S.MikoAgnes blogja

Hirtelen zuhantunk nyálkás, hideg őszbe,
égető, forró nyár pusztítón előzte:

-Megszenvedtelek nyár! Ősz vagy százszor rosszabb!
Állandó fájdalmam egekig fokoztad!

Szúró a lepedő, ólom e takaró,
megkínzó fájdalmam szűnni nem akaró.

Elkerülő álom fárasztja nappalom,
uralni kínjaim hiába akarom....

Könyörgésem Hozzád száll szívbéli szóval:
-Csak egyetlen napra, Uram , vedd le rólam !

Gyönyörű e reggel,
kelt a Nap is kedvvel,
megértük e napot:
hiszem, nekünk ragyog!

Ma beteljesedett
vágya két embernek,
lelkünknek reménye:
Együtt ötven éve!

A rosszat feledve
vártuk szeretetben,
sok-sok szép emlékkel:
s tovább kéz a kézben!

Örömünk és boldogságunk sokkal nagyobb,

mint azt szerény kis soraim kifejezhetnék.

fűszál kiég
mily szomorú
udvart övez
bú-koszorú
aszály pusztít
minden kerten
esőhiány
vitte kedvem

égi áldás
jöhetne már
lankadt növény
csak egyre vár
várja szomjan
mindhiába
előbb utóbb
visz' halálba

hamarosan
add Istenem
könyörülj meg
lent mindenen
langy esődet
küldd a földre
hálás leszek
s hű örökre

Érik a korai szőlő,
kóstolgat kecskedarázs,
zacskókkal védjük előle:
etetni lenne blamázs.

Drága az eddigi munka,
s tejjel a permetezés,
elkövetünk ezért mindent:
veszteség legyen kevés!

Pihenten kezdem meg napom
bőtermő fürtök alatt,
gyöngyházfény kicsiny szemei
örömmel reám kacagnak.

Zacskókból bontok fürtöket,
szűrőbe teszek párat,
megmosom a reggelihez,
párom sokat nem várhat.

Készített tojásrántottát,
azt melegen kell enni,
utána jóleső szőlőt
szemenként csipegetni.

Hogyan hazudhatnék
lendületet, kedvet,
mikor gyenge vagyok:
maradok hát veszteg.

Hiszen elvesztettem
csöpp maradék erőm,
fekszem csak tétlenül,
én gyarló, esendő.

Lenne sok teendőm,
ám fel kellett adnom
reményében annak:
folytatom egy napon.

Ne hagyjatok cserben,
száll felétek sóhaj,
segítsetek ebben
támogató szóval!