Az élet színpadán

Az újság címlapja öles , rikító vörös betűkkel hirdette: "Ma este, a ligetben, a szabadtéri színpadon fellép az Oximoron & Identical!  A koncert ingyenes! " Alatta,  a plakát kicsinyített képén,  a zenekar énekese, Zénó állt terpeszben, kezében mikrofon. Határozottan jóképű volt, legalábbis Dia annak látta. Vállig érő, hullámos barna haja, barna szeme, finom ívű orra, husos ajkai, összhangban állt össze ovális formájú arcában. Mondták, kissé hasonlított  Kevin Costnerre. Na nem nagyon, éppen csak annyira, hogy a hasonlóság feltűnjön.Dia az együttes debütálása óta a rajongójuk volt. Most sem volt kétséges, hogy este ott lesz a koncerten. Az esemény,  az északkeleten elterülő város megalakulásának évfordulójára megrendezett ünnepség egyik fénypontja lesz. 

Dia lázasan készülődni kezdett. Hosszú, szőkésbarna, melírozott haját becsavarta, körmeit fényesre polírozta. A ruhásszekrény előtt sokáig időzött. Végül egy mustársárga velúrnadrágot, hozzá pedig egy fűzöld, háromnegyedes ujjú , derékfelé bővülő felsőt választott. Barna bársonycipőt és retikült készített ki hozzá. Fülébe apró, finoman kidolgozott gerberát mintázó aranyfüggőt helyezett, nyakába leheletvékony, szívmedálos láncot tett.Úgy döntött, a szájfényen kívül más sminket nem tesz fel. Megnézve a tükörképét, elégedett volt az eredménnyel.  Mivel még bőven volt ideje a koncertig, azt tervezte, beül a közeli cukrászdába megenni egy habos sarokházat.Megrendelte a süteményt, s épp hozzáfogott, mikor a mellette lévő asztalnál felfedezte az Oximoron & Identical menedzserét. Idősebb férfi volt mint a zenekar többi tagja, talán éppen ezért vitte oly hamar sikerre a zenakart. Egy csapat fiatal fruska vette körül, akik bántóan harsányak voltak Dia ízlésének. Gyorsan lapátolta magába a süteményt, a kávéját pedig már elvitelre kérte. Kapkodva fizetett, de még így is észrevette, hogy a menedzser nyíltan őt bámulja. Kint végre mélyet lélegzett, és elindult a liget felé. A tömeg nyomasztotta, igyekezett egy viszonylag levegősebb részt találni. Nem sikerült. Szinte mindenhol csókolózó párokat látott, kevesen lézengtek egyedül. Bár már 25 éves volt, ezidáig nem talált társat magának, ami eddig nem is zavarta.Most is inkább csak cikinek érezte, hogy itt egyedül sétálgat. Erről azonban nyomban elfeledkezett, mikor kigyúltak a reflektorok, és meghallotta Zénó hangját. Jó estét City, jó estét emberek! Boldog évfordulót nektek!-kiáltotta, majd fel is csendült az első slágerük, a : Hányszor kértem, hogy ölelj! című daluk.

" Hányszor kértem, hogy ölelj,

vagy magadtól lökj el,

feketén izzik a szemed,

forró a jéghideg szíved"...

