Nem magánügy, most nem!

Azt hiszed magánügy, pedig nem az

az egész életed a hitedből fakad.

Hiszel az adott szóban,

ha anyád átölel,

hiszel apád két karjában,

hogy nem enged el.

Hiszel, hogy bánatodban az imád meghallja Istened.

Hinned kell hát abban is - hogy ezt egyedül "nem lehet"!

Vár az Úr

Temploma nyitva

Azok is, melyeket megalázott már száz idegen

S te még ő-értük is imádkozni fogsz,

a lángokban álló templomok felett.

Mi a hit, ha nem az az egység,

amelyben körben állva megfogjuk egymás kezét,

majd felsoroljuk mit kaptunk, mint áldás,

és kéréseinket visszük az Úr elé...

Mi a hit, ha nem a templomba ülő nénike,

aki végre csendet talál,

s ráborul Jézus szívére.

Mi a hit, ha magányos szobádban

imádságod egyedül suttogod el?

A Te hited ez tudom. De Te kellesz

a  közös énekhez.

Kell, hogy együtt üljük meg

az úrvacsora szent hitét,

együtt legyünk, és tudjuk

nem szakíthat senki szét!

Egyedül gyenge az ember,

de együtt -  jöhet száz veszély...

Egymásba karolva, támogatva,

hitünk nem tépi semmi szét!

 

 

 

Már nem magányügy a hitünk!

Gyilkos hordák hada támad reánk!

...és még értük is mindig,

mindig...

remeg imát a szánk...