S.MikoAgnes blogja

"Loptam "gyerekként, s féltve rejtegettem,
még Szilvásváradon, bokor-rengetegben.

Helyeztem hamar horpadt kicsi tálba,
(olyan kidobottba,)
mivel nem vihettem be az otthonomba.

Tartottam tőle, nagyon megszidnának,
titokban töltöttem friss vízzel e tálat.

Mit tettem hát bele? Mit "szereztem" én meg?
Egy rózsaszálat! Oly, de olyan szépet!

Gyönyörködtem hosszan titokban meglesve,
kifutottam hozzá csillagfényes este.

Ám, egyszer véget ért tündéri élete,
hiába ápoltam, elholt a szépsége....

Könnyes szemmel néztem, eltemettem végül,
"bűnöm" és emléke soha el nem évül.

Hogy vezeklek érte hosszú életen át?
Sok virágot gondozok,
amig a Jóisten elég erővel  áld.

Csupán csak 5 éves voltam.

Aludtam s álmodtam
különleges nagyot,
csodával felérőt:
egészséges vagyok!

Kedvet hozó álmom
vitt korán kertembe,
áthatott harmatos
természet ereje.

Lelkemben felhangzott
egy gyönyörű dallam,
bicegve lépdeltem,
dúdolgattam halkan.

Hű hallgatóm, kutyám,
követte lépteim,
jó volt e nyugalom,
élveztem: végre kint!

De!
Csínján a járással,
kímélnem kell magam!
Lépcsőn kutyám segít:
s vissza még ágy......lassan.....

ki mint vet úgy arat-  hirdeti bölcsesség
hozzád hasonlóan sok munkát öltem rég
kertembe tél után jókedvvel erőben
kitartón kapáltam napon is erősen

keltem korán reggel ténykedve tavasztól
ó mily fürge lábbal s nem volt egy panaszszóm
rigófütty kísérte a kedvteli munkám
hála s öröm töltött terméseim láttán

mára fordult sorsom ki sem jutok kapun
nem visz már a lábam kétséges holnapom...
vigyázz te is drágám hisz kincs az egészség
jól oszd be az erőd sokáig tartson még

Válasz Pungor Zsuzsikának és azoknak, akik gondolnak még rám.

Fogadott fagyosan reggel,
mégsem vehette el kedvem,
kutyám víg mosolyát látva
lábam lassan kertem járja.

Hol mögöttem, hol előttem,
Micim futkos örvendően,
körbe, körbe, karikába,
friss futással jár a lába.

Jó így kezdeni a napot,
mikor új erőre kapok !

Enyhülő levegő, olvadó hó,
rég száraz földeknek oly nagyon jó!
Tegnapig napsütés, erőt adó,
mai nap zárt felhő, esőt hozó.
Boldogan szívja be szomjas kertem,
jólesőt sétáltam kint víg kedvvel!
Növelte a kedvem diák kapumnál,
én utcámban lakó, ki ma szóba állt
langymeleg zuhéban "szépkorúval",
tőle a nevezés: ah, ujjongtam!
Egy kedves ismerőst hozott a nap,
nemzedék kapcsoló sok gondolat!

Tavaszi üzenet már a légben:
friss erő és remény vitte léptem!