Vallomás fényben

-a szív dala-

Szeretlek minden éjszakán,

Hajnali fények hullámán,

Szeretlek bódult mámorral

Ezernyi mézédes csókkal.

Szeretlek s mindig féltelek,

Aggódva fogom meg kezed,

Aggódva nézem szép szemed,

Téged a szél se érintsen!

Vigyázom óvatos lépted,

Várom, hogy énekelj nékem,

Mozdulj felém én-kedvesem,

Borítson el a szerelem!

Lehet, hogy egyszer majd, talán,

A bánat rád és rám talál,

De én még itt leszek neked

És fogom szorosan kezed...

Lehet, hogy egyszer, majd, talán,

Meglátogat egy régi vágy,

De kérlek, állj te mellettem,

Ölelj át forrón, s csak szeress!

Lehet, hogy egyszer majd, talán,

Az idő ránk nyomja fogát,

Lassulnak majd a lépteink,

S elhagyjuk forró vágyaink...

Ezer éjjen és napon át,

Egy egész hosszú élten át,

A hangod nekem üzenjen

A szemed reám nevessen...

Minden, mit látok és érzek,

Minden mi vagyok és leszek,

Minden mi jön és még jöhet

Veled éljem, s te éld velem...