M.Laurens • Blogja

M.Laurens•  2012. július 15. 18:23

Ökörszárny

M.Laurens

Ökörszárny

 

Az ökör pillangó akart nagyon lenni, 
nem volt rest, ezért bármit meg is tenni. 
Elment hát a boltba, vett egy párat, 
és hátára vette mindkét ajtószárnyat. 

 

 Rögtönzések 2012. július 15

 

M.Laurens•  2012. július 13. 17:20

Bitang Józsinak!

M.Laurens

Bitang Józsinak!


Sehonnani Bitang ember, 

ki bitangani sehol sem mer. 

Kinek Bitang nyamvadt kis élete, 

S apjának is Bitang Józsi volt a neve !

 

M. Laurens 2012. július

( Petőfi Sándor nyomán elbitangolva! )

 

M.Laurens•  2012. július 11. 22:44

Csorran-csurran

M.Laurens

Csorran - Csurran


Hol csepnyi patak néha csorran , 

szűk medréből majd ki csurran, 

csepnyi cseppek csordogálnak, 

az emberekre rácsorogva, szállnak.

 

 

 

M.Laurens•  2012. július 8. 22:34

Álomvilág

M.Laurens

Álomvilág

  

Mikor leszáll az est, s csendesül a város,

nyugszik test s' lélek, a fájdalom is álmos.

Puha takarónak lágy ölelő mélyén,

vár egy szebb világ, hol életemet élném.

 

Álmaimban, oly csodás világban járok,

hol köddé válnak a valóság foszlányok.

Ott minden sokkal szebb és mesékké válva,

nem emlékeztet a rideg valóságra.

 

Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat.

Új kapu nyílik: holnapig ott künn várnak.

Várhatnak a viták, s aljas szurkapiszkák,

bölcs álom takarja, sajgó lelkünk piszkát

 

Feszeng a kevélység, szűkös páncéljában,

künn toporoghat az irigység, sápad javában.

Dörömbölhet mind, ki békességtől félve

hiszi, hogy haraggal felhághat az égbe

 

Oly világ ez, ahol a szeretet meglel,

szépségre megértés, és szeretet felel.

Bárcsak megoszthatnám és most velem lennél!

Bárcsak együtt néznénk, amint a nap felkél!

 

Világom mindig derűs, nincs benne ármány,

sem pedig bősz gonosz, vagy vicsorgó ártány.

Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot!

Emberibbet, szebbet: egy új valóságot!


M. Laurens 2004-2012


 

M.Laurens•  2012. július 2. 20:11

A Por kiáltványa !


M.Laurens

A Por kiáltványa!

 

Mi, a Por-szemek ezennel kikiáltjuk,
semmiként kezelnek, mert nincs lábunk!
Taposnak rajtunk és ronggyal letörölnek,
pedig -Mi a Por- alkotjuk az egész földet.

Reánk taposva gyilkolnak és ölnek,
torkukat fojtjuk, ám ők csak kiköpnek.
Átnéznek rajtunk a levegőbe látva,
vizesnyolcast locsolva Föld-anyánkra.

Sokmillió társunk hátára súlyokat raknak,
Ők házaknak nevezik, s abban laknak.
Vannak, akik különbek, palotát emelnek,
növelve a terhet a nyomorgó szemeknek.

Ők a Valakik, kik mindent megtehetnek,

büntetlenül nem nézhetők  porszemnek.

Ám akadnak jócskán, kik közöttünk élnek,

Ők is földönfutó, nyomorult szegények.

Ők is hátukon cipelik a nyomorgató terhet,
testvérei Ők is a milliónyi porszemnek:
kiket semmibe se véve ellöknek s taposnak,
s végül porrá válnak Ők is, mint holtak.

Hát akkor legyen! Mi a Por, ezennel kiáltjuk,
hogy nem létra az ég felé a nyomorult hátunk!
Hogy a nagy semmibe lógna a Valakik lába,
ha -Mi a Por- bakancsuk alatt nem állna.

Azt hiszik a Valakik taposva nagy vadul,
hogy övék a Föld. - De itt akkor is a Por az úr!-
Kijelentjük, hogy ki a Port semmibe veszi,
holta után azt -Mi a Por- a földből is kiveti!


M. Laurens 2012. július 1