat.
Megszűnő félelem, felszabadult lélek,
felhőtlen szállt égre szépen zengő ének.

Segítő jószándék, igaz jóakarat
lett ember sajátja néhány hónap alatt.
Senkit sem sértett a nemzeti büszkeség,
védett hazát, hitet földjén sokféle nép.

Bár e pompás álmom valósággá válna,
s nem CSAK vágyakoznék e csodás világra!