Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagyi verejtéke-A lekvár
Perzsi.• 2024. január 29. 13:37 • olvasva: 118
Kedves naplóm! ( A lekvár-Nagyi verejtéke)
*
Tegnap az interneten,( nagyim, de utálná ezt a rákfenét!, mint ahogyan anyám is irtózik tőle), láttam egy bejegyzést egy régi befőttről. Az elmém elraktározta, aztán a szokásos éjjeli forgolódáskor eszembe jutott. Emlékek törtek rám, aminek a vége sírás lett. Történt ugyanis sok-sok éve, hogy Bánhidán, Nagyi pici konyhájában lekvár főtt. Szilvalekvár, hozzáadott cukor nélkül, üst híján nagy befőző lábosban. Mi gyerekek , a konyha melletti ebédlőben rohangáltunk, civakodtunk, zajongtunk. Nagyi meg ide-oda ugrált a két helyiség között, s egyre fogyott a türelme. Végül megkérte anyámat, hagyjuk egyedül. A lekvár készítése odafigyelést, türelmet, tiszteletet és tudást igényel. Megszeppentünk, kérleltük, hogy maradhassunk. Ezután csak suttogtunk, majd némán figyeltük, ahogyan a lekvárt üvegekbe tölti, celofánt tesz rájuk, s amelyikre jut, arra tetőt is. Azonban a többségre csak celofán jutott, jó szorosan legumizva. Erzsébet napon került asztalra leghamarabb, valamilyen édességbe töltve, aztán Karácsonykor a hókifli, hájastészta töltelékeként. Finom volt, s gyerekfejjel természetesnek vettük, hogy van. Mikor Dédi,( fiaim hívták így) átköltözött egy másik dimenzióba, minden átértékelődött. Elkezdtem lekvárokat befőzni, szinte ipari mennyiségben. Mindenfélét. Meggy, alma, barack,vegyes, s kis mennyiségben szilvalekvárt is. Abból azért keveset, mert úgy gondoltam, Nagyim lekvárját nem tudom felül múlni. Igaz, nem is akartam. Azt kívántam, az ő lekvárjának az ízére emlékezzem, míg élek.
Egyik évben, a polcot rendezgetve, ráleltem egy címke nélküli kis üvegre. Sötét valami volt benne, ránézésre lekvár. Kinyitottam. Lekvár volt benne, szinte belekövülve az üvegbe. A kanál, mellyel ki akartam szedni az üvegből, elgörbült, a kés pengéje eltörött. Már tudtam, éreztem, " Nagyi verejtéke" van az üvegben. Óvatosan addig kocogtattam az üveget, míg az szilánkmentesen ketté nem törött. Olvastam ugyan, hogy felmelegítéssel is újjá varázsolható, de én érezni akartam az időbe zárt szeretet ízét. A lekvártömböt egy hatalmas éles késsel felszeleteltem, és mint egy gumicukrot, úgy szopogattuk. Könnyeim, kis sós ízt kölcsönöztek neki, de az íze így is első osztályú volt.
Ma rendezgettem a polcon, s találtam olyan lekvárt, melyet több mint tíz éve főztem be. Én sem címkéztem fel, majd kiderül, mi van benne, mikor én vagy gyermekeim felbontják. Celofán nincs rajta, nem azért, mert az már nem divat, hanem azért, mert sosem sikerült azzal a módszerrel tartósítani. Csak tippelni tudok, hogy meggylekvár van az üvegben. Majd beszámol róla az utókor, ha akar.
2024.Január. 29
Perzsi.2024. január 31. 10:25
@Sznearanka: Igen, sokan a nagyit emlegetik. Anyám is tett el lekvárt, aki nagyitól tanulta el a technikát. Mégis , az ő lekvárjai nem olyan ízűek voltak. Mai fejjel ez már nem meglepő, hisz köztudott, hogy az ételekbe belekerül a készítőjének a rezgése. Könnyű urána járni, hogy igaz e vagy sem. Meg kell kóstolni a gyártósorról lejött befőtteket, amik tele vannak ízfokozókkal, s mégis a házi kenderbe veri őket. Anyunak viszont a szilva, cseresznye befőttje, és a csalamádéja verhetetlen.
Sznearanka2024. január 31. 09:13
Milyen érdekes, hogy sokan a nagyira emlékeznek/emlékszünk, ahogy a lekvárt főzte. Kedves történet tőled ismét.
Perzsi.2024. január 30. 10:52
@Mikijozsa: Legyen szerencsétek! Nekem már nincs erőm szedni, hajolni sem tudok, de ha kapnék gyümölcsöt, azért befőzni talán még tudnék, pár üveggel. Többet nem érdemes, a meglévőket sem viszi el a csaĺad, mert nekik jobb a bolti. Mikor nagybevásárolnak, akkor vesznek olyat, ami nálam nincs. Olyan ezzel -azzal dúsítottat.
Mikijozsa2024. január 30. 10:22
@Mikijozsa: kb százméter után
Mikijozsa2024. január 30. 10:21
@Perzsi.: felsőgallai végállomásnál buszról leszállva van felfelé a lombok között egy erdei út. b százméter után jobbra betértünk a fák közé, sok sombokrot találtunk, remélem idén is lesz ott termés
Perzsi.2024. január 29. 18:20
@S.MikoAgnes: Felénk a mákos tésztát koszos tésztának is hívják, ezért gondoltam arra, hogy az a mocskostészta. Lekváros, diódarás tészta csőben sütve... de rég ettem! Köszönöm a magyarázatot!
Perzsi.2024. január 29. 18:18
@Mikijozsa: Nagyon finom a hecsedli lekvár. Egyszer főztem be. Macerás munka, de nem azért mellőztem, hanem mert nem jutottam hecsedlihez. Kb 1994 tájékán kirándultam a gyerekeimmel és volt munkatársnömmel a hegyen, egy nem igazán túrista útvonalon, s ott volt egy bokor, dús terméssel. Ez TB-n, a kőhegynél, kőbánya területe felé volt. 1.5 kicsi üvegnyi adag jött ki belőle, máig nem ettem olyan finomat. Ugyanott szedtünk somot is, abból egy olyan pici adag jött ki, hogy elfért a legkisebb kaviáros üvegbe. Ha hozzájutnék erdei gxümölcsökhöz, még ma is tennék el lekvárt.
S.MikoAgnes2024. január 29. 17:52
@Perzsi.: Szívesen Erzsike!
Mocskos tésztának mondták a lekvárost, ( felénk egyébként galuskának nevezték és minden szélesmetéltet is, a galuskát meg nokedlinek) A mákos az hangyás galuska volt.
Mikijozsa2024. január 29. 17:50
Erdélyben gyermekségem idején szilvaíznek neveztük, Marosszentgyörgyön pediglen hecsedli ízet is főzött mindenki
Perzsi.2024. január 29. 17:18
@S.MikoAgnes: Köszönöm, hogy jelezted a hibát, javítottam. Derelyét és gombócot az én nagyim is csinált, bár nem sűrűn, mert 9 emberre az fárasztó volt, s ritkán engedett be maga mellé bárkit a konyhába. Pici konyhában hely sem volt. Lekváros tésztát is csinált, de házi tésztából,s azzal is sokat kellett dolgozni. Nem tudom mi az a mocskos tészta, tán a mákos?
S.MikoAgnes2024. január 29. 16:44
Ilyen szép emlékeim vannak nagymamám lekvárjáról nekem is. Ő még az udvaron főzte üstben jó keményre. Természetesen cukor nélkül ! Mikor megált benne a kavaró kanál eldőlés nélkül, akkor lett kész. Szilkékbe rakta. Gyakran csinált belőle derelyét, gombócot, mocskos tésztát, imádtuk a lekváros kenyeret.
A címben r helyett t van.....