KÉKLŐ VÁRAINKBAN

Hercegem! Immár, hogy asszonyod legyek,

Magas kőváradba most veled megyek.

Bizalom és szerelem van szívemben,

Veled eggyé lenni - vágy a testemben.

Hercegem! Várad csodaszép! Az ajtó,

Melyen most belépek én, csak ez hajtó

Erő számomra, s utam itt véget ér.

Vezess háló-szobádba. Más nem enyém!

Ó, kedves! Most mondd miért? Első ajtód -

Ne nyisd ki még! Nem akarom ismerni

Fájó titkaid! Csukd be a zárt, mert itt -

Kínok kamrája rám tekint. Borzalom!

Fegyvertárad is rejtsd el jól, véres tőr

Szívemen ejt sebet, s várkertedben őr.

Mit kincseskamrádban felfednék - véres,

A kerti tóban lemosni nem lehet...

Birodalmad felett veres felhő száll

Minden vörös, mint itt ez, a kis virág.

Nem kívánom látni, hogy-e hatalom.

S könny áztatta szobád, látni, nem vágyom!

S amit kérek, soha ne mutass nekem -

Hetedig szobádba rejtett kedvesed.

Mi előttem volt, látni nem kívánom!

Melletted éjjel, érjen el az álom.

Ne fedd fel lelked minden kínzó sebét,

Látlak, szeretlek, ennyi nekem elég!

Ne váljak múltad asszonyává soha,

Az élet számomra így is mostoha!

Nem kérdem titkaid! Majd te mondd, ha kell,

Ha készen állsz arra, fogadj lelkedbe!

Én itt leszek veled, a nászágyunkon,

S szerelmem erő, s áldás lesz házunkon!

VÁRAMBA HÍVLAK

Váramba hívlak, én nemes harcosom!

Csókom fogadd el, mert szívemből adom!

S te se lépd át e helyiség küszöbét,

Szeress, ahogy vagyok, "így" szeretlek én!

Ne tépd fel zárt szobám minden ajtaját,

Még nem vagyok arra kész, hogy mindent láss!

Ma még csak forró ölelésem kérd el,

S majd idővel, a titkaim eléred.

Ne lásd, az önzés hullámzó tengerét,

Ne lásd, a hamis csókok fájó hegyét,

Ne tudd, a megcsalt szíveknek bánatát,

S ne higgy annak se amit a szemed lát!

Két karomba olvadj! A Ma ezt adja.

Ne keresd a múltat, mert a múlt megcsal!

Sok bánat s öröm közt hol az igazság?

Ne keress a múltban! Szívvel jövőt láss!

Az idő megválaszolja, - kérdésed,

A vágy feloldja a szépséget. Téged,

Ezernyi bájjal, dallal hint a világ,

Amit ma szerethetsz, az rejt száz csodát!

S ha mégis felfedted váram titkait,

Maradsz mellettem? Tudja-e valaki...

S ha én megleltem szobáid kulcsait...

Kéklő várunkban majd együtt halunk - itt!