Ametist blogja

Megadott cím alapján:

Színes tintával
írt regény: Élet
- tiéd, enyém -
smaragd mezők,
levél a fákon,
erdő mélyén
őz hagyta
lábnyom…
aranyló pettyek
tó vízén,
színbe kódolt
Remény…
tavaszi álmok
ébredése,
új mag vetése,
bársony-
palást a Föld
színén…
vágyott sziget
az Idő tengerén…

Megadott szavak: vidám mulat zajong bolond szegény kecske birka zsír fakad ibolya

Vidáman mulat ma minden állat,
a kecske nótázva iá-zgat, szegény
bolond még azt is elhiszi, hogy
szamár lett, és füle nőtt neki.

Kövér malac egymagában járja,
azt várja, hogy olvadjon a hája,
töpörtyűnek nem adja a zsírját,
akkor inkább vágják le a birkát.

Táncra kel az ibolya a réten,
kerek képű Hold nevet az égen,
akkor tör ki csak a galiba,
mikor beállít négy részeg liba.

Széles kedvében mind dalra
fakad, hangjuktól repednek a falak,
gágogva, zajongva lejtenek,
táncukkal elűzik a telet…

Fényfüzérek:
a város gyöngyei,
egymáshoz
 kapcsolt
láncszemek:
folyó, házak,
hegyek,
két part között
átívelő,
múltat, jelennel
összekötő
emlék-hidak:
kavargó hópihék
vas-szürke ég alatt,
vers-foszlány,
tépett papírlapon,
árnyékok a tavon:
„Hideg kéz a zsebben,
várom, hogy felmelegítsd:
ág reccsen, a csendben
madártoll hull a hóra,
vannak percek,
amikor megáll az óra,
ez most ilyen…”

Még mindig alszik,
ébresztő… gyorsan…
rohangálni akarok a hóban,
ezernyi dolgom volna
a kertben, tegnap fura
lábnyomokra leltem!
Morzsi a szomszédban
hangosan ugat:
már kergeti a varjakat,
én meg idebent vagyok,
engedj ki, sétálni akarok!
Hol van a póráz,
a számba veszem,
kelj fel végre,
és gyere velem…
Az ébresztő-óra már
kétszer is szólt,
na megállj, lehúzom
rólad a takarót!