S.MikoAgnes blogja

Napfénnyel előcsalt ibolyavirág,
lilába borult tavaszi világ.
Hová lép lábam,-jól meg kell néznem,-
merre helyezzem könnyeden léptem?

Ibolya-szőnyeggel borított kertem,
apró csodákkal ébredő telken.
Megannyi szépség, bűvölet, remény,
érzem itt magam Urunk tenyerén.

Minden napnak minden perce
sorstól drága
adomány,
minden napon minden percben
szeretetem
adom ám!

Nem szóbeli vallomásban,
sem elcsépelt
szavakkal,
mosolyommal rád ragyogva,
hozzád bújva
hajnalban.

Érted való aggódással,
ha fejfájás
gyötörne,
masszírozom fájó fejed,
gyorsan váltson
örömre!

Szeretetem így is érzed
ugye nagyon
kedvesem?
Szemérmesen nem nyújthatok
ennél többet
e versben....

Ha fájdalom kínoz,
ölelj meg engem,
s nem érzem magam
oly elveszetten.

Ha félelem mardos
szoríts erősen,
s nyugtasd meg lelkem
még elmenőben.

Ha jeges úton jársz,
aggódom érted.
Imákat mondok:
így baj nem érhet.

Ha haza érkezel,
röpül a lelkem,
szívem megölel:
Ő rendelt nekem.

Fagyasztó félelem
szorítja szívem,
légy velem,
ments most meg:
könyörgök Isten!
Fulladás fojtogat,
levegőt kérek,
köhögés
is kínoz,
megöl a méreg!

Hajnali háromkor
még nem aludtam,
pöröltem
kínomban
a szuperholddal!
Vigyorgó fényével
redőnyön átjött,
szemhéjon
áttörve
kegyetlen gyötört!

Felkekő fényes Nap
hozta nyugalmam,
köszönöm
Istenem:
áldásként kaptam!

ezerrel tombol újra e nyár:
izzaszt, szenvedtet,- elég lesz már!!

vad vihar bennem, szorít szívem,
nehéz levegő fullaszt, hiszen

tegnap is esett, növelt párát,

ma rá forróság: fizetem árát!

őszi lehülés , ó, hogy várom!
sok enyhébb éjjel hozd jó álmom!