A felbontott jegyesség

Párás volt a levegő az alig 2000 főt számláló kis faluban. Átlagos falu volt, a hegyek között bújt meg. Meglepően kesze kusza utcácskái kopottas hatást keltettek, borongós hangulatot árasztottak, ahol a látogatók rendre el is tévedtek. Linda a faluszélen lakott az idős szüleivel. Késői gyerek volt, ami errefelé szokatlannak számított. Mindkét szülőnek ez volt a második házassága. Nem voltak szegények,mindenük megvolt, de mégis meg kellett fogniuk a pénzt. Az anya háztartásbeliként az otthoni teendőket végezte el, ami egész napra lekötötte. Háztartás, kert, állatok, ez csak az ő reszortja volt. Mellette a falu kultúrális életének egyik fő  szervezőjeként tevékenykedett. Az apa ércbányász volt, sokszor napokig nem tért haza. Mikor Linda pályaválasztás előtt állt, hosszas tanakodás után úgy döntöttek, szakmunkásképzőbe küldik. Legyen egy szakmája, dolgozzon, s ha az élet úgy hozza, majd továbbtanulhat. Varrónőnek taníttatták. Lindának nem volt beleszólási lehetősége. Mióta az eszét tudta, mindig azt csinálta, amit a szülei parancsoltak neki. Lakberendező, és bútorrestaurátor szeretett volna lenni, de tudta, erre kevés esélye van. Az iskola 70 kilométernyire volt, s a kollégiumba csak protekcióval lehetett bejutni. A mindennapi utazás pedig fárasztó, és idő , meg pénzfaló. Meg sem említette hát a szüleinek. S most 3 évvel később már a vizsga küszöbén állt. Alig 3 hónapja maradt, hogy a vizsgamunkáját elkészítse. Elmélyülten ült a nagy konyhaasztalnál, és egy rajzot készített. Modern ruhát, belecsempészve a népies motívumokat. Ekkor jött be a kertből az anyja. Készülődj, megyünk a farsangra!-vetette oda foghegyről. Inkább maradnék édes, ezt be kell fejeznem.- suttogta meghunyászkodva a lány. Öltözz, apád már vár ránk! Nem mert ellenkezni. Gyorsan magára kapta a legújabb ruháját, amit még a múlt ősszel tervezett, és sietve indultak a mulatságra. A teremben bor és sörszag terjengett, elvegyülve a mustár, virsli es a csörögefánk illatával. Az egyik sarokban a még nőtlen fiúk gyülekeztek, s zavartalanul mustrálták a fiatal lányokat. Harsányságuk, pimasz vigyoruk zavarta a zárkózott Lindát. A hirtelen felcsattanó zenétől összerándult. Ekkor tűnt fel mellettük váratlanul az apja. Már jócskan felöntött a garatra, s ez meg is látszott rajta. Vigyorogva lökte ki a lányát a terem közepére, s intett oda a fiúk felé: szabad a tánc! Egy robosztus, 20 év körüli férfi közeledett a lángoló arcú lány felé. Kérdezés nélkül kapta el a derekát, s rángatta ide-oda. Benne is volt már jó pár pohár bor, s ennek hatására  Lindára dőlve dűlöngélt. A lány viszolygott tőle, de az erős szorításból nem menekült. Nehezen teltek a percek,  az órák, amit ő kínszenvedésként élt meg. Másnap, a délelőtt folyamán legnagyobb meglepetésére a fiú meglátogatta őt a házukban. Mint kiderült, az apja tudtával és engedélyével. Nem volt csúnya férfi, sőt markáns arcvonásai görögös külsőt kölcsönöztek neki. Még Lindának is tetszett volna, ha lett volna szabad választási lehetősége. De nem volt. Alig hat hét múlva már az eljegyzést ünnepelte a két család, hatalmas , és bőséges, költséges csinnadrattával. Linda ezután minden szombaton a leendő apósa és anyósa házában ebédelt. Nem szeretett ott lenni. Anyósának hideg-rideg, parancsoló természete fájt a lánynak. Hamar rájött, hogy itt sem lehet majd szabad akarata, célja, vágya. Csapdában érezte magát. Vőlegényét csak szombatonként látta, jóformán csak az ebédnél.  