3

 

 

A hideg szikkadt lába nyomán hóvirág bókol,
fejét a tél felé meghajtja de titokban
fátyla alatt, szende bájban a tavaszra gondol,
kit reszketve vár domb alján a hóban.

 

-*-

 

 

Madárdal köszönti lépteit illendőn ahogy kell,
s a szél elsöpri útján a tél porát mint jó cseléd,
patak partján a gólyahír integet sárga kis kendővel,
ha a tavasz eltévedne, találja meg helyét.

 

-*-

 

A kikelet nedves ajka szerelmet vall,
rügyet fakaszt a fák álomból riadt ágain,
csókja nyomán apró smaragdot lel a hajnal,
s a fénypásztában irigyen pillog  a fakín.