M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

ÖN-ÉN IRÓNIA 

( kroki rímekbe oltva )

Az irónia csöpög szana-szerte,

e versemet itatja át: a Beste.

- Őn kicsoda? - Kérdtem este.

- Én? Az Ön iróniája vagyok, 

e nyomorult pár lapra festve.

S így ülünk lapra festetten este

Én s az Én-öniróniám: a Beste!

Elvagyunk mi szépen egymással,

Én és az Ön, ezzel a miegymással,

 magamon belül,

de egymásnak háttal.

Pest-Buda 2016. március 08-09.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

M. Laurens:

SÓHER NÉGYSOROS

Egy négysoros poros kis versike,

talán még elfér e lap szélire.

Bár mondandója fikarcnyi sincsen,

ma sóher vagyok: ez minden kincsem.

Pest-Buda 2016. január 06.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

M. Laurens:

CSENDESEN ALSZIK

(áprilisi dadaista álmok)

Csendesen alszik a táj szendereg a csősz

egyedül csüngök egy reccsenő faágon

 ha végtelen hegynek mész hát légy erős

mindenáron

mert te alattam leszel ha ott hörgök fenn

hol távoli a messzeség és megöl a szenny

s gomolyognak szépséghibás öröm-álmok

díszdobozba rejtem lelkem és csak várok

bármiáron

csak nevessetek ti hegyek várva tűz magányra

én átjárok végre magamból önmagamba

akkor is ha minden rét és szikla látja

hogy csüngök egyedül egy reccsenő faágon

én kivárom

zuhogjon felfelé a messzeség vagy a menny

vagy ez a bolondos áprilisi éjszaka idebenn.

( Pest - Buda 2015. április 1-11.) 

Blogom rendszeres olvasói bizonyára már tudják, hogy időről időre kirándulok a műfajok között,

kilépve a megszokott konfortzónám langy melegéből.  Ezúttal is ez történt egy pályázat révén.

M. Laurens:

UGYAN KI VAGY?

(levél a plagizálókhoz)

Ugyan ki is vagy Te, hogy Himnuszunk balsorsához 

lenne bátorságod hozzábiggyeszteni sekélyes agyad

szüleményét: egy jobb sorsot, hogy ne billegjen az.

Létezik pusztányi elmédben papírra érett gondolat? 

Vagy csupán mások gondolataiból próbálod

tehetségtelenséged leplezni -vágyva dicséreteket-

billegetve pávaként, lopott tollakkal tűzdelt, 

de kuruttyolásra született varangyos béka feneked?

Vagy többet akarsz, mint mit kaptál a teremtőtől

s vágyod a másét; azt gondolván, hogy a siker neked is jár?

Lopod más boldogságát, jajszavát szenvedését,

fészket rakva belőle ”fényeset” mint tolvaj szarka madár?

Van-e néked oly arcod, mellyel tükörbe nézel?

Olyan arc melynél nem más vádló tekintete néz vissza rád.

Olyan arc, melyen még nem keményedett meg a bőr,

amit hazugság még nem cserzett, és őrzi még emberfiát.

Ugyan ki vagy Te, hogy mások hitéhez sorsához,

hozzáfirkálva s szavakat elhagyva neved írod fölé,

meggyalázva írói létük s műveik sorát,

és magadat helyeznéd -ha lehetne- a Teremtő elé. 

Ugyan ki is vagy Te? 

Tudod még?

(Pest-Buda 2014. október 28-29.)

Előszó: 

Még mielőtt bárki kombinálni kezdenem, el kell mondanom, hogy ez a vers egy pályázatra készült,

ahol a cím "FŰZFAPOÉTA", adott volt.  Azt persze készséggel elismerem, hogy ezt a ziccert nem hagyhattam

 ki, igy-hát meszületett a nagy mű. Olvassátok gondosan és figyelemmel , no meg némi mosolyal az arcotokon!

Hogy miért ilyen kétértelmű az alcím, arra a magyarázatot Senki sem tudja. 

M. Laurens:

A FŰZFAPOÉTA

(Senki Tóni gúnydala)

Ó Múzsám, ki összetörted szép fitos orrod

és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,

az magas Parnasszus csúcsáról zuhanva reám,

belém verted  tehetségem, mikor ütlegeltél.

És lásd; nem kell többé fenn tollászkodnod hiába,

mert rakok neked rímekből fészket - akár százat -

előtted most rejtetlenül áll még üres elmém, 

úgy várja, hogy ihlet-csókra nyissad végre szádat!

Szép íriszed szivárványa ragyogja soraim,

tehetség-áldásra emeld fel hát, mindkét karod,

s önts belém áldott és örök szent költői vénát,

…vagy valami ilyesféle..., ha te úgy akarod.

Ígérem írok majd a virágról, a tündérről,

álomról és mindent beborító cukormázról;

írok majd szépeket hattyúról csillagok alatt,

Holdról, vagy egy fülig szerelmetes délibábról.

És patakzani fog majd a könny az olvasóból,

ahogy szíve facsarodik össze, no-meg, vissza.

És zsebkendőért szalad majd át a jó szomszédhoz 

s tehetségem minden sorát vakon, buzgón issza!

És majd menetelni fognak egykor verseimre,

dalolják minden bötűjét majd a hős vitézek,

és hatalmasabb géniusz leszek mint Akárki,

Rám fognak feltekinteni, s csak Tőlem idéznek!

És ott, a mennyekben fenn is hallani lehet majd:

"Óh egek mekkora költő ez a Senki Tóni!

Tehetsége oly mérhetetlenül hatalmas, hogy 

fűzfasípok hangján is, csak Őt fogják dalolni."

- Múzsám, ki összetörted a szép fitos orrodat

és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél.

Parnasszus az magas csúcsáról zuhanva reám,

elhoztad-e tehetségem mikor reám estél?

(Pest-Buda 2014. augusztus 31.)

Utószó: Még mielőtt bárki kombinálni kezdene,

ez egy önéletrajzi ihletésű remeklés! :))