Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A buszon
Perzsi.• 2024. február 4. 13:31 • olvasva: 95
Kedves Naplóm!
(A buszon)
*
Emlékszem, aznap erősen fújt a szél, csakúgy mint ma. Kezelésről jöttem hazafelé. A buszmegálló előtt az aszfalton hatalmas víztömeg gyűlt össze. A busz közeledett, majd el is ment. Egyszerűen ott hagyta az utasokat, mert senki nem mozdult a járdaszegély felé. Értetlenül néztünk a távolodó busz után: hát nem látta a sofőr a pocsolyát? Miért gondolta azt,hogy szeretnénk fürödni? A következő busznak már karmozdulatokkal jeleztük a problémát. Ez a sofőr már emberséges volt, jóval a pocsolya mögött állt meg, s türelmesen megvárt minden felszállót. A buszon meglepően sokan utaztak, mégis sikerült ülőhelyet kapnom. Gondolataimba merülve, az ablakon kinézve utaztam hazáig. Leszálláskor az ajtó előtt állva, kizökkentettek a gondolataimból. Egy idős néni rángatta meg a kabátom újját. Mi van leány, nem ismersz meg?-kérdezte felháborodott hangon.Ránéztem , és a fejem búbjáig elvörösödtem.A nagymamám nézett farkasszemet velem. Kiderült, vele szemben ültem és utaztam 15 percen át. Úgy, hogy végig az ablak felé voltam fordulva. Sokszor kellett megmagyarázni neki, hogy csak figyelmetlen voltam, egészen addig, míg el nem fogadta. Sokszor jut eszembe ez a történet, főleg a mostani időkben, mikor az emberek a nem megfelelő kommunikáció miatt képesek megsértődni, és évekig, vagy életük végéig képesek a sértődést cipelni.
#Perzsi.
Perzsi.2024. február 7. 19:30
@Krisztinka: Igen, a mai napig fáj. Szerintem ő is perdült volna, de tömve volt a busz
Ő észrevett engem, én viszont nem láttam őt. Arra meg nem vetemedett, hpgy odakiabáljon
Krisztinka2024. február 7. 19:15
Az én Nagyim odaperdült volna és lehet még az orromra is koppintott volna, ezt mondva : na, kisasszony már megint se hall se lát🤭azt hiszem neked ez a mai napig fáj kicsit, hogy ez hogyan is történhetett meg…van ilyen… főleg ha kamasz az ember lyánya💛
Perzsi.2024. február 6. 23:43
@Mersinho: Igaz. Viszont tudod, a mai világban, ha még buszoznék, valószínűleg már én is ezt tenném. Hosszú úton biztosan. Néznék, látnék is, de a kommunikáció ma már kétes kimenetelű.
Mersinho2024. február 6. 22:41
ma már buszon mindenki fules be telefon kezbe es azt se tudjak milyen bolygon
Perzsi.2024. február 5. 13:09
@Mikijozsa: Köszönöm. Én sem ülök, ha tudok állni. Az ítélkező idős közönséget nem kedvelem. Volt, hogy állapotosan én adtam át másnak a helyem. A tányéron hagytam ennivalót, ha túl sokat szedtem magamnak. Nem örült anyám, s jogosan.
Mikijozsa2024. február 5. 12:35
@Perzsi.: értem a kis novellád értelmét, csak ez jött le, emlékek, pl, ma is
izgat ha valaki áll mellettem, sokszor inkább nem ülök le, szigorúak voltak a a szüleim, pl evésnél a tányérban nem maradhatott étel, ez ma is gond, annyira belénk sulykolt dolog, ma sem tudnék maradékot hagyni, s néha túleszem magam :)
Perzsi.2024. február 5. 11:58
@Mikijozsa: Értem. Az én mamám nem álldogált. A csuklós busz forgójának egyik felén ült, én a másikon. Ültem, s nem álltam fel, akármilyen csúnyán néztek rám. A gőzfürdőnél , ahol felszálltam, még bőven volt hely, ülőhely. A kezelések, aki járt már ott, az tudja, mit jelentenek. Bedurrantják az amúgy is gyulladt részeket. Számtalan alkalommal jöttem ki onnan sírva. Volt olyan eset is, amikor a masszírozás miatt véraláfutásos lett a hátam. Mikor a főorvos meglátta, mert 5 kezelésenként meg kellett jelenni nála, cirkusz lett belőle. Szóval, ha a betegtársak úgy tolnak fel és szednek le a buszról, a fájdalom miatt, mikor remegek, akkor nem zavarnak a csúnya tekintetek. Még a nagyim is átadta volna a helyét. A kor nem függvénye az eü állapotnak.
Mikijozsa2024. február 5. 10:30
@Perzsi.: igen, mert arra neveltek, ne merjek ott ülni, hol egy felnőtt álldogál, s nincs helye, stb
Perzsi.2024. február 5. 10:13
@Mikijozsa: Te biztosan tudod az okát, hogy miért. Nekem csak akkor volt gondom a nagyon idősekkel, ha indokolatlanul idomítani akartak, azaz dirigálni. Főként, ha ismeretlenül.
Mikijozsa2024. február 5. 10:00
hu mikor gyermek voltam, csak úgy pirultam, ha nénike állt meg mellettem, nem bírtam sokáig, menekültem onnét :)
Perzsi.2024. február 5. 09:39
@gyorisandor: Köszönöm az észrevételt. Az alábbi hozzászólásodat töröltem. Ahogyan törlöm a Bibliai idézeteket, ugyanúgy más blogjának a linkjét is. Ami kíváncsi blackroze blogjára, odalátogat. Köszönöm a megértésedet.
Perzsi.2024. február 4. 19:52
@S.MikoAgnes: Köszönöm Ágnes!
Igen, az idősek sértődékenyek, tudom. Szólt volna ő, gondolom én, de a két ülés között ott volt a csuklósbusz forgója, s ott utasok álltak. Már elfogadom, hogy ő félreértette a helyzetet, betudom a korának, de akkor, ott, kínos volt.
S.MikoAgnes2024. február 4. 19:08
Erzsikém, az idősek már érzékenyek, és könnyen esnek sértődött büszkeségbe. Tapasztaltam ezt már
én is. Nem akarom megsérteni a mamád, de ő is szólhatott volna.....
Remekül megírtad e történetet is.
Perzsi.2024. február 4. 18:46
@Sznearanka: Köszönöm szépen Aranka. Sok-sok éve történt, és az fájt a legjobban, hogy mamám akár csak egy pillanatig is, de azt hitte, szándékosan nem vettem észre. Pedig csak a saját bajaim kötöttek le. Annyira szerettem volna, ha a mi megállónkban ő is leszáll, de hiába invitáltam.😕
Sznearanka2024. február 4. 16:55
Nálam elég gyakori probléma, hogy "bambulok", nem veszek észre embereket. Kellemetlen probléma tud lenni. Tetszik ez az írásod is, igaz, melyik nem? Érdekes mindegyik.