Dia teljesen átadta magát a zenének. Egyre jobban ellazulva ringatózott jobbra,  balra, a zene ütemére, csakúgy, mint a körülötte lévő párok.Már nem zavarta, hogy egyedül van, élvezte ezt az estét. Az előre beharangozott másfél órás koncert hamar véget ért. A tömeg ráadásért tapsolt. Megkapták. Zénó közkívánatra most világslágereket adott elő. Dia örömmel fedezte fel, hogy egyik nagy kedvence, a You're the voice, John Farnhamtól a soron következő dal. Lelkesen, már-már torka szakadtából énekelt, önfeledten, mígnem észrevette, hogy mindenki őt nézi. Leó, a menedzser állt mellette, kezében egy mikrofonnal. Elétartotta, ám ő eltolta azt magától. Ekkor Leó kézenfogta, s maga után húzta. Nem akart még kínosabb helyzetbe kerülni, ezért hagyta, hogy a színpadra vonszolja a férfi. Ott egy gyors, félszeg pillantást vetett Zénóra. A férfi ránézett, röpke 4 másodpercig csak nézte a lányt, majd  hirtelen összerándulva a színpad másik felébe vonult, s többet ügyet sem vetett Diára. Rendkívül megalázó helyzetbe hozta ezzel a lányt, aki teljesen összezavarodott. Igen, összezavarodott, mert abban a 4 másodpercben határozottan azt érezte, amit a másik szemében is felvillanni vélt. A felismerést, miszerint ők egymásnak vannak teremtve, összetartoznak.Nevetséges vagy!-kiáltott magára Dia. Képzelődsz! Hisz immár rád sem néz, félrevonult. Úgy húzódott el a közeledből, mintha messziről bűzlenél! Dia legszívesebben lerohant volna a színpadról, ám a tömeg lent skandálni kezdett. Halljuk, halljuk! Minden erejét összeszedve énekelni kezdett, már csak azért is megmutatja! Emelt fővel fog innen távozni! Tudta, hogy kivételesen jó hangja van, különösen izgalmas, bársonyos felhanggal. You're the voice, énekelte újra és újra, immár harmadszor, mert folyton visszatapsolták.Egyre nehezebben, mert belül már a könnyeit nyelte. Végül sikerült meglépnie. A mikrofont egy gyors mozdulattal Leó kezébe nyomta, s rá sem nézve ugrott le a színpadról. Sikerült gyorsan elvegyülnie a tömegben, így már nem láthatta, hogy Zénó kutakodva keresi a szemével. Sápadtan állt a színpad szélén, kezeit a szeméhez emelve, de már nem látta a lányt. A koncertnek vége szakadt. 

A tágas, kétszintes ház pazarul volt berendezve. Ódivatú, ám patinás bútorok, hozzáillő modern kiegészítőkkel körülvéve, egyedi ízlésről tanúskodtak. Ez az egész Miának volt köszönhető. Az elmúlt 22 év spórolása, munkája, türelme volt benne. Pontosan 22 éve ment hozzá Zénóhoz, aki akkoriban kezdett ismertté válni a zenekarával. Csitrik, érett nők versengtek a kegyeiért, ő pedig nem győzte elhessegetni őket a férjétől. Bár Zénó még nem akart gyereket , ő mégis igyekezett teherbe esni. Sikerült, így korán megérkezett első és egyben egyetlen  gyermekük, Biuska. Csodaszép kislány volt, aki egy szempillantás alatt levette a lábáról az apját. S ez a rajongás a gyermek iránt , ez döntötte el a sorsát. Rabul ejtette, így Zénó megmaradt ebben a lagymatag házasságban, ami az idő múlásával inkább egy baráti és üzlettársi közösségé változott át. Mert Mia volt az együttes könyvelője, jogi képviselője, kapcsolattartója, asszisztense, mindenese. És Zénónak ez megfelelt így, jobb híján. Az évek észrevétlenül suhantak el, s mire észbekapott, már elmúlt 50 éves is. Még körbedongták a nők, néha egészen fiatalok is, de ő fásultságában szinte észre sem vette őket. Nem érdekelték az egyéjszakás kalandok, szerelemre vágyott. Vagy már arra sem, maga sem tudta. A depresszió démonja kísérte útján. Lánya már felnőtt, egyetemre jár, feleségével pedig a zenekaron kívül nem volt más témája. Egyik délután Mia elé állt. Ne szépítsük, ez így nem kerek. Még nem vagyunk aggok, te még csak alig múltál negyven. Váljunk el! Mia megdöbbent. Tudta, hogy férje már nem szereti, talán sosem szerette igazán... Tudta, hogy hibát követett el, mikor megszegte a megállapodásukat anno, és korán teherbe esett. Akkor pattant meg valami a férfiban. Mint egy csapdába esett állat, úgy viselkedett. De aztán Bius kárpótolta. Erre mégsem számított. Nem lángoltak az érzelmei már neki sem, de a presztízst nem akarta elveszíteni. Elvégre ő egy sztár neje, akit tévéműsorokba hívnak, akiről újságcikkek születnek, akit meghívnak az operabálba, jótékonysági estekre, stb. Ő a Valaki. Ez kell, jár neki. Kapuzárási pánikod van? Vagy valami fruska? Bár arról tudnék.- mondta gúnyos hangsúllyal. Egyik sem.-felelte Zénó nyugodtan. Számított rá, hogy neje nem fogja megérteni, miért akar válni, hiszen saját maga sem tudta a miértet megfogalmazni. Csak azt tudta, levegőre, szabadságra, élettérre van szüksége. Tudta  hogy neje miért van még vele. A ház a tietek marad, a gyereknek pedig hétvégén elmondom  mit döntöttem. -szólt Zénó határozottan.Mia ideges lett. Évek óta külön kasszán éltek, csak a közös dolgokra volt egy közös számla, meg persze Bius tanulmányaira. .Mivel ő volt a könyvelő is , tisztában volt azzal, hogy férjének bőven van mit a tejbe aprítania. Így az anyagiak sem  visszatartó erő. Ujjait tördelve járkált fel s alá a konyhában, de nem jutott eszébe semmi, amivel visszatarthatta volna a férfit. Már csak a lányában bízott, hogy majd ő segít lebeszélni az apját az őrült tervéről. Ekkor azonban Zénó megszólalt. Eszedbe se jusson. Túl jól ismerlek. Ha a gyereket felhasználod, vagy ellenem uszítod, nem állok jót magamért. Ismerhetnél már. Igen.-gondolta Mia. Ismerlek.

