Ketten vagyunk a múlt idő

Kérdezz – én felelek,

Hívj – én megérkezek,

Szólj – én meghallgatlak,

Üvölts – én nem szidlak.

 

Kavarognak az érzéseim,

ordítanék, de hangszálaim

elnémultak, nem szólnak,

Emlékeim megfakultak.

 

Rég láttalak.

 

Mondom, hogy – indulj!

Biztatlak, hogy – bátran!

Imádkozom, hogy – odaérj!

Szeretlek, hogy – elhagyj!

 

Nélküled élek.

 

Álmodom még valakiről,

ő álmodik rólam,

hiányzik az ölelése,

hiányzik az arca.

 

Te vagy az a Valaki,

-          ezt te is tudod,

Én vagyok a valakid

-          ha úgy akarod.

 

Már nem beszélünk.

 

Ketten vagyunk a múlt idő,

mely elhagyatott,

Ketten voltunk a szenvedély,

mely bennünk -  halott.