Krisztinka blogja
Meg nem írt levél
Mit mondhatnék? Ha dús hajadból
maradt pár pamacs és mókásnak
ítéled önmagad. Mit mondhatnék?
Ha a terápiát becézgeted és soraidból
árad az életszeretet. Mit mondhatnék?
Ha hat napos a kenyered és senki
sincs otthon veled csak lázas hajnalok.
Mit mondhatnék? Ha a kín elveszi a teret,
a levegőd, az életed és nincs semmi,
nincs könyörület. Mit mondhatnék?
Ha bölcsen elfogadod a halált,köhögve
kikacagod és tudod, hogy itt a vég.
Mit mondhatnék???( Ha mondanám
amit gondolok,talán leszakadna az ég
és örökre eltűnnének az angyalok.)
Haiku
Lehullt egy lomha
lom. Vállamon a zsákom
átkomponálom.
Múlt idő apró
cseppjei vannak bennem
tengerszememben.
Megbarátkoznék
a Halállal szépen ha
engedne élnem.
Testtől testet
Derekakon kötél karok,
oldalazva párhuzam.
Zakatoló akarlak-ok,
hullámzása fals iram.
Parttalanul, meztelenül,
hidak nélkül rianás.
Közöst ülni így egyedül,
fájdalom és semmi más.
Üres hajó mégis teli,
függöny mögött smúzolás.
Mindenki a mást öleli,
tömeggyilkos utazás.
Embertelen társas magány,
ringatózik évekig.
Lélekvesztő ingovány,
visz testtől testet még...pedig...
Szerelmet mintáz
Pókfonálon lógunk,színes spárga végen,
egymásba fonódva lebegünk az égen.
Karodban derekam, kora őszbe hajol,
kölcsön adott csókod a tavaszba rabol.
Nézz csak fel! Ha magasra mászunk,
velünk lóbál vágyakat az álmunk.
Milyen jó játszani. Télen is Majálist,
ölünkbe hint egy-egy csillagánizst...
Felhő csücskén lábunk ha kalimpász,
ringó hópihékre szerelmet mintáz.
Kisfiam
Már férfi
barna tekintete
apámét idézi
átölel
lábujjhegyen állok
csak úgy érem el
kisbabám...
magamban suttogom
ki nem mondanám
de érzi.