Ránc-tánc

Dermesztő kép a tükörben vizslat,

Egy percnyi feledést hasít arcomra,

Mámoros relikviák lázadó sora,

Rezzenéseit maszkommá alkotja.

 

Rejtőzködő létem maga egy óda,

Nem ember alkotta filmes pillanat,

Mely mély barázdáit festette reám,

És várja a rejtett, felbukkanó csodát.

 

Szemem sarkában több boldog pillanat

Hagyta üzenetét, a szép évek miatt,

Alatta a bánat és fájdalom fészkel,

Már megbékéltem régen 

                              velük is  - végleg.