Ametist blogja

A Fórumban megadott cím alapján

évszakok, napok
jönnek-mennek,
vándormadárként
útra kelnek -
egy év, egy perc,
talán egy óra:
belegázolsz
a nagy folyóba,
újra és újra
megteszed,
bár ugyanúgy
már nem lehet…
küzdesz, elbuksz,
de akarod,
feladnád,
mégis folytatod,
föl-le, föl-le…
a hinta leng,
egy percre állj
meg, és a csend
megtölti hangokkal
Világod, hogy
milyen szép is,
újra látod, oly
tiszta lappal, mint
a kezdet, pedig
már majdnem
elfeledted…

Megadott szavak: gyertyák, nyugalom, szél, napsütés, narancs, hullámzó, lábak, zörren, színes, újságpapír

Lassan ellobbannak a gyertyák,
isteni béke, nyugalom
árad a kelő napsütésben,
zörren az ősz az avaron…
Hullámzó rétek, nevetésed
visszhangját sodorja
a szél, szaladó lábak,
csengő ének, fülemben
most is itt zenél…
Színes újságpapír a táj most,
narancs-szín fák alatt,
s nem tudom, mi az,
amit érzek: élet, sors
vagy csak hangulat?

Megadott szavak: fáj, hajnali, csütörtök, napsütötte, fák, mondat,megfelelő, söpörni, remény, tűz 

Csütörtök még a remény
napja volt, de már suttogtak
a fák… várták a hajnal viharát,
mely a nyár tüzét lassan
kioltja, a napsütötte táj
borongós őszre vár…
Hol a megfelelő mondat,
mely segít elsöpörni a kétség
árnyait, beburkol, mint jó
 meleg kabát, elcsitítja
 a fájdalom szavát?

Egy régi gyermekdalból
felhangzik az ének:
„Szeresd az évszakokat,
ők is szeretnek téged!”

Megadott cím alapján:

A tudós képleteket
írt, dolgozott,
szüntelen gondolkodott
éjt nappallá téve, míg
rálelt a felismerésre,
és felfedezett egy
eddig sosem ismert
elemet… forradalmi
találmány…

elég! nem érdekes,
ez hülyeség!

A művész alkotott,
művén egy évig vajúdott,
mert szólni vágyott,
jobbítani e tökéletlen világot,
lelkét adta egészen,
új hangon, merészen
írt egy drámát, egy
költeményt…

kit érdekel e rémregény?

Míg reggelre váltott az este,
a festő az eget leste,
vászonra vitte az égi fényt,
hogy visszaadja a reményt
annak, ki már-már
elvesztette, akár egy
régi tündérmesét…

nem érdekes, ez hülyeség!

ez már igen, ez valami…

Megadott cím alapján:

Szélmalomharc…
- a kerék forog -
a vár állja
a rohamot…
kezed míg
dárdát hajít,
sosem talál,
csak levegőt hasít.
Szemed előtt
egy cél lebeg,
azt gondolod,
elérheted…
ám van egy pont:
amikor biztosan
tudod: a lándzsát
végre eldobhatod,
s ha a szem
csalóka, rossz
képet mutat,
az értelem
lel kiutat…