Róza szóbazárja

 

Boszorkányság…

 

Velem mindig is valami baj volt,  de tényleg, ma már nem lep meg, hogy valami fordítva működik bennem, és nem tudom néha, hogy hol is kéne lennem… ahhoz, hogy lássam a világot olyannak amilyen, és ne úgy, ahogy elképzelem…de tudom, valami komoly baj lehet velem, mert amin mások önfeledten nevetnek gondtalan, én azon sokszor csak sírok magamban;  Én mindig utáltam a cirkuszt, nem bírtam a bohócokat, irtóztam a törpéktől, a lepkéktől is sokáig féltem, nagyon nem szerettem, ahogy verdes a szárnyuk és esetleg összetörnek, ha nekirepülnek a fejemnek, de minden kóbor kutyát és macskát  megsimogattam, legalább a szememmel örökbe fogadtam, és soha még nem harapott meg egy se…

Nem hiszek a jósoknak, kuruzslóknak, önjelölt guruknak, kártyát sosem vetettem, de megtartott mindig a víz, ha hullámok csaptak össze felettem… Pár száz éve még volt egy boszorkánypróba, ha bedobták a zúgó folyóba és  meghalt, azt mondták: lám, mégis ártatlan volt;  ám ha túlélte, akkor ráfogták, hogy boszorkány, aztán büntetésből megégették…

Nem tudom van-e véletlen, és mi a szerepe az életben? Tegnap egy másik városban volt dolgom, de alighogy megérkeztem, egy cigányasszony odajött, hogy lát valamit a szememben, (soha még nem láttam, ő se engem…) amíg a  buszra vártam, percekig győzködött, hogy mutassam a tenyerem, de én nem hiszek ilyesmiben- mondtam, aztán gondoltam előbb szabadulok… és odatartottam a bal kezem…  Persze hosszú életet jósolt, majd  a következő három percben pontosan felmondta az egész életem, azt ami volt és ami van, és azt is, amit senkinek sose mondtam … Tudta, mikor, kit  és hogyan vesztettem el, megmondta ki szeret most, és tudta, hogy miért jöttem.., úgy tűnt, valóban mindent tud rólam, majd a végén  annyit mondott: „ na tegyen rá egy kicsi pénzt is, csak hogy legyen szerencséje… mert látom,  magának  is van egy kis boszorkányság a szemébe”…

 

 

 

Nulla százalék 

 

Nulla százalék benne az alkohol,

s akad, ki a mentességet élvezi,

nem kell félni, hogy ettől betéphet,

mert folyton felmentést ad neki

a tehetetlen részegség alól az élet,

ám a mámor mindig valahol máshol

szivárog be a sejtekbe, az erekbe..,

tán a programba csúszhatott valami hiba,

 

kótyagos állapotba', lefagy, akad a nyelved,

vagy talán leitatott titkon a maffia,

és az a mákony rosszabb mint a pia,

hiába nem kérted, sőt, nem is érted,

megerjed lelassít, tudatot tántorít...

Menny és pokol, mikor nuku alkohol,

mégis tintás a szív s nincs más esélyed,

csak egy másik részeg,  ki józanodni tanít..

 

 

 

 

nyárkóstoló

 

fényszitán átszűrődő rózsaillatot

lebegtet a vasárnapi ebéd fölött

szállnak édes-chilis pikáns gondolatok

fölhabzsolt felhőszeleteik után

a könnyű desszert levendulás önteteként

nyelvemről élvezettel párolog el

ez a mohó nyárkóstoló délután

 

még cseresznyepiros volt a délelőtt

most felkínálja cédrus-zöld asztalán

s teljes kiőrlésű érett sós percekkel

fűszerezve lassan fogyasztja el az időt

amit veled és mis-másokkal eltöltök

itt a földön de nagyon nem mindegy

hogy a végén nyelvet kire öltök

 

csendek hintaágyára sziesztázó eső

hullik megint valami égi malaszttal

mintha tudná szívem csillagbörtön

fényes ajtaja nyitva már éjjel-nappal

nem szembetűnő megszokott átmenet

amint hirtelen szinte a semmiből

érkezik meg a szomjat oltó lehűtő

mámor - menta-lime - júniusi zápor

 

tudom elmúlik majd ez is magától

ám addig kell még valami édes

ami megmarad ebből az ízvilágból

ősz-zamatok felé tereli a nyár illatát

bőkezűen hinti az ég amit adni képes      

de nem hizlalja kövérre a fantáziát

csak ínyencnek való és egészséges

 

 

 

nyári tárlat

 

csak semmi ciráda

pár egyszerű szó

de pont beiillik oda

ahová való

 

a szívem csücskébe

akad még egy kis hely

az égbolton is virító

arany virágkehely

 

most olyan távol a nap

közelebb egy felhő

ami a múltból itt maradt

én abban láttalak

 

először furcsa égi jel

pár szél rajzolta kép  

ráismerek távol és közel

nyíló nyári tárlat  de szép

 

 

Trója

 

a valóság illúziója csupán

azt mondják a képzelet

a szív kárpótlása mindazért

ami soha már nem lehet

csak megcsillan a fantázián

egy szép gyermektisztaságú kép

 

és valóban  ez igaz is lehet

mert végzetes ha görög van a falóban

ármány lopakodik be az éjszakába

de nem győzhet mégsem

amíg igazi szivárvány ível át

a csak elképzelt kéken 

 

S a szív a lélekkel kárpótolja magát,

meglehet..., ám soha, soha nem adja fel

Tróját.