A tévedés

Baljós félhomály uralkodott a folyosón. Gerda számára ismerős volt ez a hely.Túlontúl is ismerős. Lassan másfél éve visszajáró "vendég " itt, a röntgen és izotóp részlegen.Az egyetemi tanulmányai utolsó évében derült ki, egy szűrővizsgálat után, hogy rosszindulatú elváltozást találtak nála.  Összetört. Annál is inkább, mert úgy érezte, nincs ereje szembeszállni a kórral. Mióta az eszét tudta, csak magára hagyatkozhatott.Családjában elfoglalt helye nem volt átlagosnak mondható.  Amolyan kakukktojás szerepet töltött be. Más volt mint a többiek, amit nem néztek jó szemmel. Nem volt ő rossz ember, dehogy! Csak más. Más érdekelte mint a többieket, más volt a dolgokról a véleménye, más az életvitele, stb, stb  Ez sok nehézséget okozott neki családon belül. Az étkezéseknél különültették, hiszen az ízlése, étkezési szokásai is mások voltak.A közös családi programoknál ő volt a mindenes.Felszogáló, hordár, beszerző, mosogató, takarítónő, és minden egyébb. Annyira betöltötte életét ez a másod-sokadrendűség, hogy a szakközépiskolai évei alatt is magányos maradt. Pedig ott nyitottak voltak felé. Végül az egyetem hozta meg számára a szabadságot. Szándékosan olyan városba jelentkezett, ami távol volt otthonától.Így családja nem tudta őt kihasználni. Aztán megtörtént az a bizonyos szűrővizsgálat. Rák, jött a kegyetlen diagnózis. Rtg vizsgálat, gyógyszeres kezelés,amitől harmatgyengévé vált, újabb Rtg, vérkép, orvosi konzultáció következett.A sok gyógyszertől hormonzavara is keletkezett, hirtelen 30 kilót szedett fel, pedig a gyomra szinte minden ételt elutasított. Utálta magát és a tükörképét. S most itt ül , MR vizsgálatra vár. Végre, ennyi idő után kapott időpontot. Az eddigi vizsgálatok nem mutattak teljes képet a betegségről, Gerda állapota pedig rohamosan romlott. Bent, az adategyeztetés, és rövid tájékoztató után befeküdt a gépbe. Nem tetszett neki. Tudta, hogy saját érdeke elvégeztetni a vizsgálatot, de már nem igazán érdekelte. Mennyi ideig leszek bent?-kérdezte elkeseredve a szakasszisztenst. Kb 35 perc. Ne mozogjon! Ha rosszul érzi magát, nyomja meg a csengőt, amit a kezébe adtam!-jött a határozott utasítás. Bent a gépben, a kattogó zajok ellenére majdnem elaludt. Nem is olyan rossz itt bent!-gondolta megnyugodva. Itt aztán tényleg senki nem zavar. Az össze-vissza  kattogó zajok elterelték a gondolatait a bajáról. Majdnem hangosan felnevetett. Na, ha ezt a családom tudná!-húzta félmosolyra a száját. Más, "normális" ember szorong egy ilyen vizsgálatnál, agyal a betegségéről, én meg itt kapcslódom ki. Megint különc vagyok! De hát miért baj ez? Kinek ártok vele?-rántotta meg ösztönösen a vállát. Ebben a pillanatban megszólalt egy hang. Ne mozogjon, kértem rá! Most ezt a részt újból meg kell csinálnunk! Gerda visszafogta magát, pedig szíve szerint újból rántott volna egyet a vállán. Nem is értette, miért válalta a vizsgálatot. Beteg és kész. És ez senkit nem érdekel. Mit nem lehet ezen érteni? Igaz, senkinek nem beszélt a bajáról. Otthon sem tudták. Ha tudták volna, sem változtatna semmin. Ugyanúgy szekálnák a felszedett súlyfelesleg miatt. A gép tette a dolgát, ő pedig hamis biztonságban érezte magát. Mint egy robotinkubátor. Erős, zárt védőburokkal. Lassan tényleg félálomszerű állapotba került. A vizsgálat végén, lapos, álmos pillantásokat vetett az asszisztensre, aki meglepődött ezen a viselkedésen. Többnyire félős, ideges betegek fordulnak meg itt. Kérem várjon kint a folyosón , ellenőrizzük, minden rendben ment-e! 

