M.Laurens • Blogja

M.Laurens•  2019. október 21. 17:08

LÁBOLÓGIA (sorsvers lyukas zoknira)

M. Laurens: LÁBOLÓGIA

(sorsvers lyukas zoknira)


Megy a fájós bal-láb,

és követi a társa.

Néha meg-megáll,

mert sajog a bokája.

 

Nehéz a láb dolga,

nehéz súly mi nyomja,

és követi a társa,

kortól megbotolva.

 

Így megy a sorsunk,

a sírba viszi lába,

lyukas zoknit húzunk

emlékekből rája.

 

Budatétény 2019. október 21.

Hirtelen felindulásból elkövetve. :)

 

 

 

M.Laurens•  2019. szeptember 29. 14:47

ELŐJEGYZÉS



Lőrincz Miklós (M. Laurens)

ELŐJEGYZÉS


A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy

csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor

jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb,

és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem

tudnak mit tenni azon kívül hogy ezredszer hallgatják, hogy: „ Fáj a lábam!”

 

Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a

körzeti, - bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett

a verdikt: „Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és

jelentkezzen náluk.” … No ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,

a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot amit a

22. kerületikerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam.  Bip-bip-bip…

Bip-bip-bip…  Bip-bip-bip… foglalt. Vagy mellé tették.

No sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.

Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.

Sebaj majd holnap… holnap se…  aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.

Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és

délután egy óra között tudják fogadni.  Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…

 

Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang „Tizenegy és délután egy..”

Kedd: Hurrá!! Van vonal…  Túúúúú-túúúúú-túúúúú.  Apró kattaanás és géphang:

„Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”

- Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett

hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-

Ismét egy kattanás (No most kezdenek hallgatódzni!) – Egy női hang szól

a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! Gondoltam.

- Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.

- Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést… - röpke csend.

- Kihez szeretne menni?

- Nekem mindegy, mert most mennék először.

- Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.

- Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!

- Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de 

igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.

- Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.

- Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.

- Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és

majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés

mondjuk kétezer húszra valamikor?

- Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,

mert ugye egy óra alatt is elfogy a...

 

Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.

Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem

fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.

Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy

december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új

telefonos játékunkat:” Bip-bip-bip… , Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között”

A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a

fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.


 Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek

önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.

- Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!

 

Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.

 

 

M.Laurens•  2019. augusztus 23. 12:13

NAPLÓ

                              M. Laurens: NAPLÓ

 

A kirakatban láttam meg, szép volt és bőrkötésű, apró kicsi lakattal, és büszkén hirdette

arany betűkkel a fedelén: "NAPLÓ". Mi tagadás, beleszerettem első látásra. Megvettem,

hazavittem, és percekig csak nézegettem a finoman vonalkázott szépséges lapjait.

Tiszta volt, ártatlan, és szűziesen fehér. Csupa nagydolgot fogok csak belejegyezni,

ami történik majd velem - gondoltam bőszen.

 

Aznap már nem történt velem semmi különös, ezért mindössze ennyit írtam csak be:

"Ma vettem egy csodálatos naplót!".

 

Másnap ködös csúnya reggel volt, az ablakon kinézve sem lehetett látni semmi különöset,

nemhogy nagy dolgokat. Egy kutya lepisilte a villanyoszlopot, és ennyi…

Harmadnapra eleredt az eső, de ebben sem volt semmi különös ebben az évszakban.

 Végre, a negyedik nap kopogtak az ajtómon. No! – Gondoltam. - Most biztos fog valami

történni, de csak a házmester jött a szokásos számlákkal és szokásosan unott szürke arccal.

 

Az első hét minden érdemleges nélkül telt el, a naplóba egyetlen új sor sem került.

A második héten, jött a nyugdíjas postás, de ez igazán nem volt különleges, mert se többet,

se kevesebbet nem hozott, és már megint köszönés nélkül rakta el a kevéske borravalóját.

A harmadik héten ki akartam menni az orvoshoz, hogy mozogjak kicsinykét, de a kövér

asszisztense, bedobott egy cetlit, hogy a doktor ebben a hónapban már nem rendel.

A negyedik héten, az ablakon kinézve láttam, hogy a szomszéd kutyája megint lepisilte

a villanyoszlopot. Kinyitottam a naplóm, és fennhangon elolvastam az egyetlen bejegyzésem:

"Ma vettem egy csodálatos naplót!".

Többször végigolvastam ezt az egy sort, és átaludtam a teljes napot. Másnap a kutya megint

lepisilte a villanyoszlopot, ráadásul, pont ugyan ott…

 

Lassan már fél év telt el, és azóta semmi érdemleges nem történ. Mondjuk igaz, hogy ma

ment a hasam, de ez nem igazán a naplóba való nagydolog, még-ha nem is szokásos…

 

Eljött a napló vásárlásának első évfordulója. No, majd most aztán írok valamit – Gondoltam. -

De mi a fenét írjak bele? Írjam bele, hogy: "Ma egy éve, hogy vettem egy csodálatos naplót"?

Különben is, már nem is olyan szép, és az aranyozása is kopottas, mintha száz éves lenne.

A bőre petyhüdt, mint egy öregasszony feneke. A lapjai meg idegesítően üresek és fehérek.

Egyáltalán kell ez nekem? Amióta megvettem semmi sem történik körülöttem. Kukába vele!

Na, végre! … Ma kidobtam egy tökéletesen értelmetlen vackot, ami csak a port fogta.

Na, ezt kéne beírnom a naplómba!

 

Budatétény 2019. február. 04.

M.Laurens•  2019. június 30. 21:17

BÉKA KURUTTY




 

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

BÉKA KURUTTY

 

Két öregedő béka, a parti sásban ülve,

egymásra licitálva, jó-sorsát csepülte.

- Látja szomszéd mára ki se látszik fenekünk.

Szemétbe süllyedt ez a világ: úgy kell nekünk.

 

A szomszédék lánya, ki a legyet bekapta,

időjós volt, s a létra megingott alatta.

Kirúgták szegénykét a befőttes üvegből,

s hajléktalanná vált, sok ebi-gyerekestől.

 

- Ahogy mondja szomszéd, mi hiába brekegünk.

Ha kiszárad a tó, porzani fog alfelünk.

S kit érdekel, az Égi-Béka segge alatt,

ha jó kis mocsarunkból, még tócsa sem marad.

 

A békebeli békalencse sem a régi,

s a békanyál is csak a múltunkat idézi.

Sok fiatal varangy, azt se tudja mi a jó,

egész éjjel lustán fetrengenek, mint a ló.

 

- Ja! A békakórusban fel sem lépnek soha,

a rap-et nyomatja sok brekegő ostoba.

Nem csoda, ha azt írja a mai gólyahír,

hogy már békacombra sem fussa a légypapír.

 

S máig kuruttyolna a két vén levelibéka,

ha nem lett volna mind a két bölcs tudor,

a tudatlan gólyák martaléka.

 

Budatétény 2019. június 30.

 

M.Laurens•  2019. június 27. 16:15

AZ ÉNKÉP

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

AZ ÉNKÉP

 

Sivár vár az önutálat, 

hol nincsen kicsi, avagy nagy. 

A reményvesztett menekül: 

fáj a tövis, s az ár: Te vagy!


Budatétény 2019. június 27.

Megadott szavak alapján: sivár, tövis, reményvesztett,

menekül, önutálat, nincsen, ár, fáj, kicsi, nagy







Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom