S.MikoAgnes blogja

Személyes
S.MikoAgnes•  2022. december 7. 11:12

Bajra baj haikuim

baj vonzza a bajt
kilábaltam egyikből
párját akarta

ez most baleset
lépcsőről zuhanással
kínok keserve

szenvedés útja
keresztcsonttal cserépre
onnan bal vállra

voltam balkezes
átkényszerülés jobbra
színez sok kék folt

vagyok az oka
siettem mit nem szabad
megérdemeltem

csonttörés nincsen
e hatalmas szerencse
Isten kegyelme





S.MikoAgnes•  2022. november 29. 12:36

Szív koldusa

Győztes szóval szíven szúrva
ballagok el innen sutba.
Büszkén hordom e bélyeget:
Szív Koldusa- s nem tévedett!

Szív koldusé, szereteté,
szívem szakadt régen ketté,
s nem gyógyuló vérző szívem
sírom felé sírva viszem....

innen= a főoldalról

S.MikoAgnes•  2022. november 20. 15:11

Sok intő jel

Sokat vállaltam, ám jött egy jel.
Szólt az Úr fentről:- Pihenned kell!

Ne szaladj, kedves, hisz szédelegsz,
üldögélj hosszan, nem szégyen ez!

Gerinced, szíved megkopott már,
féltő Atyádként mondom, hogy állj!

Rohantam tovább, cipeltem súlyt,
nem hittem volna: reám lesújt...

Elvette hangom, beszédem szűnt,
ne szaporítsak ellenem bűnt.

Látásom veszett, féltem nagyon,
szédültem, hánytam, zsibbadt karom.

Mentő jött, vittek, s időben el,
komolyan vett lett  intően jel.

Szerencsémre : nem károsodtam,
úgy, ahogy sokan súlyos stroke-ban.

Gyógyít szeretet, már nem félek,
megnyílt felém sok érző lélek.

Blogon, levélben jött a szép szó,

mind jókívánság: hálám méltó.


Olyan jó tudni, van sok barát, kik

megértő szívvel gondolnak rád.

S.MikoAgnes•  2022. augusztus 26. 21:41

Egyszer volt, hol nem volt.....egy család

Világra ott jöttem, hol élt apám s anyám,
falumhoz közeli takaros kis tanyán.
Erdély "küldte" papóm épített kőházat,
hét gyermeket nevelt maradék hazánknak.

Oszlopos tornácán muskátlikkal ládák,
gyönyörködtek bennük, csodálták kik látták,
körbe kerítette zöld élősövénnyel,
kristály tiszta tóból készült friss halétel.

Nagyapám olyan volt, mint a gondos Pásztor,
családjának minden kikerült a háztól,
nagy kerek kenyerek, finom kapros lángos,
a kerti kemence csak emlékben áll most....

Galambdúcok sorban ház eresze alatt,
fejlődő kis tubik melle ízes falat,
hátsó udvarában sokféle baromfi,
bundás bárányokból egy kisebb akolnyi.

Fehérlő lúdcsapat sok-sok méter hosszan
vonult le a tóra pompás libasorban.
Disznói az ólban jól lehíztak télre,
hatalmas sonkáik kerültek kéménybe.

Istállóban tartott tehenet néhányat,
fejtek bőven tejet a népes családnak.
Volt hozzá legelő, szénát adó rétje,
kellett az jószágnak tartalékul télre.

Tanyához ültetett kiserdőt, akácost,
mesélték idősek, még Krúdy is járt ott!
Kicsinyke szőlőse, mely bora kiváló ,
nem is volt hiánya vendég cimborákból.....

S beteg lett nagyapám, hamar sírba ment ő,
vállalta munkáit fiaiból kettő,
folytatták együtt bár, féltestvérek voltak,
teljes megértésben, közösen dolgoztak.

Tanultak, terveztek, szép jövőt álmodtak.
mutattak munkából jó példát másoknak.

Nem volt egy nagybirtok, csak úgy közepeske,

a soktagú család oly nagyon szerette.


S közbeszólt háború, elveszett két élet,
aztán nagy változás rombolt e helyt végleg.
Államosítottak nem csak tanyát, házat!!!
s fizettek sajátért albérleti árat.......


Halastóba hordtak több mázsa szemetet:

Veszélyes hulladék! Nyomán haltetemek.

Termőfát kivágtak: rút, garázda kezek!

Megbocsáthatatlan! Gyalázat mit tettek!


Szép otthonnak vége, apám elüldözték,
bátyjától gépeit lelketlen elvették,
ki aztán elfutott, várta Amerika,
ott élt családjával, ott is van a sírja.

Apám is elveszett harmincegy évesen,
fájlalja sorsukat én egész életem.
Egyszer volt, hol nem volt.... egy szép népes család,
ilyen ez az élet, s hiszed, csak ma galád????

S.MikoAgnes•  2022. július 7. 11:08

Ily fényben ússzon

Kéjjel vigyori Telihold
kihűti megfáradt szívem,
vérem vacogva jegesül
kaján képe míg megfigyel!

Tolvajként lopod álmaim
jéghideg fémes fényeddel,
nyugalmam zajos világban
mikor és hol lesz énnekem?

Nyári nap, sok fényt elhozó,
rideg holdfénytől védelmezz,
reménylem, idővel neki is
altató-kedves fénye lesz.

Félelmem űzd el Istenem,
lágyíts a Hold tekintetén,
változtasd képét szelíddé,
ily fényben adjon álmot éj!

Forró nyári éjszakákon a teraszon alszom,
és nagyon zavar a Telihold. Az érzés így lett verssé....

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom