Eső-gazdi

A hegy tetején kanyarogva fut az út,

Az esőcseppjei nem vívnak háborút. 

Homály fedi el a dermesztő múltat,

Kétely vívja meg az égiháborút.

Letargiában a köd-fedte jelen,

A hegy tetejéről tán nem jut le sosem.

Táncolni tudnék a felhők rejtekében

Jövőt idéznék a magas föld hűsébe.

A levegő kevés, boldog már Józsika

Az utat meglelve jött rá - eufória.

Most, hogy ugrik, kutyája nem csahol,

Hűséggel nézi - a gazdi most boldog volt!