Gatya tragédia!

M.Laurens

Gatya tragédia!

Egy nap, a tavaszi csillogó napsütésben

Egy nyűtt gatya lengett a szárító kötélen

- Óh mily szomorú és tragikus az én sorsom,

Senki sincs ki rám végre, megváltást hozzon.

Gazdám rám se hederít egész nap soha,

Rémes a sorsom, kegyetlen, mostoha.

Késő estig nyúznak, mint holmi felmosó rongyot,

Úgy kezelnek, mint utcán talált ragyás porontyot

 Egy jó szót nem szól hozzám soha senki.

Engem szoktak szerelmi gátként, a sarokba vetni.

Bezzeg gazdám dicséri, a bugyogó lágy finom illatát,

De ki szagolgatna egy munkában elhasznált gatyát?

Még-ha néha finom női kezek is érinthetnének,

A gazdám neje néz holmi hasztalan szemétnek,

Menten forró vízbe dobva facsarnak, böködnek,

Hypoval gyötörnek, végül bűnözőként a kötélre kötnek.

2006. április 21