Krisztinka blogja

Gondolatok
Krisztinka•  2021. november 14. 16:21

Nem emlékszem

Elfelejtettem Nagyanyám hangját, de minden más megvan ott, ahova vissza járok  kenyérrel enni a dinnyét és a szőlőt.Csomó minden van ott: rétes, madártej is, meg a göcsörtös ujjai, a csuda egyenes, nagyon büszke tartása, élesen kék szeme a huncut ráncokkal, az erek a halántékán, talán a hangja is meglesz ha tovább maradok. Majd utóbb - előbb nagyon fog nevetni mikor játszunk és majd mondja, hogy "fiskális leszel vagy színészné". Igen, igen nem kell más csak megkeresni azt a részt, ahol játszok vele együtt…hiszen azt lehetetlen elfelejteni.

Krisztinka•  2021. november 14. 10:22

A nap se látszik

Hull az eső, hallom kopog,

elszenderül majd megint locsog.

Sötét van kint, a nap se látszik,

cirókásat most nem játszik.

Köd-köntösét kertemre dobja,

s pereg még az eső dobja.

Egyre hevesebb ez az őszi nap,

tekeredik a szél és sálamba kap.

Reszket a kertem, nagyon fázik,

minél  jobban, ahogy ázik.

S mikor foga összekoccan,

Egy - egy levél földre pottyan.

Krisztinka•  2021. november 7. 09:26

Félelmetes

Én csak a ciklámen rózsaszín-fehér  felhőin akarok bandukolni,

a szirom aprófodros széléig és vissza.

Így ni, majd az ezüstösre batikolt

levelek erezetein

billegni, kitárt karokkal mint rég a járdák szegélyein, amikor még nem gondoltam arra, hogy jön majd valami láthatatlan és félelmetes ami hétköznapi csodákat gyilkol. 

Krisztinka•  2021. október 31. 20:12

Mindenszentek

Lehull az este szőtte fátyol,

kihasítja az őszi szél,

ma mindenki gyászol,

emlékezik mind ki él.

Az emberek vonulnak,

keresik halottaik végső nyomát,

sorban mécsesek gyúlnak,

keserű illatok ölelik át.

Pislákol a milliónyi kis lámpa,

körbe járja a magány,

sötét felhőit az ég lerántja,

szemekbe ül be mindahány.

Új fény gyúl és új lobban el,

a sírkert felölti csillag köntösét,

árnyak lebegnek, egyik sem felel,

de boldogok, hogy nincsen sötét.

Krisztinka•  2021. október 27. 16:17

Ákom-bákomnak

Másszunk fel az eperfára

Gondoljunk a semmi másra

Eper roppan szánkba olvad

Ha minden gondod félretoltad

Akkor öleld át a vállam

Hagyd hogy én majd kitaláljam

Milyen pamacs van az égen

Álmodjunk mint nagyon régen

Sárkányt boszit manó házat

Csak lógasd velem a lábad

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom