S.MikoAgnes blogja

Vers
S.MikoAgnes•  2025. február 14. 21:21

Pokolra el ilyen időt

Mikor fény nincs, kedvem sincsen,
napok óta szúr gerincem,
nem látom a cinegéket,
hova szállt a cinkeének?

Februárunk ne lopd a fényt,
hadd szikrázzon hóhozadék,
lelkem nyomod komor, nagy köd,
kedvetlenség nyomorba lök.

Mozgás alig s eszem, eszem,
lassan elhagy összes eszem,
ez már több, mint kellemetlen,
még ez is ront rossz kedvemen!

Henyetunyán benn heverek,
már magamra sem ismerek...
Valamihez kell kezdenem,
nem lehetek tehetetlen!

Hasamat sem vakarhatom!
Elő híres akaratom!
Kabát, sapka, meleg cipők,
pokolra el ilyen időt!

Ki a kertbe, sőt a rétre!
S gyorsabban lesz télnek vége!

S.MikoAgnes•  2025. február 11. 09:48

Visszatért a kemény hideg

Visszatért a kemény hideg,
pár napja jég kutya vizén,
hideglelős hajnalokon,
nem mehetek kertbe ki én.

Alvásom már ugrott négytől ,
ágyam kidob, ez rettenet!
Párom, Micim alszik mélyen,
kerül álom csak engemet.

Ólomlábon cammog idő,
én ablaknál elmerengve,
száguldoz sok gondolatom:
jaj, de messze napfelkelte!

Lassan, lassan színesedő
kelet felől égnek alja,
váltakozón szép színekkel
gyönyörködtet, marasztalna....

De már idő! Kutyám jelez,
mégis menni kell a kertbe,
a "dolgait" nekem végzi
csak! újabban reggelente.

Bemozgatom kezem, lában,
felkapkodom meleg ruhám,
Micim vezet kert végébe.....
és kedvem is jobb ezután!




S.MikoAgnes•  2025. február 9. 06:03

Mily kedves idézni II.


Világos éjszakán
égen telihold jár.
Ifjú szerelmespár
kart karöltve kószál.

Csillagokat számlál,
csókokat csókra vált,
szívük égő lángban
ím, egymásra talált.

Igaz volt ez egyszer,
vagy szépséges álom?
Mi voltunk ott ketten,
talán, édes Párom?

Bizony, rólunk szól e
néhány szerelmes sor,
mi jártunk az éjben
kéz a kézben egykor.

Azóta megtartott
egymásnak az Isten,
így lesz síron túl is,
oly erősen hiszem!




S.MikoAgnes•  2025. február 7. 14:29

Mily kedves idézni I.

Szeretet-szavakkal
suttogom el néked,
örök érzelmeim
szívemből megéltek.

Első emlék rólad
boldogság lelkemnek,
mikor barna szemed
arcomon feledted.

Nem volt az oly régen,
alig hatvan éve,
s nem fakult az emlék
összekötő fénye.

Dobban öreg szívem
ma is hevesebben,
mikor pillantásom
lopva reád vetem.

Nem látom ősz hajad,
sok-sok apró ráncod,
karcsú fiút látok,
kivel roptam táncot.

Lábam már meglassult,
énhajam is ősz lett,
ám
mily kedves idézni
kezdeti időket!

S.MikoAgnes•  2025. február 5. 12:49

Kicsi lányka s édesapja

Felsejlik néha halvány szép
emlék... ma könnyes ajándék...
Kora tavasz, ketten együtt,
szemet vonzó virág, szedjük
fűben kutatva, kacagva,
kicsi lányka s édesapja.

Apa magas, sőt óriás,
rágondolván hideg kiráz,
lelkemben mély nyomot hagyott...
harmadnapra lett ő halott.
Halott harmincegy évesen...
s én idősen emlékezem!

Gyűjtött virágunk ibolya,
rajtam rózsaszín kisruha,
derekánál körbe-körbe
azt apukám tele tűzte
kék és fehér ibolyával
és vitt haza, vitt  nyakában.

Édesanyám gyönyörködve
látványunkat megkönnyezte...
s ó, ezt a nagy boldogságot,
mit világ is ritkán látott,
nem feledem én míg élek,
őrzöm míg jön végítélet...