Favágóként , vállalkozóként rengeteg munkája volt, ami jól jövedelmezett. Megtehette volna, hogy saját ház építésébe fog, de neki kényelmes volt a szülői házban élni. Úgy tervezte, az esküvő után is itt fognak lakni. Linda nem örült az ötletnek, s ennek hangot is adott. Ami ekkor történt, arra rémálmaiban sem gondolt volna. Leendő anyósa egész egyszerűen felpofozta. Azt csinálod, amit  mi, és a fiam mondunk! Ki vagy te, te kis ágrólszakadt, hogy ellenkezz? Örülj neki, hogy a fiam téged akar! Linda kérdőn nézett Artúrra, a vőlegényére. Az nem szólt semmit, jó étvággyal ette tovább a levest. A lány  köszönés nélkül hagyta ott őket. A jegygyűrűt a tornácon  lévő kis  tálkába tette, s könnyeit nyelve csúszkált hazafelé a még foltokban havas utcákon. Nem a felbontott jegyesség miatt sírt. A szégyentől és az ütésektől pirosló arcán megkönnyebbülés látszódott.  A szülei azonban dühösek lettek. Az apja is pofonokat ígért, ha nem hozza helyre a dolgokat. Vasárnap reggel hangos dörömbölésre ébredtek. Artúr és szülei álltak a kapu előtt. Pénzt követeltek. Az eljegyzési mulatság költségeit kérték a felbontott jegyesség  miatt.   Nem volt ennyi tartalékuk. Amazok pedig perrel fenyegetőztek. Lindát a szülők válaszút elé állították. Vagy visszamegy Artúrhoz, vagy le is út, fel is út. Félve szedte össze a ruháit, vázlatait, és két bőrönddel indult útnak. Az egyikben a varrógépe volt. Az állomáson éjszakázott.  Senkitől nem jött segítség. A falubeliek kiközösítették, nem szerették a botrányokat. A hajnali vonattal a városba utazott. Egyik tanára fogadta be átmenetileg, azzal a kikötéssel, hogy keres magának albérletet. A városban nem volt számára albérlet, nem tudta megfizetni. Szerencséjére, a piacon összefutott Csámpás Marival. A vénlány a falujukban élt, épp a másik végén, mint ahol addig Linda lakott. Volt egy apró, dohos szoba, amit jutányos áron kiadott. Így került vissza a lány a szülőfalujába. Időközben sikeres vizsgát tett, s egy maszeknál helyezkedett el, aki a megyei kórházzal állt szerződésben. Monoton, unalmas munka volt, de legalább volt állása. Sokszor vállalt túlórát, bár nem szeretett sötétedés után az utolsó távolsági járattal hazatérni. Főként azért nem, mert csak egy helyen állt meg a faluban a busz, s így minden alkalommal el kellett haladnia Artúrék háza előtt.Nem akart találkozni a férfival, még véletlenül sem. A férfi még mindig utána bolondult, annak ellenére, hogy a szakítás után 2 hónappal megnősült. Egy filigrán, vékony, szőke hajú lányt vett el a szomszéd faluból.  Klári, az ara, jómódú családból származott, és gimnáziumot végzett nő volt. Jómódúságában elkényeztetté vált, fennhordta az orrát. Fülig szerelmes volt a férjébe., aki nem viszonozta az érzéseit. Vele jól bánt az anyósa és apósa. A pénze, társadalmi helyzete  kiváltságossá tette az új családjában is.Mégsem volt ez elég Artúrnak, aki nagy ívben kerülte, s ha otthon is volt, durván bánt vele. Linda lépteit megszaporázva igyekezett haza, az albérletbe. 

Fáradtan állt neki a házimunkának. Megfőzött másnapra, rendet tett a konyhában, és kézzel kimosott pár ruhadarabot. Ebben a lepukkant, minden elektronikai eszközt nélkülöző házban úgy élt, mint egy cseléd. Ez volt az ára a jutányos albérleti díjnak. Mégis ittmaradt, mert nagyon össze kellett húznia a nadrágszíjat. Szülei ugyanis követelték tőle azt a pénzt, amit anno Artúr szülei behajtottak rajtuk. S Linda fizetett. Havi részletekben, amit Csámpás Marival küldött el, minden hó elején. A követelésbe a szülők beleszámították a varrógép árát is, amit három éve ajándékba vettek a lányuknak. Linda pedig tűrt, dolgozott és fizetett, de a szülői házba többé nem tette be a lábát. Teltek a hónapok, közeledett a Karácsony. Linda ismét az utolsó busszal érkezett a faluba. Sietősen haladt el volt vőlegénye háza előtt, mikor is kivágódott az ajtó, és egy éles sikoltás után Klári gurult végig az udvaron. Mikor sikerült megkapaszkodnia, könnyes szemmel nézett fel. Egyenesen bele Linda meghökkent arcába. Nehezen tápászkodott fel, s két kézzel fogta hatalmas pocakját.  Mielőtt a lány megszólalhatott volna, Klári megfordult, s a ház felé sietett. Nem jutott be, az ajtó zárva volt. Úgy, ahogy volt, papucsban és köntösben kéredzkedett be a szomszédba. 

Linda nem bírta elfelejteni a jelenetet. Bejelentést tett a rendőrségen. Az eddigi amúgy is rossz viszony a két fél között elmérgesedett. Egyik este, mikor elhaladt Artúrék háza előtt, lövések dördültek el. Linda a vállánál sérült meg. A megyei kórházban tért magához. Egy fiatal orvos hajolt fölé, s meleg hangon ébresztgette. Jó reggelt kisasszony! Az éjjel megoperáltuk, ne aggódjon, minden jól ment! A söréteket eltávolítottuk.Pár napig a vendégünk lesz még, s utána otthon lábadozhat! Linda szeméből  lassan peregtek le a könnyek. Haza! Haza, abba a dohos egérlukba! A következő napokban rossz kedélye ellenére is gyors gyógyulásnak indult. Sokszor futott össze a folyosón Ákossal, a fiatal orvossal, aki mindig mondott neki pár bátorító szót. Egyik délután a doktor épp végzett a munkájával, mikor meglátta a társalgóban a sápadt lányt. Egy tagbaszakadt férfi állt szorosan mellette, durva arcáról csak úgy sütött a rosszindulat. -Úgysem tudod bebizonyítani, hogy én lőttem rád! Vagy az enyém leszel, vagy senkié! - sziszegte az alkoholtól félkábultan. Menj innen.-suttogta a lány. Részeg vagy! Az hát! Hiszen az újszülöttem egészségére csak innom kellett!-felelte vigyorogva a férfi. Éjjel született a kisfiú, itt, ebben a kórházban. Linda az ajtó felé indult, de Artúr visszarántotta. Ekkor lépett a helyiségbe Ákos. Szó nélkül fogta meg a lány kezét. Egy dühös, megvető pillantást vetett az illuminált férfira, majd maga után húzta Lindát. Mikor pár nap múlva átnyújtotta a lánynak a zárójelentést, egy javaslattal állt elő. Szeretném én hazavinni, ha megengedi. Linda nem tiltakozott. A ház elé érve azonban feszélyezetté vált. Tudta, hogy illene behívnia a dokit, de szégyellte a körülményeit, a szegényes, dohos szobát.  Ákos azonban nem várt invitálásra. Kivette a csomagtartóból a lány csomagját, és az ajtóhoz sietett. Bent elképedve nézett körül. Maga ITT lakik? Miért? A lány mostmár szükségét érezte a magyarázkodásnak. Hellyel kínálta a férfit, és mindent elmesélt eddigi életéről. A férfi nem szakította félbe egyszer sem, figyelmesen hallgatott. Csak a végén szólalt meg : ugye tudod, hogy fel kell jelentened Artúrt? Linda észre sem vette, hogy tegezi, annyira természetesenek tűnt ez számára. Lassan bólintott. Tudom. Innen pedig el kell költöznöd. Huzatos, dohos, penészes, egészségtelen ház ez. De nincs hova, szólt halkan a lány. Majd lesz.