Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A Múzsához...
Ametist• 2009. november 13. 08:49
Ha lángol a papír, amire leírod,
édes-bús könnyeidet sírod, tollad
a fáklya, lelked gyötrelem, vércsepp
is megcsillan verseden: szíved vére
s majd belehalsz a szenvedésbe
jég hűti lázas homlokod, és írnod
kell, akkor is, ha nem akarod -
szenvedély lüktet minden szavadban
lelked ott reszket a sorokban, ha
párnádba zokogsz, mert hiányzik
a kedves, két szemed könnyektől
nedves, kínoz a féltés, szerelem
a vágy átizzik verseden, és félsz, hogy
elveszítheted, mert ő halálod-életed
s ha mindezt leírtad, s elküldted néki
reménykedve, hogy talán megérti
mennyire szereted, akkor angyalok
fogták kezed - homlokodon ott ég a
Múzsa csókja, s tiéd sok lázas óra, mikor
csak rovod egymás alá a sorokat, az
idő elszáll, mint egy pillanat, sűrű
homályból előtör a fény, s megszületik
a költemény, mert versed te vagy magad:
érzés... szív... gondolat...
...
Ametist2009. november 15. 14:17
Azuur, köszönöm, hogy olvasol!!!
azuur2009. november 14. 21:08
Ildi , gyönyörű vers, jó érzés olvasni ilyen sorokat !!!
Ametist2009. november 13. 17:23
Icon - örülök, hogy olvastad, és köszönöm :)
Törölt tag2009. november 13. 17:21
Törölt hozzászólás.
Ametist2009. november 13. 17:21
Narnia, Etka - köszönöm midkettőtöknek :))
Etka2009. november 13. 17:20
Csodaszép!
:))
narnia2009. november 13. 17:18
Hát akkor ide kettős gratuláció jár
egy Neked Ildikó
és egy a Múzsának :))
Ametist2009. november 13. 17:16
Ancsa, neked is örültem :)
Ametist2009. november 13. 17:16
Barbara, köszönöm kedves szavaidat :)
kapocsi.ancsa2009. november 13. 09:01
Ebből kiemelni sem lehet..Így tökéletes:)
szebarb2009. november 13. 08:58
Csodaszépen szól a versed, bennem is, gratulálok.:-)