S.MikoAgnes blogja
Szív koldusa
Győztes szóval szíven szúrva
ballagok el innen sutba.
Büszkén hordom e bélyeget:
Szív Koldusa- s nem tévedett!
Szív koldusé, szereteté,
szívem szakadt régen ketté,
s nem gyógyuló vérző szívem
sírom felé sírva viszem....
innen= a főoldalról
Sok intő jel
Sokat vállaltam, ám jött egy jel.
Szólt az Úr fentről:- Pihenned kell!
Ne szaladj, kedves, hisz szédelegsz,
üldögélj hosszan, nem szégyen ez!
Gerinced, szíved megkopott már,
féltő Atyádként mondom, hogy állj!
Rohantam tovább, cipeltem súlyt,
nem hittem volna: reám lesújt...
Elvette hangom, beszédem szűnt,
ne szaporítsak ellenem bűnt.
Látásom veszett, féltem nagyon,
szédültem, hánytam, zsibbadt karom.
Mentő jött, vittek, s időben el,
komolyan vett lett intően jel.
Szerencsémre : nem károsodtam,
úgy, ahogy sokan súlyos stroke-ban.
Gyógyít szeretet, már nem félek,
megnyílt felém sok érző lélek.
Blogon, levélben jött a szép szó,
mind jókívánság: hálám méltó.
Olyan jó tudni, van sok barát, kik
megértő szívvel gondolnak rád.
SZENVEDŐ SZOBATÁRSAK (TIA-tól STOKE-ig II)
I.
görcsöktől ordít
hányadékban segítek
kibírhatatlan
II.
teljes test béna
vizelet kaki bemegy
szerinte bűz van
III.
beszéde béna
szívszaggató A hangok
alvás nincs éjjel
Egyre inkább átérzem, milyen óriási szerencsém volt.
TIA-tól STROKE-ig haikuim
ez biz' nem játék
ha jelez ne halogass
kérj segítséget
ijesztő bizony
szívszorongató érzés
forgószédülés
halálfélelem
lekezeled elkaszál
fű helyett levág
beszédszerv leáll
féloldali bénulás
szájat félreránt
nyomorult évek
sokszor elkerülhető
FIGYELJ mert JELEZ
TIA
Szédülés. Beszédzavar.
Beszükült világ.
Lezsibbadt tompasággal
munkából kizárt.
Távoli hangfoszlányok:
- Sürgősen mentőt!
Agyamban tiltakozás.
Rettegés megnőtt.
Kórházat nem akarok!
Szenvedjek itthon!
Ismerős falaim közt,
párommal bizton'.
Mondom-e, vagy gondolom...?
S kezektől ragadtan
emelnek fel magasra,
ágy gurul alattam.
Fejem fáj. Jaj! Szétszakad!
Ez már a mentő?
Fékez, gyorsít, döccenők!
Agyonráz! Így ment ő?
Sürgősségi. Másik ágy.
Dob, akár zsákot.
Karom szúrják, bámulom:
Vér... vér... mit látok.
Pelenkába csomagol!
jut el agyamba.
Tűröm tehetetlenül:
-Jé, vagyok baba....
Folyik valami ragacs,
csikiz sok tappancs.
Kong egy hang: -Szívét nézzük,
nem mozog, parancs!
Másik karba tűt szúr be,
némán tűröm el.
-Ni, üvegből lé indul,
csöpög hűvösen.
És csend. Végre nyugalom.
Kell folytatódnia...
Tolnak tovább éberen:
Neurológia.