S.MikoAgnes blogja

Létrát támaszt,
emel kezet,
befogadnod
a végzeted!

Ébredj ember,
ébredned kell!
Jaj, de fájón

nagy e teher!

Nem tudhatod
mi a célja,
nyakad metszi
kés acélja.

Erőszakol
gyenge nőket,
nem szükséges
véd'ned őket?

Gyermeked vár
otthonodban,
s közeledben
bomba robban...

A háború
itt még nem dúl,
ám lelkemben
félelem úr.

Mikor ural felül érdeket értelem?
Egyszerű senkiként hiába kérdezem?

Szaporodó halál, árván maradt gyermek,
romba döntött otthon: pénzvágynak kellenek!

Hiába könyörgés? Hiába hull a könny?
Emberi szenvedést legyőz pénz és közöny!

Meddig? Hol a vége? Két országnál marad?
Vagy ez a rettenet majd nálunk is arat?

Mit tehet az, kinek nincs beleszólása?
Írni kell akkor is, hogy sok ember lássa!

Kiállni sokaknak: nem akar háborút!
Nyugalmat és békét! Gyermeknek sok mosolyt!