Hétvégén aztán Zénó beszélt a lányával. Biust nem érte váratlanul a döntés. Már annak is örülök, hogy idáig kibírtad. Évek óta attól tartottam, hogy elmész, még az érettségim előtt. Két  annyira össze nem illő ember vagytok, hogy csak a vak nem látja. Szeretlek benneteket, de rossz nézni, mennyire magányos vagy. Anya miatt ne aggódj. Nem a szívén esik seb, hanem a hiúságán. Túl fogja élni,hidd el! Zénó elérzékenyülve nézte a lányát. Mikor lett ennyire bölcs, ennyire felnőtt? Boldogan ölelte magához, úgy súgta a fülébe: köszönöm!  Körülnézek az utazási irodákban, és eltűnök pár hétre!Néhány nap alatt elrendezte a dolgait. A zenekari társak nem örültek, hogy az ő pihenője miatt le kellett mondjanak pár koncertet, mégis megértőek voltak. Menj, pihenj, hogy folytatni tudjuk!-bocsájtották útjára. Nem vitt magával sok holmit, mindene belefért egy nagyobb hátizsákba. Egy napfényes  csütörtöki napon indult el a motorján Szlovákiába, Fenyőházára. Előre örült, hogy ott senki nem ismeri, nyugta lesz mindenkitől.

