Krisztinka blogja

Krisztinka•  2019. október 15. 20:01

Még mindig

rácsodálkozom hogy
mennyire szeretlek
tegnap is nevetgélve
vitted a hegyeket
milyen jó hogy vagy
sima az út melletted
erős vagy ės nagy
én meg kicsi lehetek.

Krisztinka•  2019. május 9. 19:32

Süppedések

El szoktam veszni, mire megtalálnám magam feladom és elbújok. Ma éppen a repceföld illatába, színébe... milyen sárga, csupa élet, mint a kiscsibe selymes tolla. Abba is ellehet bújni, nincs ott senki még én sem, csak a pillanat, az érzés mindenen és mindenkin kívül. Illatokba, színekbe, szépségekbe süppedések. A frissen mosott ágynemű is ilyen és a süti illatú szoba, a kiskutyám csibészsége és a gyerekek mosolya. Ma egy öreg néni kezét  a két tenyerem közé vettem. Érdekes volt, egy mosolyon és érintésen át mindketten a tenyerem között voltunk egy pillanatra. Jó kis hely az is de azt hiszem oda mindig csak valakivel együtt lehet menni. Persze a legjobb nekem a Te két tenyered közt, meg a szemedben.  Vannak jó kis rejtekek a világban a szemek előtt és mégsem. 



Krisztinka•  2019. május 7. 19:30

Pitypang

Szél bölcsője ringott, 

a kis szöszmösz szökkent, 

lassan aláhullott, 

földet érve zökkent. 

Illeg-billeg párat, 

Látod? Hajt virágot, 

nemsokára hármat, 

bámulni világot. 

Hegyre kapaszkodik, 

sárgul bóbitája, 

édes napozásnak, 

szöszkalap lesz ára. 

Leveri a szellő, 

békülve dajkálja:

Repülj kicsi ernyő, 

Tavasz parancsára! 

Krisztinka•  2019. március 25. 21:14

Ó, csak kántálok megint

A kezdet mindig hófehér,
már a fekete is elér.
De a színek megfestenek,
akarják, hogy narancs legyek.
Milyen tiszta a béke - kék,
rózsaszínben úsznak mesék,
igazságuk halvány lila.
Milyen színű a biblia?
A tenger haragos mélyzöld,
kék-fehér a holdról a föld.
Az emberek szivárványok,
barnák, szürkék a zárványok.
A hazugság latyak-szürke,
smaragdzöld a tavak tükre.
A szerelem kárminvörös,
Minden vörös mi ösztönös?
Nap korongja pitypang sárga,
Ne gondolj most a halálra! 

Krisztinka•  2019. február 11. 21:52

Forog a kerék

Benned otthon kell lennie a nyárnak, 

ősz szempillájú alkonyok ha várnak. 

Átszűrődik hajlott fűzfán a fény,

hullámon csillan az apró remény.

Élni kell, ha csak ma és most lehet,

húzd félre a függönyt és a felleget.

Látod, kibújt megint a hóvirág, 

forog a kerék, forog a világ. 

 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom