Nélküle (Novella)

A kis öregasszony lassan lépkedett az ágya felé. Tulajdonképpen még nem is volt öreg, 60 éves sem volt. Az átváltozás mestere volt. Az élet tette ilyenné. Ha figyelmet, szeretetmorzsákat kapott, vagy dobtak felé, akkor akár 45 évesnek is  tűnt, viszont, ha bántották, mellőzték, képes volt 65-70 évesnek is tűnni. Csörsz. Igy becézték a környezetében. Ezt még egy régi ismerősétől kapta, aki a csirsz , csirió helyett így köszöntötte egyszer. Az évek folyamán lett ebből, Csörszike, majd Dzsörzike is, végül Dörzsike, mint a mosogatószivacs. Így passzolt össze az élete a nevével. Kevés pénzből tengődött, segítség nélkül éhenhalt volna. Mégsem volt elégedett. Nem a pénz, nem az élelem volt mi éltette, hanem a szeretet. Amiből sosem kapott. Nemhogy elegendőt sem, de minimálisat is alig. Többnyire magában kereste a hibát, de néha fellázadt, s az üres lakás falainak kiáltotta: Nem vagyok rossz, nem ezt érdemlem! Szégyelte ilyenkor magát, hiszen annyi, de annyi ember él egyedül, magányosan! Olyanok, akik hozzá hasonlóan nem kellenek senkinek. Akit szívesebben látnának már az újságok gyászrovatában, mintsem az élők között. Mégis, még kereste azt, amiért jobb neki itt, mint ott. Egészen addig, míg...

Közeledett a hétvége. 2 hete minden nap lázasan kereste a lehetőségeket, mit vegyen csekély pénzéből a pici unokájának? Nem könnyű feladat, hiszen mindene megvolt a gyereknek. Annak a kicsinek, aki ösztönösen vonzódott nagyanyjához, mert könnyen szót értett vele. Aki szívta magába a nagyi szavait, és kíváncsian érdeklődött mindenről, amit az idős felmenője mondott neki. Törte a fejét, kínlódott, aztán úgy döntött, süt egy különleges tortát. Olyant, amivel mind a három embernek kedvez. A picinek, és a szüleinek. Különleges tetejűt szeretett volna alkotni. Kék zseléset, amiben marcipán halak úszkálnak, békalencsés környezetben. Bízott benne, hogy meg tudja csinálni. Hiszen beleteszi majd a szívét is!Azt a szívét, amit napok óta egy jeges kéz markolt. Markolta, és közben azt suttogta a fülébe: úgyis kihagynak!És ő mégis készülődött, hátha van számára is hely...

Eljött a várva várt vasárnap. Kora reggel kimérte a tortához való összetevőket. Marcipánt nem kapott, így más megoldáshoz kellett folyamodnia. Ekkor csengettek. Idősebb gyermeke állt az ajtóban. Egy doboz fagyival a hóna alatt, amivel igazán meglepte Csörszit. Szívét melegség öntötte el, mígnem meglátott egy doboz ajándékot a hóna alatt. Kérdeznie sem kellett, tudta kié az ajándék. Na, megyünk, ma van manó szülinapja, oda vagyunk hivatalosak. Csörszi nem szólt semmit. Nem szólt, nem tudott. Torkában akkora gombóc volt, hogy levegőt sem kapott, nemhogy hang jöjjön ki a torkán. Ekkor, csak ekkor jutott el az agyáig, hogy őt meg sem hívták...