S.MikoAgnes blogja

Dalolnak madarak, örülve tavasznak,
bár most még becsaphat: ám ez nem panasznap!

Hóvirágom csokra hó fölött bókolva,
harangokat ringat, tél végéről hírt ad.

Százszorszépek arrább , állták a tél fagyát,
mutattak kitartást megvédve mind magát.

Árnyalataikban megújuló zöldek,
szemeket vidítva fednek barna földet.

Sárgálló boglárka napfényes hívásra,
szirmokat kitárva a társait várja.

Árvácskáknak sora egy színpompás csoda,
fényben elomolva virágait ontja.

Kis lila ibolyák szolidak, szerények,
örülnek estére bokrok védelmének.

Kint a tágas térben élvezetes élet,
zengem hát míg élek:- Szép természet éltet!

Ezüstös barka
csillog a fényben,
hiába tépi
vad szél merészen!

Elhajló ága
kitér előle,
mosollyal mondja:
nem kér belőle.

Szélerő elfogy,
győzött a barka!
Boldogan várok
vele tavaszra!

Míg ártatlan virágaink
békésen
szunnyadnak Földanyánk ölén,
s ébrednek majd tavasz-fénytől
hamarosan,
addig lelketlen, vad erők
háborúzva
más halálán gazdagodva,
halásznak mámoros kéjjel a
zavarosban.
Meddig még?

Megéltünk újabb időjós
napot,
keményen koppanó, fagyott
a föld és égen a Nap nem
ragyog.
Kérem, ma ne is csillogjon ránk,
mert jó öreg medve kománk,
ha kijönne fényre,
nem lenne kedvére,
s árnyékát meglátva,
bújna barlangjába.
Szóval, ha meglátja árnyékát,
régtől öregek úgy tartják,
hosszú, hideg tél vár még ránk.
Ezért hát napocska  aludj még
egy nagyot,
és hálás köszönetünk tőlünk

megkapod!

Sehol nem sütött a Nap, remélhetünk hamar tavaszt?

Fogadott fagyosan reggel,
mégsem vehette el kedvem,
kutyám víg mosolyát látva
lábam lassan kertem járja.

Hol mögöttem, hol előttem,
Micim futkos örvendően,
körbe, körbe, karikába,
friss futással jár a lába.

Jó így kezdeni a napot,
mikor új erőre kapok !