Krisztinka blogja
Krisztinka• 2014. március 30. 10:37
Tudod...
Tudod, mostanában megint erre járt a halál,
én mindig nagyon félek ha találkozom vele.
Pillanatok csúcsára mászok de ott is megtalál,
színes képeim sötét pillantásával vannak tele.
Tegnap egy nárcisz sárgájába menekültem,
ma már keresnem kellett egy új rejtekhelyet,
onnan suttogom(ringatózunk,öledbe csücsültem)
-Nem szabad félni csak élni kell,élni míg lehet.
Krisztinka• 2014. március 2. 11:41
3
A hideg szikkadt lába nyomán hóvirág bókol,
fejét a tél felé meghajtja de titokban
fátyla alatt, szende bájban a tavaszra gondol,
kit reszketve vár domb alján a hóban.
-*-
Madárdal köszönti lépteit illendőn ahogy kell,
s a szél elsöpri útján a tél porát mint jó cseléd,
patak partján a gólyahír integet sárga kis kendővel,
ha a tavasz eltévedne, találja meg helyét.
-*-
A kikelet nedves ajka szerelmet vall,
rügyet fakaszt a fák álomból riadt ágain,
csókja nyomán apró smaragdot lel a hajnal,
s a fénypásztában irigyen pillog a fakín.
Krisztinka• 2014. február 17. 14:47
Sírhatsz
Hátadon teher,
szabad szemed görcsöt old,
Hullik...már könnyebb.
Krisztinka• 2014. február 16. 21:42
Kavicsok
Kavicsok: zsebben
gyűjtött múlt,jelen,jövő.
Egyszerre csörög.
Krisztinka• 2014. február 13. 16:14
Egymás helyett önmaguknak
Önmaguknak állítottak,
közösen egy templomot.
benne vágyak katedrálja,
fény nélküli,szín'hagyott.
Oltár fölé ereklyéket nem tettek,
mindennapi kenyerüknek,
terítői gyötrelemben elnyűttek,
gyónásukban hiány se térdepel,
tömjén füstös liturgián,
egymáshoz már nem érnek el.
Recseg a csend hangvillája,
kezdő hangja elkopott,
e társas magány orgonája,
sosem játszott dallamot.