Ametist blogja

Gondolatok
Ametist•  2017. szeptember 30. 07:35

Vásott kölyök

Megadott szavak:  fénylő, igaz, botlik, csatorna, pelyhes, slampos, fordul, hiányol, vásott, part

Vásott kölyök, kicsit slampos,
fáradt, mit hiányol, mit akar
megmutatni a világnak?
Bárhová fordul, tett nincs,
csak ígéret, pelyhes állán
fénylő remények… Jár-kel,
botlik, de mégis feláll, lehet
bármennyi az akadály, a part
messze, talán elérhetetlen,
az igazság sokszor kegyetlen…
Egy mozdulat, s üvegszilánkok
hullanak a csatornába, tán győz
az ész, bár a tudat még kába…

Biztatnám őt: sikerülni fog,
ha nem adod fel, ha akarod!

Ametist•  2017. szeptember 3. 06:42

Valóság

Megadott szavakból: kinyílik, fázós, hontalan, bájol, ferde, pucér, vad, feketedik, zuhan, rések

Valóság

Ecseted fénybe
mártod, elbájoló
világod megfested
napra-nap, míg
rád köszönt
az éjjel, álmokkal,
szenvedéllyel,
nincs nálad
boldogabb…                                                                                                           

A pucér valóság
váratlan zuhan rád,
kinyílik fázós ajtaja,
s ha meglátod
valódi arcát, előtted
áll a hontalan
igazság, s örökre
oda a csoda…

Rohanó felhők
feketednek,
vad repülésbe
mennek ferde
réseken át, míg
elszánt daccal
keresed, s ha
kitartó vagy,
megleled az
igazi Csodát!

Ametist•  2017. július 13. 09:26

Makulátlan

Megadott cím alapján:

Makulátlan:
egy fehér tollpihe,
a felhő egy karéja,
nyakadban libbenő
sál, és az alma
hibátlan, fényes héja…
Makulátlan?
A pihe földre hull,
zsenge fű lesz az ágya,
a felhő szürkére vált,
gyöngy-esőt hint a tájra,
sálad leoldja kezem,
gyűrt selyem-takaró,
mi lehet makulátlan?
talán a hó, míg
meg nem jelennek
benne puha lábnyomok,
s mi emberek sem
vagyunk makulátlanok:
az Élet vásznán egyre
több a szín,az árnyalat,
míg lassan kitisztul
a kép, és már csak
egy marad…

Ametist•  2017. május 13. 08:05

Hieroglifák

Megadott szavak alapján: fénykép, tükör, tudtam, idő, csoda, szül, zsong, bolyong, hieroglifák, felöltözik 


Táblák, színek, jelek:

képekbe kódolt üzenet,

elmúlt korok fényképe, tükre,

felöltözik, s kilép a Jelenbe,

csodás lelkek bolyonganak,

sötét felhők alatt, s az éj

zsongja egyhangú dalát,

árnyékot szül, s életre kelnek

a hieroglifák: táncra kelnek,

sírnak, nevetnek, a régi
kedvesek most újra szeretnek…

Tudtam, hogy létezik,

vagy álmodtam csak róla,

az Idő ott megállt, s most

ketyeg tovább az óra…

Ametist•  2017. március 15. 08:34

Zöld

Megadott cím alapján:

Színes tintával
írt regény: Élet
- tiéd, enyém -
smaragd mezők,
levél a fákon,
erdő mélyén
őz hagyta
lábnyom…
aranyló pettyek
tó vízén,
színbe kódolt
Remény…
tavaszi álmok
ébredése,
új mag vetése,
bársony-
palást a Föld
színén…
vágyott sziget
az Idő tengerén…