M.Laurens • Blogja

M.Laurens

Az első tojás

(tudományos teória alapján)

Dínó tojásból teremtett az Úr tyúkot, 

a tyúkból mentenilleg tojás hullott, 

kemény héja a fáról a Dínóra esett, 

így a Dínó holta (az Úr által) lett baleset. 

Kérdenéd most, hogy kerül a tyúk a fára, 

háát... szárnyakat teremtett az Úr rája. 

De mivel kezdetben egyből a fára rakta 

fészek nélkül, holtába sétált  szegény Dínó alatta.

M. Laurens 2012

M.Laurens

Nőnek!

Nőnek a fák, a füvek. 

Nőnek a füveken a sáskák, 

és nőnek a fákon a legyek. 

Nő a ricsaj és a felhő az égen, 

a balhé is nő, már olyan régen. 

Nő a hiány és a csökkenés, 

tócsává nő a lanyha csöppenés. 

Mindenki nő, csak Én laffadok, 

Mert Én csak egy lufi vagyok ! 

 M. Laurens 2012. augusztus 2.

                                 AZ  ŰRMAGYAR!

Az amerikai Krysbeterna lakói 1954-ben rémülten vették észre, hogy az éjszaka

folyamán a település határában furcsa  kockák  emelkedtek ki a földből. A rémült

falusiak közt elterjedt a hír, hogy a marslakók megtámadták a teljes megyét és

 háború lesz. A helyi boltokat megrohamozva felkészültek a gonosz marslakók

totális támadására. Pár óra múlva a helyi rádióban Alex Humbug polgármester

megnyugtatta a helyieket, hogy bizonyára csak a hadsereg kísérletezik valami új

féle fegyverrel, a vörösök ellen. De mivel ez nemzet érdekei úgy kívánják, ezért

minden igaz amerikai polgár, köteles titokban tartani. Semmin sem kell meglepődni.

   A helybéliek ezek után másnapra kelve,( a nemzet érdekében) ügyet sem vetettek

a főtér közepén őgyelgő tizennyolc lábú és hétfejű látogatóra, aki  rémes angolsággal

igyekezett szót érteni a bolygó őslakosaival.  Kétségbe esésében a galaktikában is

ismert és elfogadott űrmagyar nyelven igyekezett  kapcsolatot teremteni. Látván,

hogy nincs eredmény, végképp elkeseredett akcióba kezdett. Több helybéli szemtanú

valamennyi szeme láttára és megszámlálhatatlan füle hallatára, gurgulázó hangon

 elénekelte a „ Bolygó - bolygó tarka, se füle se farka „ című galaktikus slágert.

Látván a teljes közönyt, a szintén galaktikus  ( lásd : Harmadik típusú találkozások )

Kodály módszer segítségével, hevesen kalimpálva igyekezett felhívni magára

a figyelmet. Végül egy hatalmas palatáblára óriási galaktikus jelekkel felfirkált egy

hieroglifát, amit a helybéli újság szemfüles riportere le is fotografált az utókor számára.

Sajnos a képek idő előtt kiszivárogtak és több képeslapban  látható volt,a furcsábbnál

furcsább jelek sora.: „HONNAN MEGY VONAT PÜSPÖKLADÁNYBA? „

                                                                          ****

Másnap a helyi sajtóban megjelent a következő közlemény:

                          NINCS SZÓ SEMMIFÉLE MARSLAKÓKRÓL !

Mivel egy vérbeli marslakó tud angolul, és menten támadásba lendülve lemészárolta

volna a fél falut. (Püspöklila lézer sugárral) Az sem igaz, hogy a felirat  űrmagyarul van !

A magyarok köztudottan Hatholdon, hatökörrel szántanak, és csak kettő darab fejük van,

 ami ahhoz kell, hogy bárhová is veti őket a sors, mindig legyen olyan magyar, akivel

vitatkozhatnak !

                                                                       M. Laurens 

M.Laurens

Gatya tragédia!

Egy nap, a tavaszi csillogó napsütésben

Egy nyűtt gatya lengett a szárító kötélen

- Óh mily szomorú és tragikus az én sorsom,

Senki sincs ki rám végre, megváltást hozzon.

Gazdám rám se hederít egész nap soha,

Rémes a sorsom, kegyetlen, mostoha.

Késő estig nyúznak, mint holmi felmosó rongyot,

Úgy kezelnek, mint utcán talált ragyás porontyot

 Egy jó szót nem szól hozzám soha senki.

Engem szoktak szerelmi gátként, a sarokba vetni.

Bezzeg gazdám dicséri, a bugyogó lágy finom illatát,

De ki szagolgatna egy munkában elhasznált gatyát?

Még-ha néha finom női kezek is érinthetnének,

A gazdám neje néz holmi hasztalan szemétnek,

Menten forró vízbe dobva facsarnak, böködnek,

Hypoval gyötörnek, végül bűnözőként a kötélre kötnek.

2006. április 21

M.Laurens

Vagyok aki vagyok!

Vagyok aki vagyok ! 

Hargita ördöge.

Fejszém naptól ragyog, 

mint ősöm ösztöke.

Sziklaszirten állok, 

némán őrzöm földem, 

nem fog rajtam átok 

e szép anyaföldben. 

Vad, csoroszlyás ekém, 

sziklát is felszántja. 

Velünk él a remény,

az isten megáldja.

Fenn a vártán állva,

Ősi tekintetek

mind földünk vigyázza,

mint isteni szemek.

Vagyunk akik vagyunk! 

Székelyek örökre!

Fejszénk naptól ragyog, 

mint hitünk hírnöke.

 2012 február 24

A székelyek magukat a hunok ivadékainak tartják. Ezt a hitet őseiktől örökölték, ősi hagyománynak tartják, s ehhez szívósan ragaszkodnak. Ennek írott emlékei a XIII. évszázad elejéig vezethetők vissza; nyoma van a legrégibb magyar történetíróknál s emlegetik a későbbiek is. Több mint száz év éta élénk tudományos vita folyik a székelyek eredete felett, s ez máig sincs végérvényesen eldöntve. Legrégibb történetírónk, az 1200. év körül élt III. Béla király jegyzője (az ismeretlen nevű Anonymus) azt írta róluk, hogy a székelyek Attila király népei voltak, a honfoglaló magyarokhoz itt az új hazában (Szentes vidékén) csatlakoztak, s a honfoglalásban nekik segédkeztek.