A haszontalan

A ház az ódon, múltidéző külvárosi területen állt. Kétszintes,   régi,  vörös  téglából épült, angol-amerikai stílusú, még ma is hangulatot árasztó pompájában "tündökölt". Semmi kúlönös, de maga volt az idő. A régi vasútállomáshoz tartozott, régen a vasút tulajdonát képezte. Mára bérház lett. A második emeleten, egy kisebb sarokszobában lakott Joe. A vasút biztosított számára csekély járadékot. Ezt azzal érdemelte ki, hogy annak idején, még pályamunkásként, rátolatott egy tehervagon. Azóta hívják szerencsés flótásnak, pontosabban  már csak flótás Joe-nak.  Soha többet nem tudott dolgozni, jobb lábát erősen húzta. Mégis azt mondták neki, adjon hálát az égnek, túlélte. Hálát? Na hisz! Munka nélkül, nyomorékon senkinek nem kell. A járadékából egyik napról a másikra tengődött. Egy szál kolbász, 2 savanyú uborka, egy szelet vastag kenyér  volt az ebédje többnyire. Hó vége felé már ez sem jutott, csak egy -egy tányér leves. Reggelizni nem szokott, nem is tudott volna, a vacsorára elfogyasztott 3 pint bor megtette hatását. Napjai a környéken való kóborlással teltek,  kidobott értékek után kutakodott. Eddigi legnagyobb kincse, amit talált, egy göthös kiskutya volt. Maga sem tudta miért, befogadta. A Golden retriever és a hosszúszőrű skót juhász keverék a környék kedvence lett.Zsemleszínű feje, lobogó fülei láttán mindenki mosolyogni kezdett. Mindenhonnan csurrant , cseppent neki pár falat. Palotás névre keresztelte, feltételezett előző lakhelye után.  Most is elkísérte Joe-t, a kertvárosi városnegyedhez. Ez a városrész igazi kis nyugalom szigete volt. Emeletes faházak, különböző stílusban. Mindegyik igazi kis ékszerdoboz. A Viktoriánus stílusú,  nagy, többcsaládos ház a  maga a gazdag díszítésével  virított ki a többiek közül. Palotást ezen a környéken dobták ki két éve. Joe szeme fürgén járt, bár itt a szemetes konténereket csak csütörtökönként szokták kitenni. Most csak pár törött szék, lavór és konyhai eszköz hevert a füvön. Lehajolt, hogy jobban megnézze, ám egy pukkanás után éles fájdalmat érzett a még ép, bal lábában.Valami meleg folyt végig a combjától lefelé. Még éber volt, mikor egy ablakban egy puskacsővet látott felvillanni, ami most  a kutyáját célozta meg.Palotás nem várta meg a lövést. Nyüszítve rohant el. Te haszontalan!-hörögte utána Joe, majd elájult. 

A kórházban tért magához, nem tudta hogyan került oda. Különösebben nem is érdekelte, a bor után áhítozott, amit már erősen kívánt. Azt viszont nem kapott.  Bejött a nővér, hozott ennivalót, bőségesen, újságot, és mielött elment, széthúzta a függönyöket is. Joe elképedt. A városközpontban volt, a luxusnegyedben, a legjobb kórházban! A városnak ez a része különös gazdagságról árulkodott. Minden épület csupa üveg és acél, diszkrét eleganciával. Nincsenek különös jelképek az épületeken, mégis ordít róluk, hogy egy híres Japán tervező keze munkáját testesítik meg. Érződik rajtuk, és az elhelyezkedésükön a feng shui szabályai. Halvány zöldes-kékes üvegeikkel, rengeteg,  jól elhelyezett terebélyes növényeivel, maga volt a modern paradicsom. Nővérke! Itt valami tévedés lesz!Nekem ezt nem fizeti a biztosításom! Sőt, biztosításom sincs! Mindjárt bejön az orvos, és mindent elmagyaráz.-mondta mosolyogva a nővér, majd elment.Nemsokára megjött az orvos is. Jó napot Joe! Tudja mi történt magával?-kérdezte a fiatal orvos. Homályosan. Rémlik, mintha egy ablakból rámlőttek volna. És arra a haszontalan kutyámra! Az orvos nem szólt semmit, csak megvizsgálta Joe-t. Dolga végeztével kifelé menet halkan szólt vissza. A kórházi költségek miatt ne aggódjon. Kiegyenlítették, előre. Két hétig a vendégünk lesz. Ajánlom figyelmébe a tévét és az újságot szórakozásképpen. Joe-t azonban  nem érdekelte semmi haszontalan dolog, csak aludni akart. Tiszta  ágyban végre, tele hassal. Félálomban azért még elmotyogta:Ha haza megyek kiteszem a hálátlan dög szűrét. Másnap reggel , evés közben mégis átlapozta az újságokat. Megdöbbenve vette észre , hogy a címlapon Palotás pózol a nővérkékkel, orvosokkal. Mi a fene? Mi történt? Olvasni kezdett. "Palotás a hős kutya". Életeket.mentett egy keverék kutya! A kertvárosi részben, a leggazdagabb család házában betörők garázdálkodtak. Az arra járó  rokkantnyugdíjas vasutasra és kutyájára rálőttek.A vasutas súlyosan megsérült. A kutya elmenekült, és a legközelebbi rendőrörsön hangos ugatással hívta fel magára a figyelmet. A kiérkező rendőrök a rablókat elfogták, és a házban egyedül tartózkodó 10 éves kisfiút kiszabadították. A ház elött ájultan fekvő,,  sok vért vesztő gazdit kórházba szállították. Így Palotás két életet is megmentett. Kiderült továbbá az is, hogy ebből a házból tették ki kölyökkorában a kutyust, s most hálájuk bizonyítékaként visszafogadnák. 

Joe torka összeszorult. Azt már nem! Ő az én kutyám! Lelkiismeretfurdalás, kétség  gyötörte. És ha Palotás őket választja? Infúzióval teletüzdelt karja erőtlenül hanyatlott a takaróra. A kórterem ajtaja kinyílt, és ő könnyein át megpillantott egy jellegzetes, zsemleszìnű fejet...