2037 -Folytatásos novella 3.rész:A barlang

A levegő is megfagyott körülöttük. Jó pár mádodperc telt el, mire Ana felocsúdott az iszonyatból.

 Őrjöngve ölelte át anyját, miközben torka szakadtából üvöltött. -Maga szemétláda! Mit csináltak az anyámmal? Miért bántották?  - Nem működött együtt velünk. Nem válaszolt a kérdésekre.-felelte Alfi, a tiszt. Most elmehetnek, de nem veszítjük önöket szem elől. Remélem, érthető voltam!-szólt éles hangon, majd intett. Vezessék el őket! 

A hazafelé tartó út kínkeserves volt. Glória nehezen vonszolta magát. Nem a testi sérülései fájtak elviselhetetlenül, hanem a lelkiek. Csendben tették meg azt a pár kilométert a pici lakig. Otthon Papus már türelmetlenül várta őket. Mikor meglátta a lánya összetört tekintetét, és a sérüléseit, keze ökölbe szorult. Fejével intett, menjenek ki a kertbe. Ana dühösen szisszent fel. Nem, ezt ne csináljátok! Nem vagyok már gyerek, nem hagyhattok ki mindenből! Mi lesz velem, ha egyszer szétszakadnánk? Semmire nem készítettetek fel! Ez hatott. A két felnőtt összenézett, és egyszerre mondták ki: igaza van! - Gyere, de tudd, mostantól minden más lesz. -Ha nem kapnak ma el a városszélen, értünk jöttek volna. Apád három napja megszökött. Azt gyanítják, hazaindult, hozzánk. Figyelni fognak minket. Ezért most 10 percünk van összepakolni és eltűnni. Itt mindannyian csapdában vagyunk. - mondta Glória. -De ha apa ide jön, itt keres minket? Egyáltalán, honnan tudja, hogy itt élünk? -kíváncsiskodott Ana. Azt nem tudja, hogy itt élünk. Azt tudja, hol fogunk találkozni. -felelte Glória, majd sebes pakolásba kezdett. Csak a megmaradt élelmiszereket, és egy váltás ruhát pakolt össze. Ana!- a plédeket,  az elsősegélycsomagot, és a vízkészletet pakold be! Papus, te pedig úgy készülj, hogy külön úton fogsz járni!  Hozd a rejtett térképet, megmutatom!-szólt a határozott utasítás. Pár perc múlva, egy gyors, könnyes búcsú után, hárman kétfelé indultak. Már esteledett, mikor egy rendezetlen, elburjánzott bokros területre értek. Glória leguggolt, úgy tett, mint aki a cipőfűzőjét köti, lopva körülnézett, majd egy határozott mozdulattal egy bokor tövébe rántotta az elképedt lányát. Ana úgy megijedt, hogy elfelejtett kiáltani. Egy sötét, nyirkos alagútfélében találta magát, ahol egy hevemyészetten elkészített fáklyaféle adott csak némi fényt. Fogalma sem volt, mikor készíthette ezt elő az anyja. Az, mintha csak hallaná lánya gondolatait, megszólalt. -Nem én csináltam. Már régóta ide van készítve. Évek óta mindig van aki gondoskodik a menekültekről. Így volt ez már kamaszkoromban is, de akkor még csak játék volt. Ártatlan, kamaszkori kincskereső játék a barlangban. -Barlang? Milyen barlang?-kérdezte szájtátva Ana. Most figyelj, jegyezd meg az utat. Kérdezni ráérsz később is, ha addig nem jössz rá magad mindenre. -mondta Glória, majd lassan araszolva elindult. A fáklya gyér fényében egy félelmetes, ám annál izgalmasabb világ tárult eléjük. Nyirkos sziklafalak, sáros, csúszós utak, nesztelenül futkosó apró árnyak között vezetett az utuk. Ana erősen szorította anyja kardigánjának az övét, amibe belekapaszkodott. Pisszenni sem mert, a hideg rázta az izgalomtól. Időérzékét elvesztette, így maga sem tudta mennyi ideig botorkáltak  ebben a rejtett világban. Alaposan elfáradt, mikor is egy szűk sikátorszerű rész után hirtelen egy tágas barlangba értek. Meglepődve pislogott, szemének szokatlan volt a most erősnek tűnő fény. A barlang falait számos jó minőségű fáklya világította be. Ezeknek a fényében kirajzolódott egy kb 12 fős társaság, akik meglepetten nézték a jövevényeket. Egy rasztafrizurás alak lépett oda hozzájuk, s megszólalt: kik vagytok, és hogyan jutottatok be? Glória nem szólt semmit, csak átnyújtotta a nála lévő térképet. A raszta rápillantott, majd elmosolyodott. -Már vártunk benneteket. Igaz?-kérdezte, miközben Anáék háta mögé nézett. A két nő egyszerre fordult meg, s ekkor Glória sikoltva borult a homályban álló férfi nyakába. Ana értetlenül nézte a jelenetet, mígnem rájött  ki az ismeretlen. Lesoványodva, bozontosan, mégis kétséget kizáróan , édesapja, Tom ölelte át Glóriát. Hosszú ideig ölelték, csókolták egymást, mire Tom végre lánya felé fordult. Gyere nagylány, hadd lássalak!- Ana óvatosan nyúlt a felé nyújtott kéz után. Bár mindennap, lefekvéskor igyekezett felidézni rég nem látott apját, most mégis egy idegen állt előtte. Tom megérezte lánya vívódását. Ne félj, lesz időnk megismerni egymást. -Lesz? - kérdezte Glória hitetlenkedve. Oly rég nem merte ezt hinni, remélni! - Lesz.-mondta Tom, s a barlang közepén lévő tűz felé invitálta a családját. Mindent elmondok, de előbb ismerkedjetek meg a többiekkel. Apropó! Papus hol van? '- kérdezte meglepetten. -Már itt kellene lennie. Külön úton jöttünk, biztonsági okokból.-felelte Glória. Mintegy végszóra a szűk sikátorjárat felől hangos nyögés hangzott fel. Egyszerre rohantak a nyílás felé, s világítottak be rajta. Azonban ott,  legnagyobb elképedésükre, nem volt senki.

Folytatása jövő hétvégén következik.