Egy évfordulóra...

Ametist•  2009. szeptember 9. 18:33

Megemlékezés gyerekkori barátomról

Egy piros kis szekér, mit
nem húz már kezed...
régi emlékkönyv, benne
egy üzenet...
húr nélküli gitár, rég
játszott dallamok -
egy almafán ülünk, s
te szívem vallatod...
egy régi kert, melyet
elhoz a képzelet,
a fájdalom, hogy
többé nem foghatom
kezed...
egy vers, amelyre már
alig emlékezünk -
miért van az, hogy
mindent
elveszíthetünk?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametist2009. szeptember 10. 16:57

Azuur... lehet, hogy neked van igazad, csak még azt a kinyújtott kezet nem látom - de lehet, hogy vak vagyok :))

azuur2009. szeptember 10. 16:15

Ó Ametist, hogy miért van az, hogy mindent elveszithetünk annak millió oka van pld, az is mikor arról irsz -többé nem foghatom a kezed -.... megtiltotta valaki, vagy csak így feltételes módban kényelmesebb ? Fogd meg a kezét és repülj ahogy a szived diktálja ....

Ametist2009. szeptember 10. 14:44

Örülök, hogy olvastad, Miriam...

miriam2009. szeptember 9. 21:49

Nagyon szívhez szóló kedves sorok...

Ametist2009. szeptember 9. 21:13

Kösz, Emi!

def.67-892009. szeptember 9. 19:34

Szépen szomorú, szomorúan szép!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom