M.Laurens • Blogja

Előszó: 

Azok az olvasók és barátaim, akik ismernek, tudják, hogy időről időre kitörök a komfort zónámból, és igyekszem átrándulni más stíílusmezőkre. Így volt ez a frottázs versemnél, és ezúttal egy próbát teszek a modern dadaista költészet mezején. Persze ezúttal sem tudom és fogom megtagadni önmagam...

M. Laurens:

LEFEKÜDTEM EGY HÓANGYALLAL

( dadaista álmok II. )

Lefeküdtem egy hó-angyallal

velünk aludt a napsugárcsillanás

s genetikailag megoszlok magam között

mert  eltapos a szembe rohanás

rengeteg Ábel bolyong a rengetegben

s szememben puskát ragad a kék

és másodikra mindig is eltalálom

lábamon lankadva mások sóhajait rég

melleid masztodon inda fonja körbe

s csinos perpatvart izzad a sík

rám marad a nyúlós emlék tapadék

az angyalok engem cserélnek megint

rajtam csipkelődnek rozsdás vakvarjak

s dermesztő színben pompázik a cement

eső szagú, hernyók kúsznak keblein

szagold hát csak te is a penészes végtelent

letépem angyalszárnyaid te néma hal

mert nem hiszem hogy nem hiszed

akarásod néma mint a mokány téglafal

s dermedten gereblyézem széttört szívemet

sikítólelkű árva méh vagyok a herék tengerén

pillangóid  tánca lelkedben detonál

szemöldököm is látta amit egykor én

s azóta fehér fogam mint a mészkő máll

ingatag küllemet ringat szerelmed szelleme

fordul a bolygók sorsa sipákolja a sas

s egy maláj lakáj ki semmit sem hoz

mosdatlan kézzel a tiszta égre felpofoz

lefeküdtem egy hó-angyallal

velünk aludt a napsugárcsillanás

az angyalok engem cserélnek megint 

hisz nem maradt már senki más

(Pest-Buda 2014-2015.)

M. Laurens

A KÖLTŐ

I.pót-pót fejezet

( Laár Andrásnak ajánlva, mert elfelejtette megírni őket )

I. ÉNEK 

NEM ALSZIK A KÖLTŐ

A költő nem alszik,

forgolódik a' ágyban.

Motoszkál késő éjjel,

a' okosság az agyában.

M.  Laurens 2012. Május 4

II. ÉNEK 

ÁLMODIK A KÖLTŐ

Rétet álmodik a Költő,

hol rémült lepke röppen,

néha pihegve leszáll,

két horkolás közben.

M.  Laurens 2012. Május 10

III. ÉNEK 

A KÖLTŐ BÓKOL

Oly rég láttam önt kedves,

felettünk az idő lepkeként repdes.

De kegyed úgy elhízott mára,

Inkább hasonlít,egy tömött libára.

M.  Laurens 2012. Május 11

  IV. ÉNEK 

A KÖLTŐ MEDITÁL

A Költő a parton ül,

épp azon hezitál;

Miért nem meditül,

ha egyszer nem is áll?

M.  Laurens 2012. Május 12-14

Előszó: Közel hatvan évem telt el a mos publikálásra kerülő és még be nem mutatott első kabaréjelenetemig. Még hatvan év és talán valaki előkaparja valahonnan majd ezt az öt percest. Remélem nem hozok szégyent vele a nagy előd nevére

M.Laurens alias Lőrincz Miklós

Lejtőn

 ( Kabaré jelenet  )

Függöny fel :

( A színen ketten zötykölődnek a hullámvasút első kocsijában egy fiatal suhanc és egy idősebb bajszos gazda kinézetű úr takaros magyaros népviseletben. A kocsi imbolyogva száguld lefelé a lejtőn) 

  Fiú: Feri-bátyám! Feri-bátyám!  Valami baj van ezzel a hullámvasúttal!

Öreg: Baj? Miféle baj? (kotorászik az öreg a zsebében és elővesz egy pipát)

  Fiú: Hát csak annyi, hogy amióta beszálltunk, azóta csak lefelé megyünk.

Öreg: Na és?  (nagy nehezen meggyújtja a menetszélben a pipát) 

  Fiú: Már két napja, hogy beszálltunk!

Öreg: Ugyan már fiam!  Tudhatnád, hogy az emelkedéshez sebesség kell! No’ mármost, mi épp most gyorsítunk, hogy növeljük a tömegünket. Érted már ?

  Fiú: Feri-bátyám így is túl gyorsan megyünk lefelé és sehol az emelkedő (feláll és hátranéz)  A hátsó kocsik már alig bírják a rázkódást!

Öreg: Rázkódás, rázkódás! Tanuld meg fiam, hogy a jobb kocsik mindíg elől vannak, a hátsók csak a bevétel miatt vannak mögöttünk, azok olyanok amilyenek. (kiköp egyet)

 Fiú: Na jó, de cefetül nyikorognak, recsegnek- ropognak ott hátul!  Még a végén kisiklatnak minket is a jó vágányról!

Öreg: Ne izgulj fiam, úgy vannak megcsinálva, hogy előbb leszakadjanak, ha… (hatalmas recsegés ropogás és sikoltozás hallatszik hátulról az öreg nyel egyet).. muszáj.

  Fiú: Feri-bátyám a kanyarban az utolsó kocsi leszakadt egy csomó ember odalett.

Öreg: Sebaj fiam... (megszívja a pipát) Ha emelkedni akarunk, akkor ez a járulékos veszteség nem számít... Fő a gyorsulás... no meg a végcél!

  Fiú: Na jó-jó de akkor most hogyan lesz meg így a kellő tömeg a gyorsulásunkhoz ?

Öreg: Nézd fiam, ha kisebb a tömeg, akkor egy még meredekebb lejtő kell, és már jöhet is az alagút után az emelkedés! (rákacsint a fiúra)

  Fiú: Mi.. Mi.. Miféle alagút után? (láthatólag megijed) Az is lesz még?

Öreg: Hát persze, hogy lesz fiam! (az öreg mosolyogva megpödri a bajszát) Úgy sokkal izgalmasabb és ráadásul hatékonyabb lesz az emelkedés a fény felé. (félig előrehajolva előre kémlel) No, itt is van már. ( a szín sötétebbre vált  és a fények  a sebesség miatt ütemesen villognak az alagútban haladva ) Legalább a kishitűek meg a sok vén hülye betojik, és nem sikoltoznak meg pofáznak hátulról. Hidd el fiam, hogy kellő betojás nélkül nincs emelkedés. Ha már rendesen félnek, akkor behúzzák a nyakukat és végre kussolnak ott hátul.

  Fiú: (értetlen arccal néz) Aztán minek behúzni a nyakat Feri-bátyám?

Öreg: Minek, minek? Azért öcsém, hogy az egyre alacsonyabb keresztgerendák le ne csapják a sötétben az egyenes gerinccel ülők fejét. Ha meg mégis akkor halljuk, itt elől a puffanásokat. Egy puffanás egy fej, mint a kugliban. (nagyot szív a pipába) Mert aki nem hajol elég mélyre azt föntről (ujjával felfelé bök) a gerenda kigolyózza.

  Fiú: (bamba arccal) Aha.. és az miért jó nekünk?

Öreg: Hülye vagy fiam, mindig is az maradsz, ha nem okítalak.(lekezelő vigyorral az arcán folytatja) Tudhatnád, hogy lehajtott fejjel kisebb a légellenállás, (a fiú vadul bólogat) …és akkor magasabbra fogunk emelkedni majd… Mert ugyebár fölfelé minden plusz teher csak visszafog minket. No, érted már? (homlokon böki a fiút) 

  Fiú: Na-jó, de mikor fölfelé? Olyan sötét van, hogy azt sem tudom, lefelé megyünk vagy már felfelé.

Öreg: Na látod? Mégis-csak kezd már derengeni valami abban a sötét agyadban. (pöffent egyet és hátradől)

  Fiú: Szóval akkor most épp fel vagy le?

Öreg: Gyor-su-lunk az a lényeg! (kezdi bosszantani a Fiú hülyesége) Különben is ne törődj semmivel, mi elől vagyunk.. legelöl és kész!.

  Fiú: És biztos, hogy a többiek nem szakadtak már rég le a sötétben a félelemtől ééés a keresztgerendák sem lökték ki őket?

Öreg: Nem mindegy az neked? Legfeljebb több hely jut nekünk odafenn, a következő menetre.

  Fiú: KövetkezőŐő? ( A fiú arcán rémület fut át) 

Öreg: Természetesen! De most ne ezzel törődj, hanem figyelj erősen előre a sötétben, hátha látsz valamit.

(kis ideig zötykölődnek majd a fiú előre bök az ujjával)

  Fiú: Látom! Látom! ( szinte extázisban kiabál ) Látom a fényt az alagút végén! (mutogat előre) Ott, ott az a szép vörös fény az, ami úgy imbolyog!

( Az öreg arcáról lefagy a vigyor és kikerekedett szemmel néz mereven előre) 

Öreg: A büdös életbe! ( Eldobja a pipát és erősen belekapaszkodik a kocsi első korlátjába) Ez a pokol! Ég a lávától az alagút meg a sínek is! 

Fiú és Öreg együtt:  Segítséég ! Segítséég ! Segítséég !

(vakító vörös fény villan mindketten a szemük elé kapják a kezüket, majd hirtelen sötét , csörömpölés és sátáni kacaj )

Föggöny le.

-Minden jog fenntartva © M. Laurens Budapest 2013. január 30.-