Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az átjáró-drops
Perzsi.• 2023. március 22. 13:09 • olvasva: 144
Az átjáró-drops
*
Koszosszürke égbolt von fátylat a napra,
s te ember, ne is gondolj arra,
hogy évek óta kitartóan mérgeznek,
utat adva gonosz lelküknek.
*
Zé elkenődve nézte az eget. Bő három éve már, hogy észrevette az aggasztó jeleket. Elsőként az árnyakat, melyek aprók voltak, s amolyan sáska nagyságúak. Úgy hullottak ezek az árnyak lefelé az égből, mint a Mátrix című filmben a zöld számok a számítógép(?) kijelzőjén. Egy darabig azt hitte, vele van a gond. De amikor egy hivatalos ügyből kifolyóan meglátogatta őt az otthonában egy ügyintéző, rájött, nincs egyedül, más is "lát". Mi a fene... kiáltott fel az ügyintéző. Hetek óta fel - felbukkannak ezek a "láthatatlan" árnyak. Ön is látja? Igen-bólintott Zé. Mérgeznek minket.- mondta az ügyintéző. Ezt követően a színek tüntek el. Az álmából. Mióta eszét tudta, színesben álmodott. Élénkek voltak a színek, talán csak két alkalommal fordult elő, hogy fekete-fehérben álmodott. De furcsa, ijesztő volt! Ahogyan az is, mikor észrevette, álmaiban egyre fakóbbak a színek. Míg végül egyfajta " fólia, bevonat" került rájuk. Épp olyan szürke máz, mint amilyen jó ideje az égbolt. Ez a szürkeség rátelepedett mindenre. A lakótelepre, a foghíjas padokra, az életekre. Eltűnt a kékség, a fodros-habos felhők. Helyette jött a kondenzcsíknak hazudott förmedvény. A lila, vörös, vérzivataros napfelkelték, alkonyok. Szemgyönyörködtető volt, de Zében megszólalt a vészcsengő. El innen! El, bárhova!-sikoltotta kétségbeesetten a lelke. S a madarak elnémultak....
A párizsi kis sarokcukrászdában kevés vendég ücsörgött. A levegőben croissant illata terjengett, s mézesteáé, melybe néha kávéillat úszott be. Nane, szőkés hajfonata végét birizgálta zavarodottságában. Philip csodálattal nézte a lányt. Annyira szép volt! Meggypiros ajkai sarkában ott ült a nemrég fogyasztott tea utolsó mézcseppje. Elkábulva hajolt a lány felé, hogy lecsókolja azt a cseppet , mikor észrevette, hogy a lány megdermed. Csalódottan húzódott hátra. Nem gondolta, hogy ilyen visszautasító lesz a lány. Az azonban nem figyelt Philipre. A cukrászda előtt lecövekelő alakot figyelte. Egy magas alakot. Láttam már. Biztosan láttam már ezt az embert! Sőt, nem csak láttam! Ismerem őt! De vajon ki lehet? Tekintete belekapaszkodott az utcán lévő tekintetébe. S fejében őrült gyorsasággal peregtek a képek. Egy lakótelep, egy kiégett villanyoszlop, egy park, két foghíjas pad, tárolók...
Perzsi.2023. március 25. 17:55
@Mikijozsa: Köszönöm, hogy olvastál!
Mikijozsa2023. március 25. 15:25
mérgeznek, sajna
Perzsi.2023. március 24. 09:01
@Mersinho: Ok. :-))
Mersinho2023. március 23. 20:44
@Perzsi.: Mint a svédasztalos reggeli :))
Perzsi.2023. március 23. 17:39
@Mersinho: Az pontosan mit jelent? :-) Szabadon választhatok?:-)
Mersinho2023. március 23. 16:53
Hmm ))
Perzsi.2023. március 23. 11:39
@Sznearanka: Igyekszem, bár nem tudom mit hoz a jövő. Tudod, néha olvas olyan dolgot az ember, ami lehúzza, elveszi a kedvét. Nem a novellával kapcsolatos.
Sznearanka2023. március 23. 09:20
@Perzsi.: Az egy jó folytatás... folytasd csak!.. :)
Perzsi.2023. március 23. 08:33
@Sznearanka: Ez is egy folytatás.:-) Végre, valaki,( te) leírta, hogyan folytatná. Nálam az imája: el innen bárhova!, teljesült be. Átkerült egy párhuzamos dimenzióba. S ugye a test mindenhol más, de a lélek ugyanaz. S felismerték egymást. Talán folytatom a novellát. Köszönöm!
Sznearanka2023. március 22. 21:17
... ahogy robogtak a fejében a gondolatok, továbbra is csak az a kérdés urallta leginkább, hogy ki ez? Tudom, hogy ismerem! Aztán az utolsó képek: a magas alak egy kicsi, vékony testet vitt a karjában, nem látta, de tudta, a férfi sír... A kicsi, vékony, halott test pedig ő volt. Nem látta az arcát, sőt nem is úgy nézett ki a teste, mint az övé, mégis tudta... ez ő.