magamra zárom

egy időre bezárom szobám ajtaját

magamnak írok ne bántson senkit hát

a fényt még beeresztem nyitom a spalettát -

majd újra behúzom szürkén most szebb

nekem a világ

kint tomboló nyár van és sokszor

vad vihar

a madarak elnémulnak majd újra

szól a dal

de nekem most nem kell

csupán a magány

magamra zárom hát a szobám ajtaját

a számítógép recseg hangja csupa zaj

elnémult énekek foszlánya felkavar

lépések zajától hangos a ház

belül van a zord fájó elmúlás

magamra zárom kint vakít a fény

melegsége taszít - ó nem adom könnyedén

a felejtést mely hoz feloldozást

bordó függönyömön a szél táncot jár