A gyorsvonat

A pici bőrönd útra készen állt az ajtó mellett. Anna még elvégzett pár simítást a sminkjén, elegáns ruházatán, majd vonakodva elindult. A taxi már a ház előtt várta. A vasútállomásra jó negyedórával korábban érkezett ki a kelleténél. Az apró boltok között felfigyelt egy újságos pavilonra, ahol könyveket is látott. Érdeklődve lépett közelebb. Festőművészként, grafikusként,  először mindig a könyvek borítóját nézte meg. Most egy zöld búzamezős kép ragadta magához a tekintetét, melyen a távolban egy malom is állt. A ragyogó, kék égbolt, pár fehér felhő, a fény ábrázolása, árnyékok játéka... mind-mind harmóniában voltak egymással.Most már kíváncsi lett, milyen témájú könyvhöz készítettek ilyen kiváló borítót? Azt a könyvet szeretném megnézni!-mutatott rá a kiszemelt példányra. Óvatosan vette a kezébe, mint minden könyvet. Megfordította, hogy elolvassa az ajánlót. Lélegzete kihagyott. Gallavölgyi András:Az eltitkolt szerelem -olvasta csodálkozva.Remegő kézzel lapozgatta a könyvet.  Az előszó fájó emlékeket idézett fel nála. Emlékeiből a hangosbemondó riasztotta fel. Személyvonat indul Budapest felé a 3. vágányról, 3 perc múlva! Megveszem a könyvet!-mondta elbicsakló hangon. Gyorsan fizetett, és futva  sietett a peronra. Majdnem sikerült lekésnie a vonatot. Elhelyezkedett az ülésen , és olvasni kezdett.

Mire a fővárosba ért, teljesen összezavarodott. Körülbelül 3 éve történt már, hogy Malomdombon vendégeskedett. Egy régi vágású, csendes, fejkendős néni portája lett válása után a menedéke. Maga volt a nyugalom szigete. Ide még a festékeit sem hozta magával, rendet akart tenni a lelkében. Zaklatottan ugyan mi jó is kerülhetne ki a kezei alól? Semmi.Pár nap múlva viszont rájött, szüksége van az ecsetre. Nem akart oda-vissza 600 kilométert utazni, ezért besétalt a közeli községbe. A választék gyatra volt, olyannyira, hogy csak ceruzákat és rajzpapírt vett. Megrendeljük kedveske!-szólt barátságosan a bolt tulajdonosa. Tessék csak hagyni, ezek is jók egy grafika elkészítéséhez!-válaszolta Anna, majd sebesen kifelé indult. Egyenesen bele egy magas, szőkésbarna hajú , dióbarna szemű férfi karjaiba. Az ütközéstől mindent kiejtett a kezéből. Szótlanul kapkodták össze a ceruzákat. Köszönöm.-rebegte Anna és hátra sem nézve sietett el. A vendégházba érve vette észre, a rajzlapokat ott felejtette. Kelletlenül indult vissza, ám félúton találkozott a férfival. Épp magát keresem!-csillant fel különösen szép szeme. Elhoztam a rajzlapokat! Honnan tudja, hogy hova kell hoznia? Ugyan már! Itt mindenki tud mindent! Még a nevét is tudom. Kökény Anna, festő és grafikusművészhez van szerencsém. Ugye?-mosolygott megnyerően a férfi. Igen.-szólt Anna még mindig csodálkozva. Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Gallavölgyi András vagyok. Író, műfordító. 2 hét pihenőn vagyok itt, az új könyvem befejezésén dolgozom. Én 3-4 hétre érkeztem.-szólt a nő mosolyogva. Különös hatással volt rá András szeme. Mindig a kék szeműekhez vonzódott, azonban ebben a barna, néha zöldes , különös árnyalatú szemben vonzotta valami ősi erő. Ezután minden nap találkoztak. Volt egy titkos helyük. Egy régi, romos  kápolna boltíves, rozsdás kapuja mögött virágoskertre bukkantak. Még gondozatlanságában is csodálatos volt. Ez az elhagyott kert lett bontakozó szerelmük tanúja. Anna rajzolt,titokban  portrét csinált Andrásról. András pedig a könyvével nem törődve verseket írt a lánynak. Keveset beszélgettek, a tekintetük azonban árulkodott. Egyik nap András nem jött el a titkos kertbe.Anna nyugtalan lett. Másnap is hiába várta. A nő nem tudott aludni, kora reggel  besétált a faluba. A boltostól érdeklődött, elvégre itt mindenkiről tudnak mindent. Azonban arra, amit hallott, még rémálmaiban sem gondolt volna. Ja, az író úr? Ő hazautazott, mert kórházba vitték a feleségét.-mondta közlékenyen a boltos. Feleségét? Anna kábán, köszönés nélkül távozott. Mindennap kiment a kertbe, maga sem tudta, miben reménykedik. Lelkileg betegebben tért haza, mint ahogyan érkezett.

S most, 3 év múlva egy könyvből tudja meg, mi történt azon a nyáron.Hogy miért titkolózott András. Hogy miért nem kereste azóta sem. Elgondolodva húzta maga után  egyik kezével a bőröndjét a peronon, a másikban a könyvet szorongatta,  mikor az induló gyorsvonat ablakában Andrást pillantotta meg. Egy pillanatig döbbenten néztek egymásra, majd a férfi őrült kapkodásba kezdett. Gyorsan firkantott pár szót egy újságra, s az ablakhoz nyomta. Epilógus! Nézd meg!  Az utolsó.... a többit már nem látta, az üzenetet és a férfit elragadta  a gyorsvonat. Leült egy padra, és fellapozta a könyvet. Az epilógus végén ezt olvasta:

A titkos kertünk árnyékában,

hol fészket rakott a szerelem,

ott várlak teljes szabadságban,

és kérlek, legyél az életem.

2022. Május 23