A fehér bot

Perzsi.•  2022. május 29. 08:19  •  olvasva: 88

A ruhák szanaszét hevertek az ágyon. Rika a gardrób elött állt , és őrült tempóban kutatott tovább. Rengeteg ruhája volt , színitanodásként ez nem is meglepő. Most mégis csak egy jelentéktelen, semmitmondó ruhát keresett. Szabadkezet kapott, hogy hogyan oldja meg a helyzetgyakorlatot. Szokatlan módot választott. Pantomimozni fog a főváros forgalmas helyein. Végre megtalálta amit keresett. Egy fekete -fehér ruhaszettett, ami egy jól sikerült álarcosbál kellékeként maradt nála. Kicsit olyan Charlie Chaplin féle stílust kölcsönzött neki. Még egy fehér bolt is tartozott hozzá. Felpróbálta a ruhát. A sminkjével is majdnem kész volt, mikor hazaérkezett Tibor, a barátja, aki egy menő ügyvédi irodának dolgozott. Egy csodálkozó-rosszaló pillantást vetett felé, majd megkérdezte:mi ez , az új hóbortod? Nem  ezt érdemjegyért teszem. De amúgy érdekel is. És ez mit jelent? Három hétig fogok az utcán pantomimozni.-felelte a lany. Megőrültél? Le akarsz járatni? Most, mikor kinevezés elött állok? -zúdította rá haragos kérdéseit Tibor. Rika elképedt. Hogyan járatnálak le? Senki sem fog felismerni a smink alatt, s megszólalni sem fogok. Nem érdekel!-üvöltötte a férfi. Meg ne próbáld! Ha mégis, akkor láthatatlan leszel számomra! A hálószobaajtó nagy durranással csapódott be mögötte. A lány aznap nem ment "terepre". Az arcán lefolyó könnyek újból és újból elmosták a sminkjét. Másnap már kora reggel elkészült, s még Tibor ébredése előtt távozott otthonról. Csalódott volt a tegnapi jelenet miatt, megis magán hagyta a férfitól kapott bagolymedálos láncot.


 Egy  belvárosi üzletsor előtt vert gyökeret, szó szerint. Az emberek reakciója különböző volt. Mosoly, csodálkozás, bosszúság, kíváncsiság. Minden reakcióra válaszolt. Némán, mozdulatokkal. Mindennap más helyszínt választott, az új és újabb reakciók reményében. Otthon a levegő fagyos volt. Bár a férfi sosem látta beöltözve a lányt (Rika gondosan ügyelt erre), Tibor tudta, hogy mit csinál. Ígéretét betartva átnézett rajta.Majd egy nap, hátra sem nézve, üzenetet sem hagyva elköltözött. Egy behajtani tilos tábla képet dobott csak az ágyra. Rika tudta mit jelent ez. Soha többé nem akar tudni róla. Számított erre. Összetörve folytatta a megkezdett vizsgamunkáját, s a nehézségek ellenére  kiváló minősítést szerzett. Hetekkel később meghívást kapott. Híre ment a vizsgamunkájának, s meghívták a gyermeknapra, szerepelni. Rika a ligetbe ment, ahol ilyenkor minden évben szokott lenni pár pantomimos. Integettek egymásnak, majd elvegyültek a forgatagban. Mindegyik kereste a neki megfelelő helyet. Egy felreeső zugot talált magának. Elővette fehér botját, rátámaszkodott, és várt. Egy feltehetően vidéki csoport állt meg előtte. Meg tudná mondani, melyik a legrövidebb út a múzeum felé? Nem, nem:rázta a fejét némán. Majd heves mozdulatokkal jelezte, mutatja az utat. A menet elején vidáman, bolondozást mímelve, fehér botjával vezényelve  lépett a zebrára. Nem érzett fajdalmat. Nem volt  rá ideje. Az arra járó kisbusz hatalmas sebességgel sodorta el. Egy pillanat műve volt az egész. A csattanas után rövid időre néma csend ült a helyszínre, majd éles sikoly törte meg a csendet. Megölték! 

