Ametist blogja

...egy szó csupán, mit sosem mondok el,

elsuttogok némán, csak magamnak,

mint kis ablak, úgy nyílik most szívem,

utat enged varázslatos szavaknak,

a titkos kertből néhány szál virág,

mit éjszakánként ajtód elé raktam,

és csókom, amit néked küldtem el,

és álmomban ezerszer visszakaptam...

Altató

 Ring a hullám, ring a tó,

édes álom, ringató,

dalra kél az esti szél,

hallgatom, hogy mit mesél,

s mert az álom elrepít,

újra látom fényeit,

csillagokból szőtt palást,

szivárványszín látomás,

tündérlányok kék haja,

varázslatos éjszaka,

holdsugárból ezüst lánc.,

könnyű léptű fátyol-tánc,

hajladozó fűzfaág

halkan zsongja dallamát,

ringat-ringat, mint az ág,

kedvesem, jó éjszakát!

Shakespeare

...és lángot vet a szürke pergamen,        

míg Shakespeare keze vezeti a  tollat,   

minden szavában ott izzik a holnap,   

időtlen szépség - múlt, jelen,  jövő, 

mely csupán érzésekben mérhető...  

pecsétviasz-szagú padlásszobába,  

egy törékeny test börtönébe zárva, 

tisztán világít zseni-szellemed, 

az irigyelt és sokszor megvetett   

komédiás és költő vagy "csak" ember, 

kinek fájdalma mélyebb, mint a tenger,       

s a szenvedély, az elfojtott igazság,  

imára kulcsolt kéz és dőre vakság, 

szilaj, száguldó, megvadult lovak  

módjára vágtat érzés, gondolat, mint 

szélvihar, mely bús partokra téved 

és  zátonyokkal teljes, mint az Élet,   

magányos szikla... nyájas, zöld sziget,  

s egy andalító, könnyes-bús szonett!