Krisztinka blogja
SzemélyesMert költözünk
Majd valaki nemsokára megteheti,
majd ő ápolja és ő szeretheti.
Kicsi éden volt ez itt és sok öröm,
most ezt mindet megköszönöm.
Szentimentális, kacska rímem bőven akad,
búcsúzok tőled kis kerti, rozoga pad.
Fehér fátylas hóvirág, sárga kendős sáfrány,
hozzátok bújok, ott nincs semmi ármány.
Szerelmes szarka építette kócos fészkek,
boglyas buksitokra majd más nézhet.
Ugye te is látod? Ez itt füzérben barka,
rügyeit kis szőrme kabátba takarja.
Esőben erecske pajkosan, hogy szalad,
madárkáknak itt mindig jut jó falat.
Kis házikóban dalol a széncinke:
csipi-csip magocska, csipi-csip picinyke.
Hallod? Örül a kertem, suttog a napnak:
Gyere, csak gyere s én ölbe kaplak!
Ő boldog nem tudja, hogy itt hagyom,
talán azt igen, hogy szeretem nagyon.
Csillagfényen
Demens, süket is meg
vak is.
De jól álcázza a huncut
kis hamis.
Eszik, iszik, totyogva
baktat,
ránk már cseppet sem
hallgat.
Tojik a világra, hol ide -
hol oda,
nem haragszom ezért se
soha.
Hát igen, be is pisil de
spanom,
a foltot stikában gyorsan
kipucolom.
Persze sose tett ilyet 17
éven át,
csak örömöt adott, ő igazi jó barát.
Foga alig van, kettő
kikandikál,
nagyokat ásít, mielőtt
szundikál.
Talán maga a rejtett
fájdalom,
itt ott kicsit
megnyomkodom.
Nem sír csak kis bambán
bámul,
s ha kaparászom totál
beájul.
Mikor összebújik a kis büdös velem,
jól a fülébe kiabálom, hogy szeretem.
Szorosan ölelem azt sem
bánja,
tudja még, hogy mi vagyunk a klánja.
Ha jön felé az örök álom, ölembe veszem szépen,
és elengedem - ugatni a holdat - egy csillagfényen.
Betegnaplóm
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Ez most egy olyan
fura nátha,
zsuppssz egy ezres
C vitamin, hátha...
Mégsem. Valami
gyógymasszázs a fülön,
égő, vörös füllel
a fekvést se tűröm.
Tegnap kínomban
ezt a neten tanultam,
de hamar ezoterikusnak
lenni is meguntam.
Álomba rázott
többször a láz,
csupa élő
mikroorganizmus a ház.
A narancsnak sincs
íze se szaga,
az ember lánya
itt fekszik maga.
Már csak négy
nap a karantén,
az uram kint
horkol a kanapén.
Köhögni ma kezdtem
el úgy igazán,
a farmerem lóg
rajtam lazán.
Mert ma már nem
pizsis a napom,
kicsiny szobám
elhagyhatom.
Besüt a nap,
leült a por, csak nézem,
majd szívet rajzolok bele
így ni: nyugodtan és szépen.
Azon a napon
Vannak napok, amiket dátum szerint tudok,
van amit dátum szerint sem akartam,
akarok tudni. Olyan fontos,
hogy tudni sem szabad - van olyan.
Hogy mit vesz el vagy mit ad,
az a nap - félelmetes vagy csodálatos.
Ezek a fontos napok.
Ezt a mai napot pontosan tudom.
Van, hogy egy kegyetlen napon
úgy süt a nap, hogy szikrázik,
pedig mennydörgést és villámlást
akarsz vagy csak annyit,
hogy mossa el az eső.
Megbocsájtom, hogy egy éve,
ugyan ilyen szépen sütött
a nap mikor mentem a proszektúrára.
Az emberek nevettek, robogtak az autók.
Ment az élet.
A gyermek.. az ott.. nagyon zavart volt
és arra gondolt, hogy ez csak egy film -
az a gyermek nem is ő, mert ő egy felnőtt nő.
Hát persze, hogy nem ő.
Ezen a napon nincs is joga
a napnak így sütni! És mi az,
hogy mások kacagnak, robognak?
Hogy lehet, hogy nem mennydörög az ég?
Megbocsájtom, hogy ma ugyanolyan
gyönyörűen süt a nap, nevetnek az emberek,
robognak az autók, megy az élet,
mint egy éve azon a napon.
Tinta-kék nehéz
Látod, amott vatta foszlott a tavaszi ég,
csak felettem viharban gázló tinta-kék,
hajamba fonok sárga pitypang koszorút,
hogy ne legyek ma már egyre szomorúbb.
Az erdőn, mezőn elindult a teremtés,
a napsugár fénye hozzám is benéz,
tudja, hogy nem lesz anyák napján Anyám,
mert mélyen alszik fenn égi vánkosán.
Álmodja, hogy a tavasz fényesen ragyog,
talán arról is álmodik, hogy itt hagyott,
ha eső sűrűn pereg és szél zúg vadul,
a földre le, az ő édes könnye hull.
Milyen erős ez a szent kötelék,
csak a halál tud lenni közte ék.
A világ megint tiszta lesz és új,
de bennem itt roskad a mázsányi súly,
lelkem bezárt ablaka ravatalra néz,
olyan mint ez a vihar, tinta-kék és nehéz.