-mondta a doki. Még átgondolom, jó?-sóhajtotta Linda. Ezt követően amikor nem volt éjjeles, a fiatal doki mindig hazakísérte volt betegét. A lány szépen gyógyult, a kapcsolatuk pedig egyre mélyült. Egy este , mikor Ákos jóvoltából korábban ért haza, a szobájában találta a főbérlőt, aki a dolgai között kutatott. Nem volt többé maradása. Összepakolt, s még elcsípte  az éjszakai járatot a város felé. Egyenesen a kórházba sietett. Ákos pedig örömmel fogadta. A nővérszállón szerzett szobát neki, s hogy ne legyen indokolatlan a lány jelenléte, segédnővéri állást ajánlott fel neki. Nyugalmas,boldog hónapokat éltek át, leszámítva azt a pár napot, mikor a bíróságra jártak a lövöldözés miatt.  Egyik ilyen akalommal Linda kiborult. A tárgyalásra beidézték Klárit is, aki ismét várandós volt. A férje mellett tanúskodott, azt állítván, azon az éjjelen ő vajúdott, s férje mellette volt. Azt is letagadta, hogy a szülés előtt pár nappal Ártúr kidobta őt az udvarra. A pert elvesztették. Csalódott volt, de meg is nyugodott. Lezárult egy életszakasz, amihez már semmi köze. Előre tekintett immár, nem hátra. Karácsonykor megtartották az eljegyzést, és Linda Ákoshoz költözött. Fiatalok voltak és boldogok. Márciusban Linda összefutott a kórház folyosóján Klárival. Megszületett a második kisfia is. Mikor meglátta a lányt, elfordította a fejét.Ez a mozdulat láthatóvá tette a fél arcát, és a nyakát, amin véraláfutások látszódtak. Linda szótlanul haladt el a bántalmazott nő mellett.Már nem akart neki semmit mondani.

Májusban összeházasodtak Ákossal. Csendes esküvő volt. Linda nem hívta meg a szüleit sem. Nászútra az Alpokba mentek. A szálloda liftje halk kattanással állt meg. Linda elgondolkodva szállt be a liftbe. Későn vette észre, hogy nincs egyedül. Artúr állt ott a gyér világításban. Linda sikítani akart, de a férfi betapasztotta a száját. Ne tedd! Nem bántalak!- suttogta esdeklően. Nem tudtam, hogy itt lesztek. Üzleti úton vagyok. Mégis örülök, hogy így alakult.  Beszélni akartam veled, de mindig letagadtak a kórházban. Klári elhagyott. A gyerekeket sem vitte magával. Anyámék meg elviselhetetlenek. Hajszolnak, hogy szerezzek a kicsiknek anyát, mert ők már nem bírják cérnával. De nekem csak te kellesz! Gyere vissza hozzám!-mondta a férfi sírós hangon. Linda minden ízében remegett. Ez bolond, egészen biztosan az!-gondolta magában. Soha annyira szerencsésnek nem érezte magát, mint akkor, amikor hangos kattanással megállt a lift  s kinýilt az ajtó. Gyorsan kitépte magát a szorító karok közúl, és futva indult a szobájuk felé. Nőjj fel!-kiáltotta mégegyszer hátrafordulva, majd eltűnt Ákos szeme elöl. A szobába lépve  elhagyta minden ereje, és az àgyon fekvő férje mellé ájult. A kiérkező mentős nem látta indokoltnak a nászút megszakítását. Ákos fel-alá rohangált a szobában, s értetlenül nézett a kollégájára. De hiszen sokk  érte! Igen, biztosan.-felelte a mentős. De nem azért ájult el. Írok fel vitaminokat, s mindent, amire szüksége lehet az elkövetkezendő hét hónapban.Gratulálok! Mihez?-kérdezte tajtékozva a doki. A feleségem rejtélyes betegségéhez?-mondta, vagy inkább ordította volna, de a szó és a szusz belefagyott, mikor meglátta és hallotta Linda és a mentős kacagását...

Karácsony Szenteste  csendben álltak a fa mellett. Zene sem szólt, csak a gyertyák égtek, s táncoló fényük rávetült a fa alatt álló kiságyra, melyben egy göndör hajú lánycsecsemő aludta békés álmát.