Sokáig várakozott, türelme fogytán volt. A vészcsengő akkor szólalt meg benne, amikor meglátta a kezelőorvosát. Tudta, hogy aznap ügyeletben van a kórházban, de , hogy csak úgy lejön őt megnézni... 

Gerda bejönne velem a kezelőbe?-kérdezre az orvos feszült hangon. Nocsak! Mi történhetett? Miért olyan sápadt a doki? Hisz biztosan nem először közöl rossz hírt egy beteggel. Az, hogy rossz hírt fog kapni, egy pillanatig sem volt kérdéses számára. Nem is érdekelte. Sőt, kis túlzással , örömmel töltötte el. Végre vége lesz. Csak a fájdalomtól tartott. Azt eddig megúszta. Érdekes módon, soha nem fájt semmilye. Egy pillanatig sem. A kezelőben, az üvegfal mögött, monitorok sokasága állt, rajtuk különböző felvételek látszódtak. A doki rámutatott az egyikre, és magyarázatba fogott. Ne! -kiáltott fel a lány. Úgysem értek semmit belőle!Azt mondja meg, mennyi időm van még hátra! A doki arca  most hirtelen vörössé változott. Hát éppen ez az!Ezt nem tudom, de bizonyára még minimum 50-70 év is akár. Gerda bambán nézett maga elé. Hirtelen fe sem fogta, amit hallott. Aztán lassan feleszmélt. Tessék? Súlyos hibát vétett valamelyikünk. Hogy melyikünk, azt vizsgálat fogja kideríteni. Ez az intézmény központi jelleggel mindenhonnan fogad betegeket az országból. Így került egy önnel azonos nevű hölgy ide egy másik nagyvárosból, a Dunántúlról.Az önök édesanyjának leánykori neve is azonos. Sőt a lakcím szerinti utcanév és szám is megegyezik. A születési nap, hónap is ugyanaz. Az évszám, nos ott van egy év eltérés. Summa summárum, a sok egyező adat miatt a másik Gerda felvételei alapján kezeltük önt, majd 2 évig. Tévesen. Önnek az ég világon semmi baja nincs, ezt a most készített MR vizsgálat  is megerősítette.De hiszen a tajszám! A felvétel száma, a helyszín, a vizsgálatokat kérő orvos, intézet neve, stb, stb!-hördült fel Gerda. Bár eljutott az agyáig, hogy egészséges, nem tudott örülni neki. A felháborodás, a düh, a keserűség érzése mindent elnyomott. Sajnálom, kérem higyje el, hogy sajnálom!-szólt őszintén az orvos, aki most összetöpörödve, bűntudattal teli tekintettel állt a fiatal lány előtt. Gerda szó nélkül hagyta el a kezelőt. Kint gyönyörű, napfényes idő fogadta. Egy pékség előtt elhaladva édes süteményillat ütötte meg az orrát. Bement, és vett egy kürtőskalácsot, amilyent kiskora óta nem evett.  Lassan csipegette, élvezte az ízét. Elégedetten sétált tovább. Már észrevette maga körül a világot. A színeket, a madarak csivitelését, az emberek arcán a mosolyt. Görcsös testtartása megváltozott. Kihúzta magát, beleszippantott a levegőbe. Élek, hurrá!Egészséges vagyok! Hirtelen tervezni kezdett. Most, hogy már nem kell többé gyógyszert szednem, le fogok tudni fogyni. Új ruhákat veszek, és munkahelyet is váltok! 

A Dunántúli megyeszékhely kórházigazgatója idegesen pörgette ujjai között a tollat. Végül megérkezett akire várt. Foglaljon helyet kérem Gerda! Van egy jó hírem az ön számára. Adminisztrációs hiba következtében önt rákkal diagnosztizáltuk, s gyógyszeresen kezeltük. Azonban most kiderült, önnek semmi baja nincs...

• Novella