Dia villámgyorsan rohant át az udvaron. Dodi! Hányszor kértelek, hogy ne száguldozz a biciklivel! Megint az ügyeleten akarsz kikötni?-dorgálta meg 5 éves fiát a nő. A kisfiú széles mosollyal nézett az anyjára. Ugyan anya! Ebcsont beforr!-hajtogatta kedvenc mondatát, amit oly gyakran hallott a vendégektől a villában. Dia elgondolkodva nézett rá. Kitől örökölte ezt a vakmerőséget a gyerek? Az apjától biztosan nem. Lassú, nyugodt ember volt az apa, akit Dodi már nem ismerhetett meg. Egy balesetben, hegymászás közben vesztette életét, közvetlenül a  pici születése után. Nagyon várta a gyermeket, főleg mivel Diával már mindketten a negyvenes éveik elején jártak.A sors azonban mást hozott számukra. A tragédia után Dia az újszülöttel  Rózsahegyre költözött, elhunyt párja távoli rokonaihoz. Ott azonban jogot formáltak arra, hogy az ő életüket aĺárendeljék a saját elképzeléseiknek. Ezért Dia fontolgatta ,  hogy visszaköltözik Magyarországra, de ismét másképp alakult az életük. Egy álláshirdetés került a látókörébe, mely teljes ellátást, lakhatást ígért. A fizetés csekély volt ugyan, de a környezet tökéletes volt egy kisgyermek számára. Így kerültek Fenyőházára. Végre sikerült nyakon csípnie a kis szeleburdi gyerkőcöt, mikor egy motor fordult be a villa elé. Szeme sarkából figyelte a jövevényt, miközben egyik kezével Dodit húzta maga után, másik kezével pedig a biciklit. A motoros mellé érve apró mosollyal, biccentve köszönt, mikor is ereiben megfagyott a vér. Azonnal felismerte Zénót. Az elmúlt 20 év szinte semmit nem változtatott rajta. Talán a haja színe lett fakóbb, és a tekintete. Igen, a tekintete határozottan homályos,   szinte élettelen volt. A férfi visszabiccentett, de szemében nem gyúlt fel a felismerés lángja. Dia egyszerre volt csalódott és megkönnyebbült. Csalódott, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy akkor, ott a színpadon az ő érzékei megcsalták őt, és megkönnyebbült, hiszen a felismerés kínos lett volna számára. Gyorsan bevonszolta kisfiát az épületbe, és eltűntek Zénó szeme elől. Másnap a kertben találkoztak ismét. A férfi most kipihentebbnek tűnt, a szemei is csillogtak  és már mosolygott is. Határozottan jót tett neki a környezet. A kis Dodit nézte, aki egy horgászbottal viaskodott éppen. Gyere, segítek!-szólt neki vidáman. A kisfiú pedig gondolkodás nélkül szaladt hozzá. Olyan közvetlen, barátságos volt mindenkivel , megszokta, hogy itt náluk előbb utóbb mindenki mosolygóssá, kedvessé válik. Dia aggódva nézte őket. Már csak az hiányzik, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz! Pedig minden kételye ellenére pont ez történt. Ahogyan teltek a napok, Dodi egyre jobban kötődött a férfihoz. Egy bensőséges kapcsolat alakult ki kettejük között. Egyik délután Zénónak remek ötlete támadt. Meghívta a távolabbi városba a kisfiút, egy amolyan kirakodóvásárra. Mindig vonzották az ilyen vásárok. A hangulatuk, a kincset érő portékájuk, ami másnak már kacat volt, és a velük járó izgalom miatt. Nem utolsó sorban pedig a piactéren helyt kapó kis büfésátrak illata, kínálata.... a nyál összefutott már a gondolatra is a szájában. Természetesen anyukáddal együtt mennénk, na mit szólsz hozzá?-kérdezte a gyermeket , miközben kacsintott. Dodinak több sem kellett, berohant a konyhába, ahol anyja dolgozott, és nyaggatni kezdte. Menjünk anya, menjünk! Hátha van ott egy kis lábbal hajtható autó is nekem! Dia sarokba szorítva érezte magát. Ha nemet mond, a fia rá fog haragudni. Menj, öltözz át, addig én beszélek a bácsival! A kertbe sietve aztán Zénóra támadt. Legközelebb, már ha lesz legközelebb, először nekem szóljon! Ne  hozzon kellemetlen helyzetbe!  