S.MikoAgnes blogja

elmerengtem...
tavasz volt...

immár 50 éve
meleg barna szem ejtett rabul,
éreztem, egyszer Ő lesz a párom,
ha minden jól alakul.

eljött a nyár,
és Ő is hozzánk,
bár még mást keresett...
éreztem, testem ismét megremeg,
és beszélgettünk jóízűn,
keveset.....

később megjelent újra,
épp megmostam hosszú hajamat,
ültem a fényben és
szeme mohón rám tapadt...
majd élvezettel fésülgetett,
s végleg itt is maradt....

ily egyszerű volt a kezdet,
csodás emlék az a nyár,
s nagy titok, talány:
milyen lesz a vég?
de azt hiszem,
ráérek ezen gondolkodni még....

Mikor ural felül érdeket értelem?
Egyszerű senkiként hiába kérdezem?

Szaporodó halál, árván maradt gyermek,
romba döntött otthon: pénzvágynak kellenek!

Hiába könyörgés? Hiába hull a könny?
Emberi szenvedést legyőz pénz és közöny!

Meddig? Hol a vége? Két országnál marad?
Vagy ez a rettenet majd nálunk is arat?

Mit tehet az, kinek nincs beleszólása?
Írni kell akkor is, hogy sok ember lássa!

Kiállni sokaknak: nem akar háborút!
Nyugalmat és békét! Gyermeknek sok mosolyt!

Mámoros örömben fürdőzik a lelkem,
mosolyt csalt arcomra amit átélhettem.
Múlt éjjel álmomban a jövőnket látván,
ébredtem vidáman, s mély megnyugvás szállt rám.

Gyönyörűséges volt! Látomás, de pompás!
Béke egész Földön és nagy összefogás.
Segített nekünk egy fegyvert eltüntető,
bolygónk védelmező ismeretlen erő.

Nem akart senki sem háborút kezdeni,
hódítva másokét más földjére menni.
Mindenki boldogult: volt saját hazája,
senki a másikat már meg nem alázta!

Törtető irigység és vad rosszakarat
kihalt az emberből, mely másokon arat.
Megszűnő félelem, felszabadult lélek,
felhőtlen szállt égre szépen zengő ének.

Segítő jószándék, igaz jóakarat
lett ember sajátja néhány hónap alatt.
Senkit sem sértett a nemzeti büszkeség,
védett hazát, hitet földjén sokféle nép.

Bár e pompás álmom valósággá válna,
s nem CSAK vágyakoznék e csodás világra!

Szeretnénk már mi is
játszani vidáman,
rohangálni réten
sok kedves kislánnyal!

Bokorba bebújni,
de nem bomba elől,
játék számháborút,
mint pusztítás előtt!

Kidobóst labdával,
mely végén én nyerek,
egyszerű kívánság:
-Értitek emberek?

Nicsak, egy hétpettyes
szállt most a kezemre,
gyorsan megsúgom hát,
mit szívem szeretne:

-Katicabogárka,
repülj tovább, messze!
Vidd el kívánságom!
S jó hírrel térj este!

Mutasd meg katicám,
merről jön a BÉKE,
és mi is gondtalan
feküdjünk le végre!

S ébredhessünk arra,
hogy
apa visszatérjen,
és
teljes kis családunk
nyugalomban éljen!!!

gyermeknapi versnek szántam

Higgy csak kis csodákban s azok utolérnek,
nélkülük biz' árva, beszürkült az élet,

melyet Tőle kaptunk, csoda ez, nincs párja,
ez legnagyobb kincsünk, legyen Neki hála!

Lásd meg világodban: mennyi-mennyi szépség!
Engedd, hogy a lelked szabadon repítsék!

A felkelő Nap is tiszta életerő,
szívd magadba mélyen, küldi a Teremtő!

S ha mosolygós arccal színezett az utad,
pozitív hatása reád visszamutat!

Rád köszön kedvesen ki átnézett rajtad,
mikor épp már te is kerülni akartad...

Vagy ír egy költőtárs,- bár hitted, feledett-
sőt hoz nagy örömöt megdicsérve versed!

Sok kis apró csoda téged is megtalál,
életed szépíti, ha szíved nyitva vár!