S.MikoAgnes blogja

Drága Micikém szép kutya,
és ezt magáról jól tudja!
A fejét büszkén felveti:
s mily sikkesen áll ez neki!

Dús a bundája, hófehér,
nézése szívemig elér,
rajongva csügg ó, gazdiján,
énértem mindenkor kiáll!

Hűséggel követ napra nap,
szorgosan nyomomban halad,
ösztönből érzi fájdalmam,
segít lépcsőkön újabban.

Először én sem hittem el...de
gyakran ismétli: sikerrel!
A lépcső legfelső fokán
biztos támaszul szolgál.

Köszönöm, drága jó kutyám!
Számodra naponta dukál
hőségben friss vízzel telt tál,
s ízes főtthusi este vár!

Bónuszként nagy falujáró séta!
Párommal sötétben, s nemcsak néha !

"Loptam "gyerekként, s féltve rejtegettem,
még Szilvásváradon, bokor-rengetegben.

Helyeztem hamar horpadt kicsi tálba,
(olyan kidobottba,)
mivel nem vihettem be az otthonomba.

Tartottam tőle, nagyon megszidnának,
titokban töltöttem friss vízzel e tálat.

Mit tettem hát bele? Mit "szereztem" én meg?
Egy rózsaszálat! Oly, de olyan szépet!

Gyönyörködtem hosszan titokban meglesve,
kifutottam hozzá csillagfényes este.

Ám, egyszer véget ért tündéri élete,
hiába ápoltam, elholt a szépsége....

Könnyes szemmel néztem, eltemettem végül,
"bűnöm" és emléke soha el nem évül.

Hogy vezeklek érte hosszú életen át?
Sok virágot gondozok,
amig a Jóisten elég erővel  áld.

Csupán csak 5 éves voltam.

Repülök boldogan, súlytalan,
lebegek föld felett gondtalan.
Varázslatos táj tárul elém,
minden szépségével lelkemé!

Örök ifjúság vizét iszom,
semmivé oszlik minden kínom!
Sült-galamb repül be a számba,
ó, de ez már a lusták álma!

Távoli tőlem lustaság ,nem titok,
s kiáltok hangosan egy csúnya szitkot...
-Ébresztő asszony, de azonnal!-
Rázott fel férjem szép mosollyal.

És oly nagyon nyugtató meghatóan,
hogy viszonoztam is örömmel nyomban !

Tegnap még verejtékben úsztunk....
s égi áldásért imádkoztunk.
Ám:
Örömöm óriási, hisz végre
sok-sok eső zúdult a Nyírségre!!!!

És nem csapott belénk a mennykő,
nem verte kertünk jéggel a Teremtő !

Hálával tekintek fel égre,
megéledt szép kertem egésze!

Mezítláb mászkálnék, mint egykor gyerekként,
ám ma nem tehetem: úgy éget a talaj!
És e hő nem csökken, jaj, nem adja alább,
inkább emelkedik növekvő nagy bajjal!

Húzhatok papucsot megvédeni talpam
de mit tegyen a fű, bokrok s a virágok?
Őket hogy védjem meg  gyilkos sugárzástól,
hisz ily nehéz aszályt hazánkban ki látott?

Csak eső segíthet, hosszú és kiadós,
felhőkből lehulló , enyhülést is hozó,
add Uram, kérem én, hadd legyen minden kert
zöldekben pompázó, színesben viruló!