A tárgyalóterem hűvösében, a gázoló kirendelt védőjeként,  Tibor  a helyszíni jegyzőkönyvet lapozgatta. Szokásától eltérően nem végzett alapos munkát. Mikor főnöke rábízta az ügyet, belelapozott az aktába. Már a 3. sornál megakadt:  "Az áldozat pantomimosként dolgozott a baleset napján". Neki ennyi elég is volt. Egy gyermekkori trauma miatt, amiről senki nem tudott, viszolygott a pantomimosoktól. Nem tudta, de nem is akarta ezt a viszolygást leküzdeni. Ahelyett, hogy visszaadta volna a védelmet, úgy döntött végigviszi. Az sem érdekelte, ha veszít, a védence amúgy is bűnös, ezt tudta jól. Ha visszaadja az ügyet, meg kell indokolnia, hogy miért teszi. Azt pedig semmilyen áron sem! Tudta, hogy aznap a várost mindenféle bohócok, pantomimosok, árusok lepték el a gyermeknap miatt, épp ezért ki sem mozdult a szobájából. Gondolataiból igyekezett kiűzni Rikát, akiről semmit nem tudott az elköltözése óta. A tárgyalás megkezdòdött. A zebra egy enyhe kanyar után következik, ami a láthatósági viszonyokat rontja.-vágott bele a mondandójába az ügyvéd. Félbeszakították.  A kanyar miatt, s a nyilvánvaló útszéli , gyalogos átkelőre utaló tábla miatt, lassitania kellett volna az ügyfelének. Azonkívül a nyilvánvaló zöld jelzés miatt , az áldozatnak szabad útja volt a gyalogosátkelőn.A sebessége pedig a megengedett háromszorosa volt a kisbusznak. Kérem nézze meg a dossziéban lévő képeket újra, ami a helyszínen készült. Tibor feje elvörösödött. Nyilvánvaló hibán kapták rajta. Hiszen ha eddig megnézte volna azokat a képeket! Viszolyogva lapozott a képekhez. Az utolsó képen az összeroncsolódott holttest feküdt, kitekert végtagokkal. Igyekezett nem ránézni az arcára. Azonban a láncot, amin egy bagolymedál volt, álmában is felismerte volna...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. május 30. 10:03

@skary: hm

skary2022. május 29. 22:54

aha

Perzsi.2022. május 29. 17:06

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.🙂

Perzsi.2022. május 29. 17:05

@S.MikoAgnes: Ismét csak köszönöm Agnes! Sajnos már nekem is mindent le kell írnom, akár éjszaka közepén is, mert ha nem, akkor elfelejtem. Nemrég még jobb volt a memóriám. Ez van.

Mikijozsa2022. május 29. 15:39

jó lett, alapos IRÁS

S.MikoAgnes2022. május 29. 15:05

Ezt nagy örömmel olvasom!!!
És hűséges olvasódként várom!
Nekem szerény versikéim jönnek súgásként odaátról.
Alig győzöm írni a hirtelen jövő sorokat, szaporodó szívverés közepette.

Perzsi.2022. május 29. 13:15

@S.MikoAgnes: Köszönöm Ágnes. Van még sok amit már megírtam. A következő hetiben nem lesz visszatérő tárgy. És az utána való hetiben sem. Szeretek játszani. Mert az írás nem csak terápia, hanem játék is. Még ha szomorú is a témája.

Perzsi.2022. május 29. 13:12

@skary: Fázol?🙂

Perzsi.2022. május 29. 13:12

@Sznearanka: Sok novellámnak van valóságalapja, van ami életem egy -egy mozzanatát rejti, de ez a fenti épp színtiszta fantázia. Hogy honnan jön? Szerintem odaátról súgnak.🙂

Perzsi.2022. május 29. 13:10

@Krisztinka: Köszönöm.🙂 Sok novellám valóságon alapul, van ahol nyomokban szerepel valóság, és van ahol egy dkg valóság sincs. Ez éppen ilyen.

S.MikoAgnes2022. május 29. 10:40

Rendkívül remekül, átérezhetően azonosulva a lánnyal, írtad meg ezt az nagyon is életszagú történetet, kedves Erzsike.
Őszinte szívemből gratulálok!
Visszatérő motívum nálad egy-egy pici árulkodó tárgy.... tetszik!!!!
Szeretettel:
Ági

skary2022. május 29. 09:48

brrrrrrrrrrrrr

Sznearanka2022. május 29. 09:35

Azon gondolkodtam ma, hogy vajon honnan veszed ezeket a történeteket. Én eddig ami novettát írtam, azok mindig rólam szóltak, s ha megpróbálnék elképzelt történetet írni, annak nagy része is rólam szólna :) :) :)

Krisztinka2022. május 29. 09:13

💛..határtalan a fantáziád és ügyesen viszel magaddal hol ide - hol oda:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom