Téli köntösben

Fázom. 

Vagy talán nem is érzem?

Élek. 

Vagy talán nem is élek?

Megkövülten állok, 

- én, a kő-királylány.

Csillog fejemen a kristály,

tiszta, mint a hó-papír...

Nézek, magam elé nézek,

s hidegségem nem boldogít.

Talán...

Talán, ha szerettem volna,

csak egyszer, úgy igazán...

Talán, ha mertem is volna,

 - a szerelem csupa talány!

De most fázom, nagyon fázom!

Hiába minden, túl késő már!

Tél van, örökké tél...

S a kőszívnek nem jár, 

csak 

a magány!