M.Laurens • Blogja
Ökörszárny
M.Laurens
Ökörszárny
Az ökör pillangó akart nagyon lenni,
nem volt rest, ezért bármit meg is tenni.
Elment hát a boltba, vett egy párat,
és hátára vette mindkét ajtószárnyat.
Rögtönzések 2012. július 15
Bitang Józsinak!
M.Laurens
Bitang Józsinak!
Sehonnani Bitang ember,
ki bitangani sehol sem mer.
Kinek Bitang nyamvadt kis élete,
S apjának is Bitang Józsi volt a neve !
M. Laurens 2012. július
( Petőfi Sándor nyomán elbitangolva! )
Csorran-csurran
M.Laurens
Csorran - Csurran
Hol csepnyi patak néha csorran ,
szűk medréből majd ki csurran,
csepnyi cseppek csordogálnak,
az emberekre rácsorogva, szállnak.
Álomvilág
M.Laurens
Álomvilág
Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
nyugszik test s' lélek, a fájdalom is álmos.
Puha takarónak lágy ölelő mélyén,
vár egy szebb világ, hol életemet élném.
Álmaimban, oly csodás világban járok,
hol köddé válnak a valóság foszlányok.
Ott minden sokkal szebb és mesékké válva,
nem emlékeztet a rideg valóságra.
Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat.
Új kapu nyílik: holnapig ott künn várnak.
Várhatnak a viták, s aljas szurkapiszkák,
bölcs álom takarja, sajgó lelkünk piszkát
Feszeng a kevélység, szűkös páncéljában,
künn toporoghat az irigység, sápad javában.
Dörömbölhet mind, ki békességtől félve
hiszi, hogy haraggal felhághat az égbe
Oly világ ez, ahol a szeretet meglel,
szépségre megértés, és szeretet felel.
Bárcsak megoszthatnám és most velem lennél!
Bárcsak együtt néznénk, amint a nap felkél!
Világom mindig derűs, nincs benne ármány,
sem pedig bősz gonosz, vagy vicsorgó ártány.
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot!
Emberibbet, szebbet: egy új valóságot!
M. Laurens 2004-2012
A Por kiáltványa !
M.Laurens
A Por kiáltványa!
Mi, a Por-szemek ezennel kikiáltjuk,
semmiként kezelnek, mert nincs lábunk!
Taposnak rajtunk és ronggyal letörölnek,
pedig -Mi a Por- alkotjuk az egész földet.
Reánk taposva gyilkolnak és ölnek,
torkukat fojtjuk, ám ők csak kiköpnek.
Átnéznek rajtunk a levegőbe látva,
vizesnyolcast locsolva Föld-anyánkra.
Sokmillió társunk hátára súlyokat raknak,
Ők házaknak nevezik, s abban laknak.
Vannak, akik különbek, palotát emelnek,
növelve a terhet a nyomorgó szemeknek.
Ők a Valakik, kik mindent megtehetnek,
büntetlenül nem nézhetők porszemnek.
Ám akadnak jócskán, kik közöttünk élnek,
Ők is földönfutó, nyomorult szegények.
Ők is hátukon cipelik a nyomorgató terhet,
testvérei Ők is a milliónyi porszemnek:
kiket semmibe se véve ellöknek s taposnak,
s végül porrá válnak Ők is, mint holtak.
Hát akkor legyen! Mi a Por, ezennel kiáltjuk,
hogy nem létra az ég felé a nyomorult hátunk!
Hogy a nagy semmibe lógna a Valakik lába,
ha -Mi a Por- bakancsuk alatt nem állna.
Azt hiszik a Valakik taposva nagy vadul,
hogy övék a Föld. - De itt akkor is a Por az úr!-
Kijelentjük, hogy ki a Port semmibe veszi,
holta után azt -Mi a Por- a földből is kiveti!
M. Laurens 2012. július 1