Zénó csodálkozva kapta fel a fejét erre a nyers hangra. Mi üthetett a nőbe? Ezen morfondírozott, mikor meglepetésére Leó, a menedzsere hajtott be motorkerékpárján a parkolóba. Odasietett hozzá,s kérdőre vonta. Te mit keresel itt? Gáz van öregem. Haza kell jönnöd. Mia  lelépett a zenekar összes pénzével. Ha nem találjuk meg, s vesszük rá a jóvátételre, akkor nekünk annyi. Zénó elképedt. Ezt nem hittem volna. Nyugi, meg lesz a pénz. Ezt miattam tette. Így akar eltántorítani a válástól. Mindjárt jövök, csak beszélnem kell valakivel.-mondta , és a villa bejárata felé sietett. Ekkor lépett ki az ajtón Dodi, és ugrándozva szaladt a férfi felé, nyomában Diával, aki megfeszült, mikor meglátta Leót. Villámló tekintettel nézett rá, arca egyre vörösebb lett. Zénó nézte őket egy darabig, s nem értett semmit. Egészen addig, míg be nem ugrott neki egy régi kép. Egy kép, ahogyan Leó egy lányt húz maga után a színpadra. Elképedve nézett egyikről a másikra,  majd szó nélkül a szobájába ment, és összepakolt. A recepción leadta a kulcsot, és pár pillanat múlva már Leóval együtt motorozott ki a kapun. Dodi legörbült szájjal nézett fel az anyjára. Elment anya! El sem köszönt! Nem megyünk a vásárba sem! De, oda elmegyünk. Csak mi ketten.-szólt Dia, és ölbe kapta az elkeseredett gyermeket. Már sötét volt, mire a vásárból megérkeztek. Dodi egy lábbal hajtható kis retró autóval gazdagodott, mégsem volt jó a hangulata. Nehezen aludt el, akárcsak anyukája. Reggel aztán megtudták, hogy  Zénó nem mondta fel a szobáját. Ettől a hírtől Dodi kedve határozottan jobb lett, míg Diában vegyes érzések kavarogtak. Tehát visszajön. Esetleg... Vagy mégsem. Nekem ugyan egyre megy!-rántotta meg a vállát. Ami persze nem volt igaz. 4 nap múlva mégis hevesen dobbant meg a szíve, mikor meglátta a férfi motorját a villa előtt. Zénó  a kertben ült egy árnyékos helyen, és egy üveg jófajta sört iszogatott. Arcán különös árnyék vonult át, mikor meglátta a közeledő nőt. Dia ezt látva sarkon fordult, de Zénó utánaszólt. Ne! Kérlek ne menj el! Mesélni szeretnék neked. Kérlek!-esdekelt a férfi. Dia szó nélkül ült mellé. És a férfi belefogott. Még 30 éves sem voltam, mikor megnősültem. Hirtelen döntés volt. Akkoriban alakult az együttes, és én nem élveztem, hogy csüngenek rajtam a rajongók. Mióta eszem tudom, a nagy Ő-re vártam. Arra az egyre, akivel végigsétálok a nekem kijelölt úton. Tapasztalatlan voltam, naív és hiszékeny. Ebben az állapotomban ismertem meg későbbi nejem, Miát. Nem volt szerelem részemről, inkább olyan dacszövetség féle volt. Ő tudta, de elfogadta. Nőül vettem, azzal a kikötéssel, gyerek nem lesz, azaz sokáig nem lesz. Elfogadta, még így is elfogadott mindent. De aztán mégis teherbe esett, és megszületett a lányunk. És én nem bírtam, nem akartam elszakadni tőle. Azon az estén, mikor megláttalak, egy érzés hasított belém. Ő az! Őt kerestem, rá vártam! Nem láttam mást belőled, csak a szemed. Csak arra figyeltem. Kis híja volt, hogy magamhoz nem öleltelek. Visszagondolva, annyira nem voltam magamnál, hogy az sem érdekelt, több ezer ember figyel minket. De akkor eszembe jutott a lányom, aki akkor már 3 hónapos volt. És én tudtam, képtelen lennék otthagyni őt. Ezért eltávolodtam tőled, és a zenére koncentráltam. Mire  vége lett a dalnak,tudtam, hogy magyarázatot kell adnom a viselkedésemre. De addigra te már sehol nem voltál. Éveken át kísértett a szemed, és az a pár másodperc. Aztán pár éve úgy döntöttem, nem kínzom magam tovább. Kényszerítettem magam, hogy ne gondoljak rád. A koncertekről kitiltottam azt a dalt, a spontán kívánság dalokat száműzettem a koncertek végéről. Sikerrel jártam, hiszen bár eltelt húsz év, mégis  felismerhettem volna a szemed. De nem így történt. Ne haragudj rám.-mondta halkuló hangon a férfi. Nincs miért haragudnom. Nem ígértél semmit, még csak nem is beszéltünk egymással soha.-felelte Dia. Több volt az a pár másodperc minden kimondott szónál. Én így gondolom, érzem.-mondta Zénó. Mégis elmentél. Szó nélkül tűntél el.- mondta a nő. Igen, így volt. Nem értetted volna meg.... De mindent elrendeztem, és visszajöttem. Hátha ad a sors, és te még egy esélyt kettőnknek....