Krisztinka blogja

A templom körül sétáltam.  A "Miatyánk"
nagyon meglepett. Ima volt az ajkamon,
rég nem mondtam el Neked. Ha a bánatom sűrű,
Veled beszélgetek. Igen, van ez így néha. Nagyon
érzékeny vagyok és mélyre lök az emberi rossz.
Hol Vagy? Kértem, a szívem dobogjon lassabban.
Eljöttem megint, ajtódon milyen nehéz a fényes kilincs,
és bent alig fűtenek, mégis nagyon melegem van.
Igen,tegeződünk. Akkor is, ha hangosan szidlak.
Talán párszor udvariatlan vendég vagyok Nálad,
Mama is udvariatlan volt, nem látogatott
meg Téged itt, mert lelkében hitte a házad.
Kilencvennégy évig élt, de hite alább sose hagyott,
esténként minden nap imádkozott. Én tiltakozom.
Évente pár nap. Szerinte, maga a jóság vagy. Szerintem,
büntető bíró, vagy parancsnok. A lángot Fiadnak gyújtom,
szívemből. Megfeszítették és Te hagytad. Nincs igazság
és sosem volt. Milyen csend van Nálad és nyugalom.
Istenem,de régen volt. Hogy is mondta Mama ha vigasztalt?
"No bújj ide, hadd el no, ne ríjjá kicsi angyalom."