S.MikoAgnes blogja

Fúj a szél,
szembeszél,
figyeld gyermek:
mit beszél!

-Gonosz ember
szemetét
erdő szerte
szórta szét!
S jaj, egy másik 
mit csinált?
Csikket dobott
s tovább állt!
Avar lobbant
szárazon,
fákat nyaldos:
fájlalom!
Nyuszi lépett
csapdába,
reszket érte
családja...
kegyetlen a
vadorzó,
sok szenvedést
okozó!
Vásott kölykök
serege
rigó fészkét
verte le!
Sárgarigó,
madárdal,
tovább állt egy
határral.

Gyermek figyelj
a szélre:
mit üzen a
beszéde!

Fejfájás riaszt fel hajnali háromkor,
horkolás hallható jó alvó páromtól....
hagyom, aludjon csak, ezért nem verem fel,
sok év eltelt együtt csendes szeretettel.
Kábultan indulok, kiülök teraszra,
hajnali madárdal lelkemnek vigasza.
Napkelte előtt még frissítő levegőn
szippantok nagyokat, fejfájást feledőt.
Mozduló levelek szellőként legyeznek,
ébresztő fényig még alhatok keveset.
Fejfájás elillant, nyugodtan lazítok.
Számomra megoldás! Csöppet sem nagy titok!
Patika-készítményt erre én nem kérek,
mellékhatás nélkül gyógyít a természet!

Több nap esett kitartóan , mára felhők sincsenek,
fellélegzett fű, fa, virág, én is frissen lélegzek.

Erdő széllel hívást küldött őzlábgombát keresni,

esős idő szép kalapját magas lábra emeli .

Puha avar, szinte szőnyeg! Megkönnyíti lépteim,

őszi illat elvarázsol, lomb levelén ezer szín!

Ott egy tisztás! Nézd, a szélén gombakalap integet!

Óvatosan veszem azt le: TERMÉSZETNEK TISZTELET! 

Körülölel nyugtató csend, jóleső a lelkemnek,

érzem Isten jelenlétét: betegséget feledtet....

Időm s kosaram is telik, sok-sok gomba töltse ki!

Erdő finom ajándéka: hálám hagyom itt neki!

Hiába jött idén pusztítóan aszály,
mégsem lett kertemben szomorítón nagy kár.
Mámorító illat, no és édes ízek,
kertecském meglepő bő terméssel fizet!

Erős a természet és legyőzhetetlen!
Becsülj mindent mit ad, te ostoba ember!
Neked nevel zöldet, ne tégy hát ellene,
ne hord az erdőit szemétheggyel tele!

Mikor a szomszédos erdőn barangoltam,
láttam levert fészket, jaj, a madár hol van?
Hiányzott madárdal! Szomorú lett lelkem,
tovább a fák között helyemet nem leltem...

Kegyetlen mit tettél! Van-e lelked neked?
Mikor szólal már meg lelkiismereted?
Otthon tiszta vizet cseréltem tálkákban,
s hamarosan zengett köszöntő madárdal.

Szépséges gyógyító dallamodért hála,
holnap is gyere el, Isten madárkája!

A leszálló estben felkel a Hold,
fényt lopott Naptól, míg madár dalolt
álmos-elhalón, majd alig hangzón...
s aludni térek, míg estharang szól.

Mély sóhajt küldök halvány Hold feléd:
-Vigyázd álmaim nyugodt éjjelét!
Kikacsint kicsiny felhőcske mögül,
s lezárult szememre szép álom röpül....