Vándorének

19611961•  2019. május 14. 00:33

Vándorének


Volt úgy, hogy hosszú lett az út,

S lesz még, hogy felém nyúl a múlt.

Hátamra veszem fel éltem

Megyek előre, nem félek.


Tudom jöhet bánat ha már

Hűs a szívben izzó parázs.

A tűz nem lángol, oly parány

Mi megmaradt, nem akadály.


Útra kél a vándorlegény,

Felfedni a város színét

Köd mögöttem, köd előttem

Elillant a napfény tőlem.


Gyöngyként ontom könnyeimet,

Féreg rágta meg lelkemet,

Árnyékomban elrejtezem,

Foltot varrok a szívemre.


A méreg már nem fog rajtam,

Szellem létem nem mihaszna -

Új értelmet ad létemnek

Vándorlásom lett az éltem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502019. május 14. 08:29

Szomorkás versed, biztosan fényt hoz egyszer, valakinek a hasonló sötétjébe... Ölelésem ! :)

kevelin2019. május 14. 06:30

Egyszer egy fiú
Úgy hívták Tóni
Elindult szegèny
Világot làtni
Hivta a város
Hivták a fènyek

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom