S.MikoAgnes blogja

Fagyasztó félelem
szorítja szívem,
légy velem,
ments most meg:
könyörgök Isten!
Fulladás fojtogat,
levegőt kérek,
köhögés
is kínoz,
megöl a méreg!

Hajnali háromkor
még nem aludtam,
pöröltem
kínomban
a szuperholddal!
Vigyorgó fényével
redőnyön átjött,
szemhéjon
áttörve
kegyetlen gyötört!

Felkekő fényes Nap
hozta nyugalmam,
köszönöm
Istenem:
áldásként kaptam!

ezerrel tombol újra e nyár:
izzaszt, szenvedtet,- elég lesz már!!

vad vihar bennem, szorít szívem,
nehéz levegő fullaszt, hiszen

tegnap is esett, növelt párát,

ma rá forróság: fizetem árát!

őszi lehülés , ó, hogy várom!
sok enyhébb éjjel hozd jó álmom!

testemnek romlását rémülten nézem,
hová lett, hová tűnt egykori énem?
ruganyos, gyors lábak és két erős kar,
s bőröm simasága is múlté ,ó , jaj !

tudom, csak külső, hát miért búsongok?
el is hessentem, hisz ezek műgondok!
van féltő párom és együtt öregszünk,
bajokon osztozunk, egy rugón jár eszünk!

szemem is csillogó, nem fakult fénye,
van benne huncutság, ha villantok véle...
s ő szemében látom : az "egykori " vagyok
akit megszeretett és az is maradok!

szeretet lelkemben
érzem, mily végtelen,
szívem forrón izzó,
nem hideg jégverem.
ifjúként érzelmem
magamba rejtetten
hordoztam szívemben:
vallomást nem tettem.
szemérmes elődök,
csonkacsalád...vesztem...
s egyetlen szerelmem
csaknem elvesztettem.

ám, a sors kegyes volt,
tőle meg nem fosztott,
mai napig támaszt,
boldogságot osztott.

nyugodt éjjel és szép álom,
kellemes ébredés,
felkelő Nap, égen fények,
körülem békesség

csendes légzés, lazult testtel
fekszem még picinykét,
élvezem a múló percet...
de érzem, kelni kék

összeszedem minden erőm,
mici is sürgetőn
zendít rá az ajtó előtt:
talpra hé! ébresztő!

kávéillat, csalogató,
s ízletes reggeli!
ezt lekésni hogy lehetne:
párom elém teszi

lusta asszony!-mondhatnád, ám
más a feladatom,
amig mozdul kezem, lábam,
addig fel nem adom!