Szeretlek Gyermekem!

Anyának lenni, nem mindig egyszerű. 

Mikor kicsiny a gyermek, nem tudod mi baja,
Aztán lassan megtanulja, és elmondja mindenütt
Mikor mi fáj neki, éppen - talán a hasa.


Akkor még elég egy gyógypuszi, kicsi karjára, lábára,
Akkor még átölel és öledben sírdogál,
Később majd a barátjaitól ha megtudod mi bántja.
Már elfordul, duzzog, és nem felel, 
hiába várod válaszát...


Felnő és boldog vagy, hogy milyen szép, és önálló lett,
De fájdalmaival már kevésbé téged keres...
Már párjával osztja meg, vagy barátaival,
De még előfordul, hogy válladon sírja el...


Anyának lenni nem mindig vidám, 
Mert látni, hogy bosszús, vagy szomorú gyermeked,
Akkor is, ha már ő is szülő - mégis téged bánt.
Elgondolkodol, mit tehetnél, hogy kedve jó legyen.


Anyának lenni, nagyon szomorú,
Ha egymásnak esnek a gyermekek,
Félreértések között nincs jó út,
Csak egy visz előre: a szeretet.


Segíts most nekem, mert ez nagyon fáj!
Segits, hogy jobb anyád legyek!
Segíts, mert tudom így nincs tovább!
Megbocsátás vezesse léptedet!


Legerősebb egység a család.
Kérlek, soha ne add ezt fel!
Feltétel nélkül téged mindenki szeret...
Szeresd te is, azt is ki téged bánt, És ha tudsz, csak felejts!


Óvd meg a kincsedet, mi most még a tiéd!
Én neked adom, minden hitemet,
Várlak, hogy újra visszatérj!
Szeretlek, Minden Gyermekem!